Érdekes, hogy általában csak a híresebb zenekaroknak vannak klónjaik. Illetve ez lehet, hogy nem teljesen igaz. Elképzelhető, hogy egy tökismeretlen csapat is rendelkezik hasonló hangzású bandával, csak hát az a kutyát nem érdekli. Bár az, ha valakinek sikerül egy kimagasló formációt másolni, az önmagában mutat némi zenei potenciált, a sikerhez mégis több kell, kell valami plusz. A DH színre lépésekor mindenki azt írta, hogy az énekes hangja kisértetiesen hasonlít a Bully Boys frontemberének vokáljához. Szerintem nem csak hasonlít, hanem ugyanolyan. Ez talán nem olyan meglepő, ha hozzátesszük, hogy mindkét frontember lenn a déli államokban készült. A muzsika, amit létrehoztak, tényleg hasonló, de míg a Bully-k már évtizedek óta csiszolják a sajátjukat, addig az újoncoknak még nem olyan kiforrott a stílusa. Nem olyan átütő, kicsit monoton is, de azért átlagosnak sem mondanám. Szerintem senki nem fog megdöbbenni, ha első körben BB szimpatizánsoknak ajánlom a lemezt. Bemutatkozásnak elég jó lett, a folytatásról majd később. 8 oldalas szövegkönyv.
12+1 Szám 45:04 perc
2017. július 1., szombat
Definite Hate – Welcome To The South
Definite Hate – Welcome To The South (2005)
Érdekes, hogy általában csak a híresebb zenekaroknak vannak klónjaik. Illetve ez lehet, hogy nem teljesen igaz. Elképzelhető, hogy egy tökismeretlen csapat is rendelkezik hasonló hangzású bandával, csak hát az a kutyát nem érdekli. Bár az, ha valakinek sikerül egy kimagasló formációt másolni, az önmagában mutat némi zenei potenciált, a sikerhez mégis több kell, kell valami plusz. A DH színre lépésekor mindenki azt írta, hogy az énekes hangja kisértetiesen hasonlít a Bully Boys frontemberének vokáljához. Szerintem nem csak hasonlít, hanem ugyanolyan. Ez talán nem olyan meglepő, ha hozzátesszük, hogy mindkét frontember lenn a déli államokban készült. A muzsika, amit létrehoztak, tényleg hasonló, de míg a Bully-k már évtizedek óta csiszolják a sajátjukat, addig az újoncoknak még nem olyan kiforrott a stílusa. Nem olyan átütő, kicsit monoton is, de azért átlagosnak sem mondanám. Szerintem senki nem fog megdöbbenni, ha első körben BB szimpatizánsoknak ajánlom a lemezt. Bemutatkozásnak elég jó lett, a folytatásról majd később. 8 oldalas szövegkönyv.
12+1 Szám 45:04 perc
Érdekes, hogy általában csak a híresebb zenekaroknak vannak klónjaik. Illetve ez lehet, hogy nem teljesen igaz. Elképzelhető, hogy egy tökismeretlen csapat is rendelkezik hasonló hangzású bandával, csak hát az a kutyát nem érdekli. Bár az, ha valakinek sikerül egy kimagasló formációt másolni, az önmagában mutat némi zenei potenciált, a sikerhez mégis több kell, kell valami plusz. A DH színre lépésekor mindenki azt írta, hogy az énekes hangja kisértetiesen hasonlít a Bully Boys frontemberének vokáljához. Szerintem nem csak hasonlít, hanem ugyanolyan. Ez talán nem olyan meglepő, ha hozzátesszük, hogy mindkét frontember lenn a déli államokban készült. A muzsika, amit létrehoztak, tényleg hasonló, de míg a Bully-k már évtizedek óta csiszolják a sajátjukat, addig az újoncoknak még nem olyan kiforrott a stílusa. Nem olyan átütő, kicsit monoton is, de azért átlagosnak sem mondanám. Szerintem senki nem fog megdöbbenni, ha első körben BB szimpatizánsoknak ajánlom a lemezt. Bemutatkozásnak elég jó lett, a folytatásról majd később. 8 oldalas szövegkönyv.
12+1 Szám 45:04 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése