Razor’s Edge – Blood On Their Hands

Razor’s Edge – Blood On Their Hands (2006) Az angol c18-as banda sorrendben 7. stúdió albuma (6 oldalas szövegkönyv) rendesen meglepett. Eddig sem volt rossz, amit műveltek, de most igazán kitettek magukért. A muzsika hihetetlenül dallamos, és annyira fülbemászó, hogy az ember elsőre megjegyzi, aztán már csak azt veszi észre, hogy együtt dúdolja a zenekarral a refréneket. Ez önmagában nem nagy dolog, az igazi fegyvertény, hogy ezt az állapotot sikerült 12 számon keresztül fenntartani. Csak kapkodtam a fejem, hogy melyik dalt kell majd újrahallgatni, aztán végül maradt az egész lemez. Az évek során Andy hangja eléggé megváltozott, és elég sokat vesztett egyediségéből, valamint ha tárgyilagos akarok lenni, azt is el kell mondanom, hogy vannak pillanatok, amikor el-elfárad, és érezhetően nem úgy énekel, ahogy kéne. Ezt azonban elnézem nekik, elvégre nem profi zenészekről van szó. A másik dolog előtt sokkal értetlenebbül állok. Ez pedig a „The Clash” feldolgozás. Jól sikerült, és bár a témája eléggé elüt a többi dalétól, hangzásban nem lóg ki a sorból. De hát, vegyük már észre, hogy a „The Clash” egy antirasszista (tehát fehérellenes) kompánia volt. Mi a francot keres a nótájuk egy keményvonalas NS rocklemezen? 12 Szám 35:11 perc