Nem is emlékszem már, hogy került hozzám ez a CD. A tökismeretlen NB egyetlen lemeze egy borítónak nem nevezhető egyoldalas valamibe lett csomagolva. Alapjáraton szeretem a francia RAC-ot. Legalábbis jobban, mint magukat a franciákat, ezért a polcomon sorakozik a nagy klasszikusok mellett jónéhány új tehetség is. Nos, a NB esetében sajnos nem csak a külalakkal vannak problémáim. A muzsika, és az ének alapvetően nem lenne rossz, de annyira monoton, és annyira unalmas már a második szám után, hogy a kiadványt még az egyébként eléggé egzotikus francia nyelv sem menti meg a középszerűségtől. Nem véletlen, hogy ismeretlenek maradtak Gallián kívül, és egész egyszerűen nem értem, hogy kerülhettek a gyűjteményemben olyan előadók mellé, mint a Bunker 84, az Evil Skins, vagy akár a Skinkorps.
11 Szám 36:46 perc
2017. július 1., szombat
Nation Blanche – Nation Blanche
Nation Blanche – Nation Blanche (2003)
Nem is emlékszem már, hogy került hozzám ez a CD. A tökismeretlen NB egyetlen lemeze egy borítónak nem nevezhető egyoldalas valamibe lett csomagolva. Alapjáraton szeretem a francia RAC-ot. Legalábbis jobban, mint magukat a franciákat, ezért a polcomon sorakozik a nagy klasszikusok mellett jónéhány új tehetség is. Nos, a NB esetében sajnos nem csak a külalakkal vannak problémáim. A muzsika, és az ének alapvetően nem lenne rossz, de annyira monoton, és annyira unalmas már a második szám után, hogy a kiadványt még az egyébként eléggé egzotikus francia nyelv sem menti meg a középszerűségtől. Nem véletlen, hogy ismeretlenek maradtak Gallián kívül, és egész egyszerűen nem értem, hogy kerülhettek a gyűjteményemben olyan előadók mellé, mint a Bunker 84, az Evil Skins, vagy akár a Skinkorps.
11 Szám 36:46 perc
Nem is emlékszem már, hogy került hozzám ez a CD. A tökismeretlen NB egyetlen lemeze egy borítónak nem nevezhető egyoldalas valamibe lett csomagolva. Alapjáraton szeretem a francia RAC-ot. Legalábbis jobban, mint magukat a franciákat, ezért a polcomon sorakozik a nagy klasszikusok mellett jónéhány új tehetség is. Nos, a NB esetében sajnos nem csak a külalakkal vannak problémáim. A muzsika, és az ének alapvetően nem lenne rossz, de annyira monoton, és annyira unalmas már a második szám után, hogy a kiadványt még az egyébként eléggé egzotikus francia nyelv sem menti meg a középszerűségtől. Nem véletlen, hogy ismeretlenek maradtak Gallián kívül, és egész egyszerűen nem értem, hogy kerülhettek a gyűjteményemben olyan előadók mellé, mint a Bunker 84, az Evil Skins, vagy akár a Skinkorps.
11 Szám 36:46 perc
Dragonlance – Blood And Steel
Dragonlance – Blood And Steel (1998)
A Dragonlance egy fantasy világ. Itt azonban azt jelenti, hogy Ken megint összeállt egy másik csapattal egy lemez erejéig. Ez a csapat pedig nem más, mint a Sturmwehr. Mivel Ken, és Jens gyakorlatilag folyamatosan ontja magából a jobbnál jobb, és persze kevésbé jó lemezeket, törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb találkoznak. Ez a találkozó ’98-ban jött létre, és az eredmény mindenképpen meggyőző. Hogy teljes legyen a kép, el kell mondjam, hogy Billy a Celtic Warrior-ból szintén csatlakozott hozzájuk, így a német-angol szövetséghez csatlakozott Wales is. A Cardiff-London-Gelsenkirchen tengely nem hibázott. Német és angol nyelvű dalok váltogatják egymást a meglehetősen hosszú műsoridő során. A témák legtöbbje apolitikus. Inkább a manapság már nem túl divatos értékekről szólnak. A 12 oldalas booklet egészen átlagos, szinte méltatlan a felvételhez. De, ha feltűnik valahol esetleg egy-két példány belőle, akkor érdemes lecsapni rá, mert minden szempontból beszerzésre méltó kiadvány.
11 Szám 58:33 perc
A Dragonlance egy fantasy világ. Itt azonban azt jelenti, hogy Ken megint összeállt egy másik csapattal egy lemez erejéig. Ez a csapat pedig nem más, mint a Sturmwehr. Mivel Ken, és Jens gyakorlatilag folyamatosan ontja magából a jobbnál jobb, és persze kevésbé jó lemezeket, törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb találkoznak. Ez a találkozó ’98-ban jött létre, és az eredmény mindenképpen meggyőző. Hogy teljes legyen a kép, el kell mondjam, hogy Billy a Celtic Warrior-ból szintén csatlakozott hozzájuk, így a német-angol szövetséghez csatlakozott Wales is. A Cardiff-London-Gelsenkirchen tengely nem hibázott. Német és angol nyelvű dalok váltogatják egymást a meglehetősen hosszú műsoridő során. A témák legtöbbje apolitikus. Inkább a manapság már nem túl divatos értékekről szólnak. A 12 oldalas booklet egészen átlagos, szinte méltatlan a felvételhez. De, ha feltűnik valahol esetleg egy-két példány belőle, akkor érdemes lecsapni rá, mert minden szempontból beszerzésre méltó kiadvány.
11 Szám 58:33 perc
Definite Hate – Welcome To The South
Definite Hate – Welcome To The South (2005)
Érdekes, hogy általában csak a híresebb zenekaroknak vannak klónjaik. Illetve ez lehet, hogy nem teljesen igaz. Elképzelhető, hogy egy tökismeretlen csapat is rendelkezik hasonló hangzású bandával, csak hát az a kutyát nem érdekli. Bár az, ha valakinek sikerül egy kimagasló formációt másolni, az önmagában mutat némi zenei potenciált, a sikerhez mégis több kell, kell valami plusz. A DH színre lépésekor mindenki azt írta, hogy az énekes hangja kisértetiesen hasonlít a Bully Boys frontemberének vokáljához. Szerintem nem csak hasonlít, hanem ugyanolyan. Ez talán nem olyan meglepő, ha hozzátesszük, hogy mindkét frontember lenn a déli államokban készült. A muzsika, amit létrehoztak, tényleg hasonló, de míg a Bully-k már évtizedek óta csiszolják a sajátjukat, addig az újoncoknak még nem olyan kiforrott a stílusa. Nem olyan átütő, kicsit monoton is, de azért átlagosnak sem mondanám. Szerintem senki nem fog megdöbbenni, ha első körben BB szimpatizánsoknak ajánlom a lemezt. Bemutatkozásnak elég jó lett, a folytatásról majd később. 8 oldalas szövegkönyv.
12+1 Szám 45:04 perc
Érdekes, hogy általában csak a híresebb zenekaroknak vannak klónjaik. Illetve ez lehet, hogy nem teljesen igaz. Elképzelhető, hogy egy tökismeretlen csapat is rendelkezik hasonló hangzású bandával, csak hát az a kutyát nem érdekli. Bár az, ha valakinek sikerül egy kimagasló formációt másolni, az önmagában mutat némi zenei potenciált, a sikerhez mégis több kell, kell valami plusz. A DH színre lépésekor mindenki azt írta, hogy az énekes hangja kisértetiesen hasonlít a Bully Boys frontemberének vokáljához. Szerintem nem csak hasonlít, hanem ugyanolyan. Ez talán nem olyan meglepő, ha hozzátesszük, hogy mindkét frontember lenn a déli államokban készült. A muzsika, amit létrehoztak, tényleg hasonló, de míg a Bully-k már évtizedek óta csiszolják a sajátjukat, addig az újoncoknak még nem olyan kiforrott a stílusa. Nem olyan átütő, kicsit monoton is, de azért átlagosnak sem mondanám. Szerintem senki nem fog megdöbbenni, ha első körben BB szimpatizánsoknak ajánlom a lemezt. Bemutatkozásnak elég jó lett, a folytatásról majd később. 8 oldalas szövegkönyv.
12+1 Szám 45:04 perc
Battlefront – Into The Storm
Battlefront – Into The Storm (1999)
A nem túl zsúfolt kanadai színtérről érkezett korong ugyan nem váltotta meg a világot, de legalább jelezte, hogy az amerikai kontinens legliberálisabb államában sem ért egyet mindenki az ön-, azaz fehérgyilkos politikával. Bár a Panzerfaust rengeteg lemezt adott ki akkoriban, azért egy szintet mindig tartottak. A muzsika szerintem egészen kiemelkedőnek mondható, amibe beleköthetnék, az az ének monotonitása. Összességében nem lógnak ki az akkori mezőnyből sem pozitív, sem negatív irányba. A 8 oldalas booklet elég egyszerű. Számomra legkedvesebb része, az a fénykép, amin a fiatal Ed, és a szintén fiatal Ken fogja közre az énekest. Ha fejlődtek volna még egy kicsit, sokra vihették volna, de sajnos nem volt folytatás.
10 Szám 33:15 perc
A nem túl zsúfolt kanadai színtérről érkezett korong ugyan nem váltotta meg a világot, de legalább jelezte, hogy az amerikai kontinens legliberálisabb államában sem ért egyet mindenki az ön-, azaz fehérgyilkos politikával. Bár a Panzerfaust rengeteg lemezt adott ki akkoriban, azért egy szintet mindig tartottak. A muzsika szerintem egészen kiemelkedőnek mondható, amibe beleköthetnék, az az ének monotonitása. Összességében nem lógnak ki az akkori mezőnyből sem pozitív, sem negatív irányba. A 8 oldalas booklet elég egyszerű. Számomra legkedvesebb része, az a fénykép, amin a fiatal Ed, és a szintén fiatal Ken fogja közre az énekest. Ha fejlődtek volna még egy kicsit, sokra vihették volna, de sajnos nem volt folytatás.
10 Szám 33:15 perc
Céltica – Céltica
Céltica – Céltica (1998)
Az Estirpe Imperial project egyetlen megjelent albumának több mint tíz évet kellett várnia, hogy eljuthasson hozzám. Akárcsak a 7 Muelles-nél, itt sem tudtak teljesen elszakadni a gyökerektől, ami nekünk persze csak jó. Mégis más, mint az anyazenekar. Főszereplő a skótduda, és a nevükhöz méltóan főleg kelta zenei motívumokkal dolgoznak. Nem is RAC lemez ez, hanem inkább népi vagy, ha jobban tetszik folk muzsika. A keményebb zenék kedvelőit nem fogja lázba hozni, és én is inkább maradok az EI-nél. A 8 oldalas booklet-ben elolvasgathatjuk a szövegeket (kivétel persze az instrumentális Célticáét), de a spanyol nyelvtudás nélkülözhetetlen hozzá. Szép lemez ez, de nem az én világom.
9 Szám 40:44 perc
Az Estirpe Imperial project egyetlen megjelent albumának több mint tíz évet kellett várnia, hogy eljuthasson hozzám. Akárcsak a 7 Muelles-nél, itt sem tudtak teljesen elszakadni a gyökerektől, ami nekünk persze csak jó. Mégis más, mint az anyazenekar. Főszereplő a skótduda, és a nevükhöz méltóan főleg kelta zenei motívumokkal dolgoznak. Nem is RAC lemez ez, hanem inkább népi vagy, ha jobban tetszik folk muzsika. A keményebb zenék kedvelőit nem fogja lázba hozni, és én is inkább maradok az EI-nél. A 8 oldalas booklet-ben elolvasgathatjuk a szövegeket (kivétel persze az instrumentális Célticáét), de a spanyol nyelvtudás nélkülözhetetlen hozzá. Szép lemez ez, de nem az én világom.
9 Szám 40:44 perc
Punkfront – Das Zweite Streich
Punkfront – Das Zweite Streich (2015)
Rühellem a punkokat. Kezdetben a punk is egy lázadás volt a rendszer ellen. Tele volt fiatalos energiával, lendülettel, és a hazafias felfogás sem hiányzott belőle. Mégha ez utóbbi valószínűleg nem is volt tudatos, ellensúlyozta azt, amit a kinézet okozott a gyomromban. Aztán persze a „tudjukkik” megérezték a pénzszagot, és hazavágták az egészet. A Punk hiteltelen lett, ami jó volt benne, azt kivágták belőle, és persze vörösre színezték az egészet. Mostanában azonban megjelentek olyan csapatok, akik vissza akarják hozni a régi punkot a „Punk’s not Red” zászlaja alatt. A Punkfront első teljes hosszúságú albuma (ezelőtt volt egy bemutatkozó mini CD-jük is) is ezt a vonalat képviseli. Nagy különbséget nem hallok egy dallamos RAC lemezhez képest (kivéve némelyik dal témáját), így bátran ajánlom a darabot keményvonalas kopaszoknak is. A 8 oldalas booklet is meglehetősen puritán. A jól sikerült lemez mindenképp szép eredmény. Sajnos a magasztosabb célt nem sikerült elérni. Az átlagember szemében (meg a normálisak legtöbbjének szemében is) a punk nem más mint vörös söpredék, és ezt pár értelmesebb tarajos nem tudja ellensúlyozni. Ahoz tudnám ezt hasonlítani, mint amit a skinhead kultúrával csináltak ezek a „tudjukkik”. Évtizedeken keresztül oltották az emberekbe, hogy a kopaszok rasszisták, és most már ők sem tudják visszafordítani az egészet, és eladni a sharp mesét. Pedig nekik nem kis propagandagépezet áll a hátuk mögött. A skinek barnák, a punkok vörösek, ez pedig egy jó kis lemez. Persze utóbbi nem változtat azon, hogy, hát hogy is mondjam? Ja, megvan; rühellem a punkokat!
10 Szám 27:44 perc
Rühellem a punkokat. Kezdetben a punk is egy lázadás volt a rendszer ellen. Tele volt fiatalos energiával, lendülettel, és a hazafias felfogás sem hiányzott belőle. Mégha ez utóbbi valószínűleg nem is volt tudatos, ellensúlyozta azt, amit a kinézet okozott a gyomromban. Aztán persze a „tudjukkik” megérezték a pénzszagot, és hazavágták az egészet. A Punk hiteltelen lett, ami jó volt benne, azt kivágták belőle, és persze vörösre színezték az egészet. Mostanában azonban megjelentek olyan csapatok, akik vissza akarják hozni a régi punkot a „Punk’s not Red” zászlaja alatt. A Punkfront első teljes hosszúságú albuma (ezelőtt volt egy bemutatkozó mini CD-jük is) is ezt a vonalat képviseli. Nagy különbséget nem hallok egy dallamos RAC lemezhez képest (kivéve némelyik dal témáját), így bátran ajánlom a darabot keményvonalas kopaszoknak is. A 8 oldalas booklet is meglehetősen puritán. A jól sikerült lemez mindenképp szép eredmény. Sajnos a magasztosabb célt nem sikerült elérni. Az átlagember szemében (meg a normálisak legtöbbjének szemében is) a punk nem más mint vörös söpredék, és ezt pár értelmesebb tarajos nem tudja ellensúlyozni. Ahoz tudnám ezt hasonlítani, mint amit a skinhead kultúrával csináltak ezek a „tudjukkik”. Évtizedeken keresztül oltották az emberekbe, hogy a kopaszok rasszisták, és most már ők sem tudják visszafordítani az egészet, és eladni a sharp mesét. Pedig nekik nem kis propagandagépezet áll a hátuk mögött. A skinek barnák, a punkok vörösek, ez pedig egy jó kis lemez. Persze utóbbi nem változtat azon, hogy, hát hogy is mondjam? Ja, megvan; rühellem a punkokat!
10 Szám 27:44 perc
Odium – Hart Mot Hart
Odium – Hart Mot Hart (1995)
A ’93-ban alakult egylemezes Odium nem volt a legismertebb svéd együttes a skandináv RAC zene palettáján, és emellett azt is el lehet mondani, hogy elég kevés vizet zavartak. Az album mellett megmaradt róluk néhány koncertfelvétel, de ezeket a többcsapatos felvételeket sem miattuk keresi általában az ember. Az előzenekar státuszból nem nagyon tudtak továbblépni. Ma már talán illik rájuk a klasszikus jelző, de valójában egy elég egyszerű rockmuzsikát produkáló sablonos valamit műveltek akkoriban. Valamiféle kötődésük volt a később nagyobb sikert elérő szintén svéd Totenkopf zenekarral is, de ez nem mentette meg őket a szinte teljes feledéstől. Monoton, rövid, egysíkú az egész korong, ami mellé ha berakunk mondjuk egy Pluton Svea lemezt, hát…Ég és Föld. Tényleg csak megveszekedett rajongóknak ajánlom, mert annyira átlagos az egész. A borítónak nem nevezhető egylapos valami szintén nem vásárlócsalogató. Háttérzenének mondjuk például fűnyíráshoz kiváló, de semmi több. Talán a svéd őskövületek másképp vélekednek róla. Engem finoman szólva nem győzött meg az anyag.
14 Szám 28:27 perc
A ’93-ban alakult egylemezes Odium nem volt a legismertebb svéd együttes a skandináv RAC zene palettáján, és emellett azt is el lehet mondani, hogy elég kevés vizet zavartak. Az album mellett megmaradt róluk néhány koncertfelvétel, de ezeket a többcsapatos felvételeket sem miattuk keresi általában az ember. Az előzenekar státuszból nem nagyon tudtak továbblépni. Ma már talán illik rájuk a klasszikus jelző, de valójában egy elég egyszerű rockmuzsikát produkáló sablonos valamit műveltek akkoriban. Valamiféle kötődésük volt a később nagyobb sikert elérő szintén svéd Totenkopf zenekarral is, de ez nem mentette meg őket a szinte teljes feledéstől. Monoton, rövid, egysíkú az egész korong, ami mellé ha berakunk mondjuk egy Pluton Svea lemezt, hát…Ég és Föld. Tényleg csak megveszekedett rajongóknak ajánlom, mert annyira átlagos az egész. A borítónak nem nevezhető egylapos valami szintén nem vásárlócsalogató. Háttérzenének mondjuk például fűnyíráshoz kiváló, de semmi több. Talán a svéd őskövületek másképp vélekednek róla. Engem finoman szólva nem győzött meg az anyag.
14 Szám 28:27 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
