A Hammerskin Nation egyik leghíresebb zenekara volt a Nordic Thunder. Nagyon kellemes, dallamos RAC zenéjük méltán tette népszerűvé őket. A világ azonban sajnos mégis énekesük; Joe „Hammer” Rowan* halála miatt ismerte meg leginkább a bandát. 11 energikus szerzeményt másoltak fel a Resistance által forgalmazott CD-re (12 oldalas fekete-fehér borító). Hihetetlen jó kis anyagot voltak képesek összehozni, amiből ha egy Top 11-et kéne alkotnom, az első helyre mindenképp a „We’ll Overcome”-ot tenném. Ez talán kissé furcsán hangozhat azoknak, akik rendszeresen olvassák a kritikáimat (már ha van ilyen elvetemült figura), mivel ez egy feldolgozás. Az eredetileg a Legion 88 nevéhez fűződő slágert a NT „csak” átkonvertálta angolra.
Mondanám, hogy elsősorban Hammereknek ajánlom, de nem lenne helytálló, mivel minden valamirevaló „kalapácsos” ismeri már ezt a korongot, másrészt meg annyira alap, hogy azoknak is meg kell vele ismerkednie, akik nem tartoznak a HSN-be. Az albumot mellékesen a „The Order / Bruder Schweigen” tagjainak, Eric Banks-nak, és Ian Stuart Donaldson-nak ajánlották. Szomorú, hogy a következőt már magának az énekesnek.
*Mivel még mindig sok olyan bakancsos van hazánkban, aki nem tudja pontosan ki is volt Joe Rowan, és mivel magam is tervezgettem, hogy írok részletesebben Joe-ról, ezért olvashatjátok most itt ezt a kis írást. Sokat gondolkoztam, hogy előállok egy saját esszével, de mivel egykoron az Ébredő Magyar krónikásai egy elég jó kis anyagot szervíroztak, inkább hallgatok a lustaság hangjaira, és csak bemásolom a művüket. Tehát a köszönet az ÉM-et illeti (és az esetleges hibák miatt a felelősség is ), amelynek 12. számában (1999 október) jelent meg ez a cikk.
„Hammer Joe Rowan – Valhallában találkozunk testvér
A tények: szombaton, 1994 október 1-én, kb. hajnali 2:15-kor Joe belépett egy áruházba sört és ennivalót vásárolni az útjára, egy találkozóra a koncert után, ami csak 30 perccel korábban ért véget. A boltban szóváltás alakult ki a skinheadek és 3 néger között, akik sértetlenül hagyták el a boltot. Percekkel később az egyik néger visszatért az áruházba egy fegyverrel, amit nyilvánvalóan a kocsiból vett elő és bent lövöldözni kezdett a skinheadekre. Joe-t testének baloldalán találta el az ezt követő káoszban, a golyó áthatolt rajta. Majdnem azonnal meghalt. A rendőrség letartóztatta a gyanúsított fegyverest, Naseer Ghani-t, aki 19 éves és akit néhány skinhead határozottan azonosított. A Racine megyei kerületi ügyész, Robert Flancher közzé tette: „Meggyőződésünk, hogy kétségkívül Mr. Ghani tüzelt.” A szemtanúk vallomásai és a helyszínen szerzett részletes jelentések ellenére Ghani-t elengedték az őrizetből kedden, október 4.-én, előírásos vádemelés nélkül. Ghani ügyvédje, a racine-i Mark Richards azzal érvelt, hogy Ghani letartóztatása „ a fehér felsőbbrendűséget hirdető szemtanúk megbízhatatlan jogigényein alapult, akik kiválasztották az első színesbőrűt, akit láttak.””
„1994. október 1.-én a kora reggeli órákban Joe Rowan-t meggyilkolták népünk ellenségei a 22. születésnapján. Joe egy szeretett testvér, apa, férj és fiú volt. Mindig megnyugtató volt a jelenléte ebben a lármás korban. Öt éven át, mialatt Joe-t ismertem, egy rosszalló tekintetet nem láttam az arcán, egy negatív szó sem hagyta el ajkait. A könnyeinken keresztül kényszerített minket nevetésre és mosolygott a csapásokon. Ki tudná elfelejteni kedves mosolyát, és biztató szavait. Mint a Hammerskin Nation szóvivője, ő közvetítette üzenetünket a legszenvedélyesebb módon. Ő bebizonyította, hogy mi egy büszke csoport vagyunk, de nem állunk más bajtársak felett. A Hammer Joe nevet örökre tisztelnünk kell. Mint harcos, nem akadt emberére. Sohasem hátrált meg sem szóbelileg, sem pszichikailag, nem számított mekkora is a különbség. Mikor mások elfutottak, ő megvetette a lábát, és harcolt.
Mint egy szikla a tengerben, Joe erősen és elmozdíthatatlanul állt. Joe utolsó tette ezen a földön a harc volt az ellenséggel és ő meghalt testvérei, nővérei biztonságának érdekében. Mint erős eszményképekkel rendelkező ember Joe harcolt a rendszerrel, ami fajunk elpusztítására törekszik, mindig a 14 szót helyezte előtérbe saját kényelme és biztonsága helyett. Ahogy várható volt, néhányszor a rendszer ellen támadt, sohasem kért kegyelmet, vagy fordult népe eszméi ellen. Harcolt a rendszerrel, ami az aranyat jobban értékeli a vérnél, a tömeget a legjobbnál, az erkölcstelenséget a tisztaságnál, és a bűnt a büszkeségnél a végsőkig. Örökre hordozni fogjuk drága Bajtársunk emlékét. Joe gyilkosának és fajtájának millió tagjának vére sem tudná csillapítani azt az égető fájdalmat, amit érzünk. De mindannyiunknak észre kell venni, hogy Joe megtette, amit nekünk is meg kell tennünk. Joe életét adta, hogy népe élhessen. Gondolatai mindig is ügyünk mártírjai köré fonódtak és ő most Valhallában vár ránk. Csendesen, vagy fajtánk tagjaként újítsuk meg eskünket, hogy mindhalálig harcolunk a rendszer, és azok ellen, akik elvették testvérünket tőlünk. Kevesebbet tenni sértés lenne Joe emléke ellen. Joe szelleme mindig velünk van. A végső győzelemig ő velünk van. Minden alkalommal, amikor az ő zenéjét halljuk, vagy két gyönyörű fehér gyermeke arcára nézünk, akiket ő segített a világra, ő ott lesz. Amíg el nem foglaljuk helyünket az Istenek mellett, emlékezzünk Bob Matthews szavaira: „Vereség soha, győzelem örökké!”
Minden őszinte nemzetiszocialista igaz erényei: becsület, hűség és bátorság – voltak Joe jelszavai. Törekedjünk mi is ezekre!
Szeretünk Joe és örökké élsz szívünkben és lelkünkben.”
Richard (Bound For Glory)
11 Szám 39:20 perc
2013. július 3., szerda
Nordic Thunder – Born To Hate
Nordic Thunder – Born To Hate (1993)
A Hammerskin Nation egyik leghíresebb zenekara volt a Nordic Thunder. Nagyon kellemes, dallamos RAC zenéjük méltán tette népszerűvé őket. A világ azonban sajnos mégis énekesük; Joe „Hammer” Rowan* halála miatt ismerte meg leginkább a bandát. 11 energikus szerzeményt másoltak fel a Resistance által forgalmazott CD-re (12 oldalas fekete-fehér borító). Hihetetlen jó kis anyagot voltak képesek összehozni, amiből ha egy Top 11-et kéne alkotnom, az első helyre mindenképp a „We’ll Overcome”-ot tenném. Ez talán kissé furcsán hangozhat azoknak, akik rendszeresen olvassák a kritikáimat (már ha van ilyen elvetemült figura), mivel ez egy feldolgozás. Az eredetileg a Legion 88 nevéhez fűződő slágert a NT „csak” átkonvertálta angolra.
Mondanám, hogy elsősorban Hammereknek ajánlom, de nem lenne helytálló, mivel minden valamirevaló „kalapácsos” ismeri már ezt a korongot, másrészt meg annyira alap, hogy azoknak is meg kell vele ismerkednie, akik nem tartoznak a HSN-be. Az albumot mellékesen a „The Order / Bruder Schweigen” tagjainak, Eric Banks-nak, és Ian Stuart Donaldson-nak ajánlották. Szomorú, hogy a következőt már magának az énekesnek.
*Mivel még mindig sok olyan bakancsos van hazánkban, aki nem tudja pontosan ki is volt Joe Rowan, és mivel magam is tervezgettem, hogy írok részletesebben Joe-ról, ezért olvashatjátok most itt ezt a kis írást. Sokat gondolkoztam, hogy előállok egy saját esszével, de mivel egykoron az Ébredő Magyar krónikásai egy elég jó kis anyagot szervíroztak, inkább hallgatok a lustaság hangjaira, és csak bemásolom a művüket. Tehát a köszönet az ÉM-et illeti (és az esetleges hibák miatt a felelősség is ), amelynek 12. számában (1999 október) jelent meg ez a cikk.
„Hammer Joe Rowan – Valhallában találkozunk testvér
A tények: szombaton, 1994 október 1-én, kb. hajnali 2:15-kor Joe belépett egy áruházba sört és ennivalót vásárolni az útjára, egy találkozóra a koncert után, ami csak 30 perccel korábban ért véget. A boltban szóváltás alakult ki a skinheadek és 3 néger között, akik sértetlenül hagyták el a boltot. Percekkel később az egyik néger visszatért az áruházba egy fegyverrel, amit nyilvánvalóan a kocsiból vett elő és bent lövöldözni kezdett a skinheadekre. Joe-t testének baloldalán találta el az ezt követő káoszban, a golyó áthatolt rajta. Majdnem azonnal meghalt. A rendőrség letartóztatta a gyanúsított fegyverest, Naseer Ghani-t, aki 19 éves és akit néhány skinhead határozottan azonosított. A Racine megyei kerületi ügyész, Robert Flancher közzé tette: „Meggyőződésünk, hogy kétségkívül Mr. Ghani tüzelt.” A szemtanúk vallomásai és a helyszínen szerzett részletes jelentések ellenére Ghani-t elengedték az őrizetből kedden, október 4.-én, előírásos vádemelés nélkül. Ghani ügyvédje, a racine-i Mark Richards azzal érvelt, hogy Ghani letartóztatása „ a fehér felsőbbrendűséget hirdető szemtanúk megbízhatatlan jogigényein alapult, akik kiválasztották az első színesbőrűt, akit láttak.””
„1994. október 1.-én a kora reggeli órákban Joe Rowan-t meggyilkolták népünk ellenségei a 22. születésnapján. Joe egy szeretett testvér, apa, férj és fiú volt. Mindig megnyugtató volt a jelenléte ebben a lármás korban. Öt éven át, mialatt Joe-t ismertem, egy rosszalló tekintetet nem láttam az arcán, egy negatív szó sem hagyta el ajkait. A könnyeinken keresztül kényszerített minket nevetésre és mosolygott a csapásokon. Ki tudná elfelejteni kedves mosolyát, és biztató szavait. Mint a Hammerskin Nation szóvivője, ő közvetítette üzenetünket a legszenvedélyesebb módon. Ő bebizonyította, hogy mi egy büszke csoport vagyunk, de nem állunk más bajtársak felett. A Hammer Joe nevet örökre tisztelnünk kell. Mint harcos, nem akadt emberére. Sohasem hátrált meg sem szóbelileg, sem pszichikailag, nem számított mekkora is a különbség. Mikor mások elfutottak, ő megvetette a lábát, és harcolt.
Mint egy szikla a tengerben, Joe erősen és elmozdíthatatlanul állt. Joe utolsó tette ezen a földön a harc volt az ellenséggel és ő meghalt testvérei, nővérei biztonságának érdekében. Mint erős eszményképekkel rendelkező ember Joe harcolt a rendszerrel, ami fajunk elpusztítására törekszik, mindig a 14 szót helyezte előtérbe saját kényelme és biztonsága helyett. Ahogy várható volt, néhányszor a rendszer ellen támadt, sohasem kért kegyelmet, vagy fordult népe eszméi ellen. Harcolt a rendszerrel, ami az aranyat jobban értékeli a vérnél, a tömeget a legjobbnál, az erkölcstelenséget a tisztaságnál, és a bűnt a büszkeségnél a végsőkig. Örökre hordozni fogjuk drága Bajtársunk emlékét. Joe gyilkosának és fajtájának millió tagjának vére sem tudná csillapítani azt az égető fájdalmat, amit érzünk. De mindannyiunknak észre kell venni, hogy Joe megtette, amit nekünk is meg kell tennünk. Joe életét adta, hogy népe élhessen. Gondolatai mindig is ügyünk mártírjai köré fonódtak és ő most Valhallában vár ránk. Csendesen, vagy fajtánk tagjaként újítsuk meg eskünket, hogy mindhalálig harcolunk a rendszer, és azok ellen, akik elvették testvérünket tőlünk. Kevesebbet tenni sértés lenne Joe emléke ellen. Joe szelleme mindig velünk van. A végső győzelemig ő velünk van. Minden alkalommal, amikor az ő zenéjét halljuk, vagy két gyönyörű fehér gyermeke arcára nézünk, akiket ő segített a világra, ő ott lesz. Amíg el nem foglaljuk helyünket az Istenek mellett, emlékezzünk Bob Matthews szavaira: „Vereség soha, győzelem örökké!”
Minden őszinte nemzetiszocialista igaz erényei: becsület, hűség és bátorság – voltak Joe jelszavai. Törekedjünk mi is ezekre!
Szeretünk Joe és örökké élsz szívünkben és lelkünkben.”
Richard (Bound For Glory)
11 Szám 39:20 perc
A Hammerskin Nation egyik leghíresebb zenekara volt a Nordic Thunder. Nagyon kellemes, dallamos RAC zenéjük méltán tette népszerűvé őket. A világ azonban sajnos mégis énekesük; Joe „Hammer” Rowan* halála miatt ismerte meg leginkább a bandát. 11 energikus szerzeményt másoltak fel a Resistance által forgalmazott CD-re (12 oldalas fekete-fehér borító). Hihetetlen jó kis anyagot voltak képesek összehozni, amiből ha egy Top 11-et kéne alkotnom, az első helyre mindenképp a „We’ll Overcome”-ot tenném. Ez talán kissé furcsán hangozhat azoknak, akik rendszeresen olvassák a kritikáimat (már ha van ilyen elvetemült figura), mivel ez egy feldolgozás. Az eredetileg a Legion 88 nevéhez fűződő slágert a NT „csak” átkonvertálta angolra.
Mondanám, hogy elsősorban Hammereknek ajánlom, de nem lenne helytálló, mivel minden valamirevaló „kalapácsos” ismeri már ezt a korongot, másrészt meg annyira alap, hogy azoknak is meg kell vele ismerkednie, akik nem tartoznak a HSN-be. Az albumot mellékesen a „The Order / Bruder Schweigen” tagjainak, Eric Banks-nak, és Ian Stuart Donaldson-nak ajánlották. Szomorú, hogy a következőt már magának az énekesnek.
*Mivel még mindig sok olyan bakancsos van hazánkban, aki nem tudja pontosan ki is volt Joe Rowan, és mivel magam is tervezgettem, hogy írok részletesebben Joe-ról, ezért olvashatjátok most itt ezt a kis írást. Sokat gondolkoztam, hogy előállok egy saját esszével, de mivel egykoron az Ébredő Magyar krónikásai egy elég jó kis anyagot szervíroztak, inkább hallgatok a lustaság hangjaira, és csak bemásolom a művüket. Tehát a köszönet az ÉM-et illeti (és az esetleges hibák miatt a felelősség is ), amelynek 12. számában (1999 október) jelent meg ez a cikk.
„Hammer Joe Rowan – Valhallában találkozunk testvér
A tények: szombaton, 1994 október 1-én, kb. hajnali 2:15-kor Joe belépett egy áruházba sört és ennivalót vásárolni az útjára, egy találkozóra a koncert után, ami csak 30 perccel korábban ért véget. A boltban szóváltás alakult ki a skinheadek és 3 néger között, akik sértetlenül hagyták el a boltot. Percekkel később az egyik néger visszatért az áruházba egy fegyverrel, amit nyilvánvalóan a kocsiból vett elő és bent lövöldözni kezdett a skinheadekre. Joe-t testének baloldalán találta el az ezt követő káoszban, a golyó áthatolt rajta. Majdnem azonnal meghalt. A rendőrség letartóztatta a gyanúsított fegyverest, Naseer Ghani-t, aki 19 éves és akit néhány skinhead határozottan azonosított. A Racine megyei kerületi ügyész, Robert Flancher közzé tette: „Meggyőződésünk, hogy kétségkívül Mr. Ghani tüzelt.” A szemtanúk vallomásai és a helyszínen szerzett részletes jelentések ellenére Ghani-t elengedték az őrizetből kedden, október 4.-én, előírásos vádemelés nélkül. Ghani ügyvédje, a racine-i Mark Richards azzal érvelt, hogy Ghani letartóztatása „ a fehér felsőbbrendűséget hirdető szemtanúk megbízhatatlan jogigényein alapult, akik kiválasztották az első színesbőrűt, akit láttak.””
„1994. október 1.-én a kora reggeli órákban Joe Rowan-t meggyilkolták népünk ellenségei a 22. születésnapján. Joe egy szeretett testvér, apa, férj és fiú volt. Mindig megnyugtató volt a jelenléte ebben a lármás korban. Öt éven át, mialatt Joe-t ismertem, egy rosszalló tekintetet nem láttam az arcán, egy negatív szó sem hagyta el ajkait. A könnyeinken keresztül kényszerített minket nevetésre és mosolygott a csapásokon. Ki tudná elfelejteni kedves mosolyát, és biztató szavait. Mint a Hammerskin Nation szóvivője, ő közvetítette üzenetünket a legszenvedélyesebb módon. Ő bebizonyította, hogy mi egy büszke csoport vagyunk, de nem állunk más bajtársak felett. A Hammer Joe nevet örökre tisztelnünk kell. Mint harcos, nem akadt emberére. Sohasem hátrált meg sem szóbelileg, sem pszichikailag, nem számított mekkora is a különbség. Mikor mások elfutottak, ő megvetette a lábát, és harcolt.
Mint egy szikla a tengerben, Joe erősen és elmozdíthatatlanul állt. Joe utolsó tette ezen a földön a harc volt az ellenséggel és ő meghalt testvérei, nővérei biztonságának érdekében. Mint erős eszményképekkel rendelkező ember Joe harcolt a rendszerrel, ami fajunk elpusztítására törekszik, mindig a 14 szót helyezte előtérbe saját kényelme és biztonsága helyett. Ahogy várható volt, néhányszor a rendszer ellen támadt, sohasem kért kegyelmet, vagy fordult népe eszméi ellen. Harcolt a rendszerrel, ami az aranyat jobban értékeli a vérnél, a tömeget a legjobbnál, az erkölcstelenséget a tisztaságnál, és a bűnt a büszkeségnél a végsőkig. Örökre hordozni fogjuk drága Bajtársunk emlékét. Joe gyilkosának és fajtájának millió tagjának vére sem tudná csillapítani azt az égető fájdalmat, amit érzünk. De mindannyiunknak észre kell venni, hogy Joe megtette, amit nekünk is meg kell tennünk. Joe életét adta, hogy népe élhessen. Gondolatai mindig is ügyünk mártírjai köré fonódtak és ő most Valhallában vár ránk. Csendesen, vagy fajtánk tagjaként újítsuk meg eskünket, hogy mindhalálig harcolunk a rendszer, és azok ellen, akik elvették testvérünket tőlünk. Kevesebbet tenni sértés lenne Joe emléke ellen. Joe szelleme mindig velünk van. A végső győzelemig ő velünk van. Minden alkalommal, amikor az ő zenéjét halljuk, vagy két gyönyörű fehér gyermeke arcára nézünk, akiket ő segített a világra, ő ott lesz. Amíg el nem foglaljuk helyünket az Istenek mellett, emlékezzünk Bob Matthews szavaira: „Vereség soha, győzelem örökké!”
Minden őszinte nemzetiszocialista igaz erényei: becsület, hűség és bátorság – voltak Joe jelszavai. Törekedjünk mi is ezekre!
Szeretünk Joe és örökké élsz szívünkben és lelkünkben.”
Richard (Bound For Glory)
11 Szám 39:20 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése