Phoenix & Corona Ferrea & English Rose & ADL 122 & 9éme Panzer Symphonie & Squadron
A B&H France által szervezett nyári fesztivál, mint az egyik legnagyobb franciaországi buli vonult be a köztudatba. A DVD szerint 400 fiatal volt kíváncsi a 2 hazai, 2 olasz, és 2 angol csapatra. Emlékeim szerint 500-an voltak a megjelent kopaszok. Amit csak azért jegyzek meg mert akárhogy is nézzük, ez igazán elkeserítő a gallokra nézve. Az arány olyan, mintha kb. 100-an csámborognának kis hazánkban egy Sons Of Europe-on, úgy, hogy ebbe a 100-ba benne vannak a külföldiek is. A kiadvány egyébként igen egyszerű. Fekete-fehér borítóval, menü nélkül.
A hazai Phoenix rögtön a „Thule”-lal (Legion 88) kezd, de játszanak például Bunker 84 nótát is. Bemelegítésnek nem rossz.
A CF-ből sem láthatunk túl sokat (7 perc). Az ő fellépésük alatt már legalább a tömeg nagy része benn van a teremben, de max. ha 20-an bíztatják az olaszokat.
Jonesy-ék játéka alatt szintén érzek némi hangulatemelkedést, de még mindig nagyon messze vannak például a Blue Eyed Devils békési fellépésétől. A 43. perc környékén a kamerás rövid körútra indul, bejárva a terem minden szegletét, beleértve a klotyót is, ahol az egyik bajtárs farkát is megcsodálhatjuk. Ezt én mondjuk elég erőteljesen kivágtam volna.
Mire visszaér, már a másik gall csapat koptatja a színpadot, és a terem, végre tényleg egy skinhead koncert benyomását kelti.
Egy rövid reklám után a talján legenda folytatja a műsort. Nem a kedvenc olasz bandám, de elég meggyőzőek. Külön kis kísérőbrigádjuk meg végig tüzeli a többi kamerádot. Játsszák a „Revuelta”-t is, a saját klasszikusok mellett.
Squadron. A srácok vérbeli muzsikusok. Igazán profi az előadásuk (néhány Skrewdriver dallal fűszerezve). Most azonban ez sem segít rajtuk.
Igyekszem finoman fogalmazni. Franciaország legnagyobb koncertjéről beszélünk. Adott 4 külföldi zenekar az első vonalból. Plusz kettő hazai a legnépszerűbbek közül. Erre eljön kb. 500 ember, akiknek csak töredéke (az is külföldi) élvezi az egészet. A többi csak passzív szemlélő (vagy még az sem), ami annyit jelent, hogy a színpadtól jó 5-10 méterre állnak és bámulják a zenekarokat. Nálunk egy sima hétvégi buli nagyobbat szól. Szánalmas. Csak a szervezőket, meg a zenekarokat sajnálom. Ez a méreg, nem a cián.
124 perc. Menü nincs. Tűrhető VHS minőség.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése