A zenekar 2004-ben megjelent lemeze volt a belépő a RAC élvonalába. Ez volt a második önálló albumuk (egy évvel korábban közös lemezen jelent meg mind a Sniper, mind az ő teljes hosszúságú lemezük az In The Hate Of The Russian „split”-en).
A külalakról a német NorthX Records gondoskodott, akik elsősorban a finn színtérre szakosodtak. Ez egyébként nem véletlen, hiszen a finnek és észtek igen szoros kapcsolatban állnak egymással. Erről mi is könnyedén meggyőződhetünk. Elég, ha végigfutjuk a köszönetlistát a bookletben. A bookletben, ami elég gyengére sikeredett. A banda nevének és az album címének felcserélése sem javít rajta (először azt hittem véletlen, de oldalt is felcserélték). Elől egy ceruzarajz (ami ugyan jól fest, de már 2004-et írunk), a hátsó rész pedig kifejezetten összecsapott. A címlista utolsó dala már elég nehezen olvasható, köszönhetően a rossz színválasztásnak, és annak, hogy ez az egyetlen észt nóta a lemezen. A többi dal angolul hangzik el, és ezeknek a szövege meg is található a 12 oldalas CD könyvecskében. A középen található négy oldalon színes fotókat láthatunk, ami némileg ellensúlyozza az egyébként fekete-fehér kiadványt.
A Nordic Blood (a nordic északi germánt jelent) elnevezés szerintem eléggé szerencsétlen választás volt, mivel valahogy azt az érzetet kelti, hogy a banda szerint az észtek is az északi germánokhoz tartoznak. A címadó szám szövegét olvasgatva aztán kiderült, hogy ezt ők komolyan is gondolják. No komment*.
Mindezek ellenére nekem mégis ez a kedvenc PWA albumom. Az észt nyelvű dal kifejezetten jól sikerült. igaz, egy mukkot sem értettem belőle. A megasláger „Marching On” a valaha írt legjobb nótájuk. A „Don’t Forget” pedig egy megemlékezés, valamint köszönetnyilvánítás azoknak a külföldi és észt önkénteseknek, akik Észtországért harcoltak a második világháborúban. A többi nóta sem rossz, de a szövegek sajnos eléggé sablonosra sikerültek. Ha az összhatást vesszük alapul, akkor mindenképp ajánlott.
* Utólag ki kell javítanom magam. Némi utánjárás után kiderült, hogy az észt nép összetételében elhanyagolhatóak a nem nordikus elemek. Így természetesen nekik van igazuk, bár ennek a ténynek az ismeretében sajnos ugyanaz a helyzet náluk, mint a finneknél. Az évszázadok során fajilag annyira elgermánosodtak, hogy már szinte 100%-ban az északi árjákhoz tartoznak.
(2010-ben újra kiadásra került két bónusz dallal, feljavított minőségben, teljesen új borítóval Nordic Blood, Nordic Pride címmel.)
11 Szám 38:11 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése