Punkfront – Das Zweite Streich

Punkfront – Das Zweite Streich (2015) Rühellem a punkokat. Kezdetben a punk is egy lázadás volt a rendszer ellen. Tele volt fiatalos energiával, lendülettel, és a hazafias felfogás sem hiányzott belőle. Mégha ez utóbbi valószínűleg nem is volt tudatos, ellensúlyozta azt, amit a kinézet okozott a gyomromban. Aztán persze a „tudjukkik” megérezték a pénzszagot, és hazavágták az egészet. A Punk hiteltelen lett, ami jó volt benne, azt kivágták belőle, és persze vörösre színezték az egészet. Mostanában azonban megjelentek olyan csapatok, akik vissza akarják hozni a régi punkot a „Punk’s not Red” zászlaja alatt. A Punkfront első teljes hosszúságú albuma (ezelőtt volt egy bemutatkozó mini CD-jük is) is ezt a vonalat képviseli. Nagy különbséget nem hallok egy dallamos RAC lemezhez képest (kivéve némelyik dal témáját), így bátran ajánlom a darabot keményvonalas kopaszoknak is. A 8 oldalas booklet is meglehetősen puritán. A jól sikerült lemez mindenképp szép eredmény. Sajnos a magasztosabb célt nem sikerült elérni. Az átlagember szemében (meg a normálisak legtöbbjének szemében is) a punk nem más mint vörös söpredék, és ezt pár értelmesebb tarajos nem tudja ellensúlyozni. Ahoz tudnám ezt hasonlítani, mint amit a skinhead kultúrával csináltak ezek a „tudjukkik”. Évtizedeken keresztül oltották az emberekbe, hogy a kopaszok rasszisták, és most már ők sem tudják visszafordítani az egészet, és eladni a sharp mesét. Pedig nekik nem kis propagandagépezet áll a hátuk mögött. A skinek barnák, a punkok vörösek, ez pedig egy jó kis lemez. Persze utóbbi nem változtat azon, hogy, hát hogy is mondjam? Ja, megvan; rühellem a punkokat! 10 Szám 27:44 perc