Az 1999-ben megjelent Paradise Lost (Elveszett paradicsom) egy addig teljesen ismeretlen svéd csapat első munkája volt. A kiadó, a szintén svéd illetőségű Midgard Records szintén nem tartozik a legismertebbek közé, ennek ellenére úgy vélem, sikerült valamit elindítaniuk*. Itt természetesen a női énekesekre gondolok. Ez volt ugyanis Saga bemutatkozása a RAC színtéren (a svéd hölgyet azóta már a szélsőjobb Madonnájaként emlegetik). Ami igaz, az igaz inkább szóló lemezeivel vált híressé (elsősorban a Skrewdriver Tribute albumokkal), semmint ezzel a bandával. A zene itt sokkal keményebb, mint a többi munkájánál. A rock helyett inkább a kemény metál a jellemző, mindez persze angol nyelven (nem is nagyon emlékszem, hogy jelent-e meg svéd nyelvű dala). Az ének természetesen dallamos, ugyanakkor erőteljes. Sokan azt mondják, igazán a szólólemezekre érett be a hangja. Hát, a fene tudja. Én semmi különbséget nem hallok. Ugyanolyan profin dalol valamennyi albumán, beleértve ezt is.
Ami a külsőségeket illeti, leginkább a Cut Throat lemezhez tudnám hasonlítani, kicsit gyengébb minőségben. Sötét színek, koponyák a 8 oldalas, kihajtható borítóban. Egy-egy kép a tagokról, plusz a szövegek. Ha valaki szereti Saga munkáit, annak érdemes beszerezni.
*Az igaz, hogy voltak korábban már bandák női énekessel, de ez elég ritka volt, és akkora sikert egyik sem tudott elérni, mint a fent említett hölgy. Az a benyomásom, hogy az ő sikerén felbuzdulva szaporodtak meg a női énekessel felálló formációk (Kara, Tara, Viking, stb.). Ez persze nem vonatkozik a viking-rockra, ahol szinte már az urak vannak kissebségben a mikrofonnál.
11 Szám 41:43 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése