A borító ezúttal fekete-fehér, amit ha nagyon rosszindulatúak akarunk lenni, tekinthetünk némi visszalépésnek, de így is kellemes látványt nyújt (bár valószínűleg a közel-keleten nem lenne túl népszerű). A hátoldalon pedig ezúttal is találhatunk ízelítőt a lemez bő 100 perces műsorából.A DVD-t berakva egy igen kellemes menüvel találjuk szembe magunkat (természetesen ha túléltük a sablonossá vált bevezető képsorokat). A jelenetek képkockái ezúttal keltakeresztekbe lettek szerkesztve, a háttérben pedig a Race War „Hail B&H”-ja szól.
Ha elindítjuk a korongot, először is át kell esnünk a már hagyományossá vált bevezetésen, ami ismét Fortress nótára történik (Commie Scum), csak utána adhatjuk át magunkat a Stigger riport élvezetének. A Skrewdriver ex-gitárosa visszatérő vendég, a téma pedig az aktualitások mellett természetesen ISD no meg a Skrewdriver.
A rövidebb reklámblokk mellett némi fekete humor, valamint a 10-es listák következnek. Az Aryan képviseletében Griffin érkezik. Vele is találkozhattunk már a második részben. Itt belekóstolhatunk a banda magyarországi fellépésébe is. A kanadai bulldogot a svéd Storm váltja, a gitáros Daniel segít kicsit jobban megismerni a zenekart. A mikulás vicces megnyilvánulása mintegy beharangozza a tetoválos részt, amiben ezúttal két dán kamerád mutatja be büszkeségeit. A redwatch tulajdonképpen egy lista Dánia vörös aktivistáiról (ebből egyébként anno elég nagy balhé lett, és a rendőrök is hónapokig nyomoztak az ügyben). A sok rövid bejátszást megszakítva a Kraftschlagnál táborozunk le pár percre. Az újabb Top 10-es bevágást Kalóz jegyzi, majd a skinhead lányok után ismét egy régi ismerős, név szerint Big Ed a BFG-ből osztja meg velünk gondolatait. Megint CD ajánlók, gyors infó CharLie Sargent beépített ügynök haláláról (Martin Cross intézte el az úriembert, és ezért most életfogytig tartó börtönbüntetését tölti), Becsület napi bejátszás itthonról (még a várban az MNA-val), egy finn lány 10-es listája, illetve hírek a Chingford Attack tagcseréiről egy svédországi fellépés kapcsán. Megtudhatjuk azt is, mire költi a C18 a bevételét. A svéd NSF (Nemzetiszocialista Front) házavatója után két dán kisasszony zenei ízlése egy Top 20 keretében. Egy angliai C18 koncert (Mistreat, Legion Of St. George, Hate Society) ismertetője következik, ami elmenne akár reklámnak is, hiszen kiadták az egészet DVD-n Sir Oswald Mosley Tribute címmel. Nem sokkal később az Avalon kerül terítékre, amit megint megszakít egy rövid reklám, valamint egy az észt színtérre tett kitérő. Egy balhéval tarkított dániai Hess emlékmenet még ’97-ből (R.H. halálának tízéves évfordulóján), amit személy szerint rögtön a szívembe zártam, hiszen a Nibelungen „In Our Minds”-a adja a zenei aláfestést. Azt mindenképp meg kell még említenem, hogy itt a rendőrök magasan a tömeg feje fölé céloznak oszlatásnál, nem úgy, mint például nálunk. Az Internet hasznosságát ecsetelő kis anyag, már csak azért is érdekes, mivel a legjobb weboldalként egy bizonyos Steve (Micetrap Records) honlapját jelölik meg, akit ma már szintén nem szeretnek, és ezt minden DVD-n hirdetik is (konkrétan az erre utaló szöveg be van ágyazva a szabvány NS88 bevezetőbe), többek között ezen is. Egy kis KB reklám, csak azért, hogy be tudjuk szerezni az előző részeket, de ezt még megelőzi Del (ex-Skrewdriver Security, később őt is utálni fogják) zenei listája, ami szinte csak klasszikus (brit) RAC-ból áll. Ebbe a kategóriába ugyan nem tartozik bele az Aggravated Assault nevű formáció, mégis velük folytatódik a műsor. A gitáros Warren mesél nekünk érdekességeket a kezdetekről, tagcserékről, stb. Itt megemlítik azt is, hogy ’97-ben nálunk is megfordultak. Informálnak bennünket, hogy már a 88. percnél tartunk, ami egy kicsit sántít, mivel ez még csak a 85. (ennek az lehet az oka, hogy VHS-en a pár perces intro-t is ideszámolták, míg a DVD-n ez még a menü előtt található). Mivel a harc folytatódik, mi is haladunk tovább. A változatosság kedvéért különböző újságokkal (RIP), és a Warhammer nevű brit bandával foglalkozunk a továbbiakban, aminek énekese nyugodt szívvel indulhatna a Mr. Olimpia címért. Ezt követik Bart (NS88, ISD Records) slágerei, egy kis holocaust revizionizmus, egy könyvajánló, végül meg a lemez lezárása.
Bár rengeteg a visszatérő vendég, mivel az interjúk rövidek, és a szerkesztés is jól sikerült (például a Top 10-es listákat, reklámokat, ajánlókat nem közvetlenül egymás után adják le), egyáltalán nem hat unalmasnak. A hossz is jó. Nem túl hosszú, de nem is túl rövid. A rengeteg magyar vonatkozás pedig még szimpatikusabbá teszi az egészet.
1 óra 33 perc. Profi menü, a minőség is jó, de néhol igen erősen érezhető a VHS hatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése