Gathering Of The Gods 2003 DVD

Drew (BED) & Prussian Blue & 3 On The Tree & After Six Beers & Cradlesong & American Standard & Warfare 88 & Final War & Celtic Warrior & Brutal Attack Gyakorlatilag szinte nincs olyan fehérek lakta ország, ahol ne emlékeztek volna már meg Mr. Stuart-ról. Sőt, az utóbbi években már olyan országokból is érkeznek hírek megemlékezésekről, ahol a többséget nem fehér bőrűek alkotják. Ide tartozik most már a lejtőn guruló USA is, de persze ne reménykedjünk, mert az „európai” kirendeltség is mindent megtesz azért, hogy a végén együtt érjünk a gödör aljára. Tehát csak idő kérdése. A brit úriember üzenetét nem állították meg a határok, így elérte egykor az amerikai partokat is. Tíz évvel a halála után sem felejtették el, és egy koncerttel adóztak az emlékének. A dupla DVD-re ennek az eseménynek az anyagát rögzítették. Az Istenek összejövetelét Tom Metzger szervezte, aki egyébként a többséghez hasonlóan Mussolini frizurával jelent meg a fesztiválon. Bár vannak egyéb érdekességek is, én a leírásban csak a zenei résszel fogok foglalkozni. Így se lesz rövid, mivel a 7 amerikai zenekarhoz csatlakozott 1 Wales-ből, illetve 1 Angliából, valamint egy kékszemű ördög is tiszteletét tette. Az első DVD-vel (55 perc) rögtön belevágunk a közepébe. Drew a Blue Eyed Devils-ből nyom le két dalt. Nem is hiszem, hogy láttam volna már azelőtt olyat, hogy az első fellépőnél ilyen ugrálás alakult volna ki. Még lányok is kiabálják a nem túl liberális szövegeket, ráadásul az első sorból. Nincs öt perc az egész, néztem volna még, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Lynx és Lamb, azaz a „Prussian Blue” (4 szám) zenéje nagyon elüt az előbb elhangzottaktól. Ezek a dalok persze még a megbuggyanásuk előtt készültek. Sok taps a közönségtől, és sok mosolygás a lányoktól. Ez volt a PB 2003-ban. Ma már inkább csak a drogoktól vigyoroghatnak. Hogy melyik a jobb? Az olvasóra bízom a döntést. A „3 On The Tree” (3 szám) egy náci rockbanda. Nagybőgővel, country hatásokkal. Ez inkább az amerikai ízlésnek kedvez, nem nekem. Az „After Six Beers” (2 szám) énekese –ki hitte volna?- egy sör társaságában érkezik, és egy átlagosnak mondható műsort ad le. Nem lenne rossz valami stúdióban rögzített cuccot hallani tőlük, mert a klisék ellenére azért elég jók voltak. A kaliforniai „Cradlesong”-ot (2 szám) már láttam a Nordic Fest filmeken is. Itt sem voltak jobbak, de rosszabbak sem, mint azokon. Egy több mint negyedórás Tom Metzger szónoklat, és vége is az első korongnak. A másodikat az „American Standard” (2 szám) indítja. Helyettük jobban örültem volna egy Aggravated Assault-nak például, már csak Warren csápolása miatt is, de azért ezt is ki lehetett bírni. A „Warfare 88”-ről (2 szám) mindenki tudja, hogy ez Roy bácsi náci punk projectje, és azt is, hogy nem rossz. Ha csak a zenéről beszélünk, akkor érthető, de egyébként a náci meg a punk kb. úgy illik össze, mint az a bizonyos nép, meg a tolerancia. A „Final War” (4 szám) szerintem a ’00-ás évek egyik legjobb zenekara volt, ezért nagyon örültem, amikor Roy végre áthurcolkodott a mikrofon mögé. Ezerszer hallottam már ezeket a számokat, de akkor is jó volt látni őket. Nagyon örülnék, ha a frontember visszatérne erre a vonalra. Lassan több projectje van, mint az uniónak, de a mentségére legyen mondva, hogy az ő projecjei legalább sikeresek. A Celtic Warrior is sikeresnek számít RAC körökben, és az az 5 dal (köztük 1 Skrewdriver), amit leadnak, azt bizonyítja, hogy talán nem véletlenül. A közönség is kíváncsi volt rájuk, mivel a képek itt már egy európai koncertre hasonlítottak. Az est fénypontja pedig nem is lehetett más, mint a „Brutal Attack” (6 szám). Aki nem volt még BA koncerten, és nem szereti az angol RAC-ot, az ezt a felvételt megnézve talán rájön, miért hívják meg folyamatosan Ken-t, és csapatát szerte a világba. Ez a manus színpadra született, és még az olyan hc őrültek figyelmét is leköti, mint a jelenlévő amcsi társaság. Neki köszönhetően jó hangulatban zárul a 2003-as amerikai ISD emlékkoncert. 55 + 53 perc. Menü, nagyon jó VHS minőség, profi körítés.