Az Imperial Klans Of America már nagyon régóta szervezett ilyen fesztiválokat, de a 90-es évek végén kezdték el igazán a skinhead zenekarokat favorizálni ezeken az eseményeken.
Nos a DVD első zenekara a Fueled By Hate (15 perc) nincs is jelölve a borítón. Ők Death/Trash metál keveréket nyomnak. Van keresnivalójuk ezen a téren, mivel a tehetségük, és a hörgő-üvöltő énekesük is megvan hozzá.
A Definite Hate (20 perc) nevű Hammerskin brigád már inkább az én ízlésemhez áll közel. Dühös, agresszív, mégis dallamos muzsikájuk belőlem csak pozitív reakciókat váltott ki. Itt még a régi énekest hallhatjuk (a dobok mögött kell keresnünk), bár vendégként a Carolina Sons vokalistája is vendégszerepel egy kicsit. A 33. percnél egy interjú keretében (ami eredetileg a Kriegsberichter számára készült) jobban megismerkedhetünk a Hammerekkel (pl.:zenélnek a bandába Riot Wing és Carolina Sons tagok is).
A békés interjúnak az Attack szereplése vet véget. Ha eddig azt mondtam, hogy agresszívak a fellépők, akkor az Attack frontemberére nincs megfelelően erős jelzőm. Ha jól emlékszem ezt nevezte ő „Combat Metál”-nak. A mozgása, az arca hihetetlen dühről árulkodik, és úgy őrjöngött a műsor alatt, mintha elmentek volna otthonról. Úgy járkált föl-alá, mintha csak a megfelelő prédára lesne a közönség soraiban. Kisebb csoda, hogy senkinek nem ment neki. Úgy tudom, egyébként hivatásos katona, és biztos vagyok benne, hogy ha szabad kezet kapna, végleg megoldaná a közel-keleti konfliktust (ennek mondjuk az lenne az eredménye, hogy a térség eltűnne a Föld színéről). Viccet félretéve hihetetlen energiákat mozgósít, ami előtt én is fejet hajtok, a rajongók meg végig ugrálással, és tapssal díjazzák. Közben egyre csak biztatják, hogy szálljon be közéjük egy kis pogóra. Nem kell sokat kérniük, és az utolsó szám alatt egyszer csak beveti magát a tánc sűrűjébe. Nem sokkal később már az egyik hangszórón állva köszöni meg a támogatást. Szívesen megnézném egyszer az urat élőben is, mert az, amit ezalatt a szűk 20 perc alatt lezavart, az tényleg emberfeletti.
A második DVD-t az egykor az USA RAC üdvöskéjének tartott Intimidation One (59 perc) indítja. A banda ma már sajnos inaktív elsősorban az énekes viselkedésének köszönhetően (Ő ihlette a Bully Boys „Skinhead Superstar”-ját.). Leadják a „Sturmführer” amcsi verzióját, a „When The Boat Comes In”-t, az „88 Rock ’N’ Roll Band”-et, de a saját dalaiknak nagyobb sikerük van. Én továbbra is azt mondom, hogy ennek a csapatnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja, még akkor is, ha a közönségnek más a véleménye. A szólógitárt mellesleg egy Roy nevezetű figura kezeli, aki sokszor szerepelt már ezen a blogon is (A basszusgitár mögött meg mintha Brian Sawyer állna, de erre nem vennék mérget.).
A „Rev. Matt Hale” címet viselő jelenetben egy fiatalember hegedül nekünk. A Horst Wessel indulót felismertem, de a többi dallam, sajnos teljesen ismeretlen előttem.
A kb. 5 perces komolyzenei élmény után egy szintén a Kriegsberichter-nek készült Attack interjút tekinthetünk meg.
Ezután jön az igazi meglepetés, mivel a Final War fellépést a „Total War” cím alatt találjuk. Én először azt hittem, hogy valójában a borító rossz, és a „Total War” zenekar szerepel a Final War helyett. Mivel működik USA banda TW néven az NSM berkein belül, ezért nem kicsit volt zavaró ez a hiba. Tehát összességében azt kapjuk, ami a borítón van (a Fueled By Hate-tel megfejelve), csak a menüben szereplő címek lettek egy kicsit megkavarva. Sajnos egyébként a NF DVD sorozat kapcsán a lemezek feliratai is (Disc1, Disc2, PAL/NTSC) alaposan össze vannak keverve, és így mikor megkaptam őket, nagyon megijedtem, hogy össze-vissza keverték a lemezeket.
De a lényeg, hogy ezek csak apró szépséghibák, és egy kellemes FW (45 perc) produkciót is magában foglal a videó (+ egy interjút a végén). Az ő california-i punk rockjuk annyira ismert lett, hogy nem is koptatnám feleslegesen a billentyűzetet a leírásukkal. Élőben is nagyon tudnak, és elsősorban a „Glory Unending”-ről hallhatunk slágereket. Legyen elég ennyi.
Utolsó szereplőnket nem lesz nehéz kitalálni. A detroit-i Max Resist annyira népszerű az államokban, hogy szinte elképzelhetetlen nélkülük nagyobb rendezvény. Megy a „ziga-zaga”, meg a Sieg Heil!, és persze a buli meg az ugrálás minden mennyiségben. A tagok már nagyon jól érzik magukat (a sok sörnek köszönhetően), így a szünetben viccmesélés, bohóckodás is felüti a fejét a színpadon. Az egyetlen dühítő dolog, hogy a második szám közben (Out On A Limb) véget ér a felvétel.
A kiadvány kétségtelenül megéri az árát. Vannak benne szokás szerint hibák, mint az NS88 Videók 99%-ában, de ez nem veheti el a kedvét senkinek. Azt viszont valahogy jelezni kéne, melyik banda mennyit szerepel, mert ha valaki ezt például a MR-ért vette meg, az nagyon csalódott lehet.
178 perc. Interaktív menü, VHS minőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése