People Haters – Love To Hate

People Haters – Love To Hate (1996)

Nem okozott nagy fejtörést, melyik albumukat elemezzem, mivel a cikk írásakor ennek az egynek voltam birtokába (A többi állítólag már úton van, de amennyire az amcsikat ismerem, „ne szólj szám…”.). A fedőképet Griffin (Aryan, Stonehammer) tervezte, ezúttal azonban inkább a 8 oldalas széthajtható booklet belső négy oldalára hívnám fel a figyelmet. A banda neve nagyon jól tükrözi a srácok életfilozófiáját. Az éppen aktuális People Haters himnuszt (We Still Hate People) ezúttal 12 poénbomba (örök kedvenc a S&M Man) társaságában hallhatjuk. A mókás dallamokhoz kőkemény szövegeket kanyarítottak (á la Landser). Tehát a buli muzsikát olyan komoly mondanivaló kíséri, amiket nem találunk meg a polkorrekt zenekarok albumain (Ők csak a szokásos „elhagyott a babám, ezért nem dugtam egy hete, mindjárt belehalok” szintű alkotásokkal tudják hülyíteni a népet.). Nem ismerek olyat, aki ne barátkozott volna meg a PH dalokkal, és ne próbálta volna meg legalább egy albumukkal bővíteni a CD kollekcióját. Sokan sajnálták, amikor a csapat feloszlott (4 album után), de megnyugtatásukra közlöm, hogy újra összeálltak. Kiadták az új lemezüket (Bling, Bling 2010), és egy gyűjteményes kiadást (Race Riot címmel, digipack formátumban, dupla CD-n, 57 dallal, 36 oldalas booklettel 2008), ami sajnos már nem elérhető. 13 Szám 36:54 perc