A BG Big Ed egyik project-je a számos közül, amivel a BfG inaktivitása alatt foglalkozott. A második lemez az UTBB a kevésbé sikeres. A bemutatkozó „Wolves Amongst The Sheep” 2012-ig már két újrakiadást is megért. Általában nem hiszek az eladási statisztikákban, mert nem sok embernek van olyan jó, és kifinomult ízlése, mint nekem, ezért mindenféle előítélet, és a másik lemez ismerete nélkül hallgattam a korongot. A 8 oldalas, tetszetősnek egyáltalán nem nevezhető booklet-en meglehetősen gyorsan átrágtam magam, mivel a szövegeken kívül semmi lényeges infót nem tartalmaz. Fénykép is csak egy van, az is Jens Rahl-ról, az egykori Kreuzfeuer énekesről, mivel a kiadó az ő emlékének ajánlja a lemezt. A zenei rész már nagyobb falatnak bizonyult. Mivel Ed legrosszabb muzikális megnyilvánulásai is magas szintet képviselnek, úgy gondoltam a vokálon áll vagy bukik a dolog, azaz az ének fogja eldönteni, mennyit fogom hallgatni az elkövetkező időszakban. Nos, szerintem Ed kiskorában beleesett egy üstbe, amiben folyékony heavy metál fortyogott, mert itt újra bemutatja, hogy a vérében van a stílus. Az énekhang a minőségben nem okozott csalódást, de ez viszont már nem az én területem, vagy ahogy az angolok mondanák; „not my cup of tea”. Azt hiszem a károgós a megfelelő jelző, amit elsősorban nsbm hordák anyagain hallottam. Dallamos vokál csak az „Iceland”, és „Condemned To Walk Alone” című dalokban csendül fel, amik épp ezért személyes kedvenceim, de hazudnék ha azt mondanám, hogy ezek mentik meg a lemezt. Az elejétől a végéig profi munka az egész, csak egész egyszerűen én már évtizedek óta a dallamosabb ének szerelmese vagyok, ami itt nem jut főszerephez. Az értékelésem pozitív, és nagyon kíváncsi vagyok a másik anyagra is, mert mint azt már fentebb leírtam, az sokkal népszerűbb ennél. Az biztos, hogy ha a közelembe kerül, teszek vele egy próbát.
10 Szám 47:20 perc
2017. augusztus 1., kedd
Before god – Under The Blood Banner
Before god – Under The Blood Banner (2000)
A BG Big Ed egyik project-je a számos közül, amivel a BfG inaktivitása alatt foglalkozott. A második lemez az UTBB a kevésbé sikeres. A bemutatkozó „Wolves Amongst The Sheep” 2012-ig már két újrakiadást is megért. Általában nem hiszek az eladási statisztikákban, mert nem sok embernek van olyan jó, és kifinomult ízlése, mint nekem, ezért mindenféle előítélet, és a másik lemez ismerete nélkül hallgattam a korongot. A 8 oldalas, tetszetősnek egyáltalán nem nevezhető booklet-en meglehetősen gyorsan átrágtam magam, mivel a szövegeken kívül semmi lényeges infót nem tartalmaz. Fénykép is csak egy van, az is Jens Rahl-ról, az egykori Kreuzfeuer énekesről, mivel a kiadó az ő emlékének ajánlja a lemezt. A zenei rész már nagyobb falatnak bizonyult. Mivel Ed legrosszabb muzikális megnyilvánulásai is magas szintet képviselnek, úgy gondoltam a vokálon áll vagy bukik a dolog, azaz az ének fogja eldönteni, mennyit fogom hallgatni az elkövetkező időszakban. Nos, szerintem Ed kiskorában beleesett egy üstbe, amiben folyékony heavy metál fortyogott, mert itt újra bemutatja, hogy a vérében van a stílus. Az énekhang a minőségben nem okozott csalódást, de ez viszont már nem az én területem, vagy ahogy az angolok mondanák; „not my cup of tea”. Azt hiszem a károgós a megfelelő jelző, amit elsősorban nsbm hordák anyagain hallottam. Dallamos vokál csak az „Iceland”, és „Condemned To Walk Alone” című dalokban csendül fel, amik épp ezért személyes kedvenceim, de hazudnék ha azt mondanám, hogy ezek mentik meg a lemezt. Az elejétől a végéig profi munka az egész, csak egész egyszerűen én már évtizedek óta a dallamosabb ének szerelmese vagyok, ami itt nem jut főszerephez. Az értékelésem pozitív, és nagyon kíváncsi vagyok a másik anyagra is, mert mint azt már fentebb leírtam, az sokkal népszerűbb ennél. Az biztos, hogy ha a közelembe kerül, teszek vele egy próbát.
10 Szám 47:20 perc
A BG Big Ed egyik project-je a számos közül, amivel a BfG inaktivitása alatt foglalkozott. A második lemez az UTBB a kevésbé sikeres. A bemutatkozó „Wolves Amongst The Sheep” 2012-ig már két újrakiadást is megért. Általában nem hiszek az eladási statisztikákban, mert nem sok embernek van olyan jó, és kifinomult ízlése, mint nekem, ezért mindenféle előítélet, és a másik lemez ismerete nélkül hallgattam a korongot. A 8 oldalas, tetszetősnek egyáltalán nem nevezhető booklet-en meglehetősen gyorsan átrágtam magam, mivel a szövegeken kívül semmi lényeges infót nem tartalmaz. Fénykép is csak egy van, az is Jens Rahl-ról, az egykori Kreuzfeuer énekesről, mivel a kiadó az ő emlékének ajánlja a lemezt. A zenei rész már nagyobb falatnak bizonyult. Mivel Ed legrosszabb muzikális megnyilvánulásai is magas szintet képviselnek, úgy gondoltam a vokálon áll vagy bukik a dolog, azaz az ének fogja eldönteni, mennyit fogom hallgatni az elkövetkező időszakban. Nos, szerintem Ed kiskorában beleesett egy üstbe, amiben folyékony heavy metál fortyogott, mert itt újra bemutatja, hogy a vérében van a stílus. Az énekhang a minőségben nem okozott csalódást, de ez viszont már nem az én területem, vagy ahogy az angolok mondanák; „not my cup of tea”. Azt hiszem a károgós a megfelelő jelző, amit elsősorban nsbm hordák anyagain hallottam. Dallamos vokál csak az „Iceland”, és „Condemned To Walk Alone” című dalokban csendül fel, amik épp ezért személyes kedvenceim, de hazudnék ha azt mondanám, hogy ezek mentik meg a lemezt. Az elejétől a végéig profi munka az egész, csak egész egyszerűen én már évtizedek óta a dallamosabb ének szerelmese vagyok, ami itt nem jut főszerephez. Az értékelésem pozitív, és nagyon kíváncsi vagyok a másik anyagra is, mert mint azt már fentebb leírtam, az sokkal népszerűbb ennél. Az biztos, hogy ha a közelembe kerül, teszek vele egy próbát.
10 Szám 47:20 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése