A semmiből feltűnt csapatot (én legalábbis nem sokat tudtam róluk) pár fellépés után sokan az új HC reménységnek tartották. Annyiszor hallottam már ezt, hogy már nem hiszek az ilyen áradozásoknak. Aztán megjelent a bemutatkozó lemezük, és megszaporodtak a fellépéseik is. A hangok csak nem csitultak, úgyhogy gondoltam ártani nem árthat, ha beruházok a MOAUF-re. Az angol nyelv manapság már szinte kötelező, az OPOS Records pedig hozta a németekre annyira jellemző igényességet (12 oldalas profi booklet, az összes dalszöveggel + bónusz videó). A koncertjeiken állítólag szabályos mészárlás folyik, így kicsit félve tettem be a korongot a kocsi lejátszójába. Ha mészárlásnak nem is nevezném, egy igen erőteljes lemeznek jutottam birtokába. Az ének a szokásos „üvöltve énekel” formulát alkalmazza, a zene azonban elég dallamosra sikeredett, aminek mondanom se kell, szerfelett örültem. Sokszor megjegyeztem már, hogy nem igazán vagyok a műfaj szerelmese, így nem is nagyon érdemes az én véleményemet készpénznek venni. A Final Stand kiadó tulaja viszont a 2007-es év legjobb hatecore lemezének titulálta. Higgyétek el nekem, ő már csak tudja!
13 Szám 42:21 perc
2012. február 1., szerda
Moshpit – Mirror Of An Unbroken Faith
Moshpit – Mirror Of An Unbroken Faith (2007)
A semmiből feltűnt csapatot (én legalábbis nem sokat tudtam róluk) pár fellépés után sokan az új HC reménységnek tartották. Annyiszor hallottam már ezt, hogy már nem hiszek az ilyen áradozásoknak. Aztán megjelent a bemutatkozó lemezük, és megszaporodtak a fellépéseik is. A hangok csak nem csitultak, úgyhogy gondoltam ártani nem árthat, ha beruházok a MOAUF-re. Az angol nyelv manapság már szinte kötelező, az OPOS Records pedig hozta a németekre annyira jellemző igényességet (12 oldalas profi booklet, az összes dalszöveggel + bónusz videó). A koncertjeiken állítólag szabályos mészárlás folyik, így kicsit félve tettem be a korongot a kocsi lejátszójába. Ha mészárlásnak nem is nevezném, egy igen erőteljes lemeznek jutottam birtokába. Az ének a szokásos „üvöltve énekel” formulát alkalmazza, a zene azonban elég dallamosra sikeredett, aminek mondanom se kell, szerfelett örültem. Sokszor megjegyeztem már, hogy nem igazán vagyok a műfaj szerelmese, így nem is nagyon érdemes az én véleményemet készpénznek venni. A Final Stand kiadó tulaja viszont a 2007-es év legjobb hatecore lemezének titulálta. Higgyétek el nekem, ő már csak tudja!
13 Szám 42:21 perc
A semmiből feltűnt csapatot (én legalábbis nem sokat tudtam róluk) pár fellépés után sokan az új HC reménységnek tartották. Annyiszor hallottam már ezt, hogy már nem hiszek az ilyen áradozásoknak. Aztán megjelent a bemutatkozó lemezük, és megszaporodtak a fellépéseik is. A hangok csak nem csitultak, úgyhogy gondoltam ártani nem árthat, ha beruházok a MOAUF-re. Az angol nyelv manapság már szinte kötelező, az OPOS Records pedig hozta a németekre annyira jellemző igényességet (12 oldalas profi booklet, az összes dalszöveggel + bónusz videó). A koncertjeiken állítólag szabályos mészárlás folyik, így kicsit félve tettem be a korongot a kocsi lejátszójába. Ha mészárlásnak nem is nevezném, egy igen erőteljes lemeznek jutottam birtokába. Az ének a szokásos „üvöltve énekel” formulát alkalmazza, a zene azonban elég dallamosra sikeredett, aminek mondanom se kell, szerfelett örültem. Sokszor megjegyeztem már, hogy nem igazán vagyok a műfaj szerelmese, így nem is nagyon érdemes az én véleményemet készpénznek venni. A Final Stand kiadó tulaja viszont a 2007-es év legjobb hatecore lemezének titulálta. Higgyétek el nekem, ő már csak tudja!
13 Szám 42:21 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése