2011. december 1., csütörtök

Max Resist – Spring Jam Dupla DVD

Shamrock & The Voice & Rival & Max Resist & Aggravated Assault (1994)



A Nordic Thunder DVD-n felbuzdulva elhatároztam, hogy ráteszem a kezem még egy-két amerikai felvételre. A Bound For Glory és a Max Resist között vaciláltam, végül utóbbi mellett döntöttem, mivel tudomásom szerint ők mindig lazább, bulisabb fellépéseket nyomnak, mint a BFG. Az Interneten böngészve aztán több videót is találtam róluk. Többek között olyat is, amin a már emlegetett metál óriásokkal szerepelnek együtt. Ennek ellenére mégis mi volt az oka, hogy ezt a DVD-t választottam? Vessetek csak egy pillantást a borítóra! Igen, tudom. De nem tehetek róla, én is férfiból vagyok. A képet mellesleg fogalmam sincs, ki készítette (bár van egy olyan sejtésem, hogy ugyanaz, aki a CD borítókat), de marketingből ötös a kiadónak. Az interaktív, halálfejes menü segítségével kiválaszthatjuk külön-külön a zenekarokat, más léptetés nincs.
Ha a fellépők számát nézzük, Európában simán elmenne egy pár ezres tömeget megmozgató fesztiválnak. Amerikában egy nagyobb házibuli méretének felel meg, ami annak fényében nem is rossz, hogy Detroitban rendezték (A várost több mint 90%-ban színesbőrűek lakják, és az USA legveszélyesebb városának tartják. A kettő között természetesen semmiféle összefüggés nincs.).
Shamrock. Valahonnan úgy rémlik, hogy írek. Kb. ennyi, ami eszembe jutott róluk. Az amerikaiaknál olyan népszerű gyors, üvöltözős zenét játsszák. Nyomják a 4-Skins klasszikusát is (ACAB), de 25 perces előadásuk nem győzött meg. Teljesen átlagosak.
The Voice. Ők már valamivel ismertebbek előttem. Igaz, hogy két albumuk (Rage, Verdunkeln) nem jutott el hozzám, de nem is igazán bánom. Stílusuk, mint a Shamrock-é egy fokkal jobb kiadásban.
Aggravated Assault. 70 perc után lépnek színpadra. Azt a típusú zenét favorizálják, amit az előzőek, de sokkal jobban adják elő. A dalok is igényesebbek, azt meg már mondanom sem kell, hogy elsőként mozgatják meg igazán a közönséget. A zenekarok között van azért átfedés, mivel a „The Voice” gitárosa az AA szereplése alatt is a színpadon maradt, a Shamrock énekese meg a MR-ben gitározik (A Max Resist-Renegade Youth borítóján ő kezeli a hajnyírót.). A számok közti szünetekben néha tényleg azt vártam, az énekes mikor esik össze, ugyanis az alkohol egyre inkább éreztette hatását. Szerencsére ez nem történt meg, és meglepő módon a dalokat profin leadta.
Bő két óra után a Max Resist kezd hangolni, de az ő előadásuk már a második lemezre került.
38 perces szereplésük alatt igen jó hangulatot teremtenek. Végre láthatunk egy kis ugrálást a „tömegben”. Ami azért annak is köszönhető, hogy végre őket is veszi a kamera. Nekik már tényleg vannak igazi slágereik (mint az AA-nak), amit aztán mindenki artikulátlanul énekel. Természetesen ez csak jót tesz a hangulatnak.
Rival. Hosszabb hangolás után végre elkezdik a műsort. Van szép zászlójuk is, meg minden, csak éppen az egyéniség hiányzik a zenéjükből. Nem rossz amit csinálnak, de ilyen zenekarból 12 egy tucat. Először azt hittem, hogy az énekes szégyenlős, aztán megtaláltam a dobok mögött. Tényleg nem sok példa van rá, hogy a dobokat az énekes kezelje, szerintem nem véletlenül. Így a frontember, akinek tartania kéne a kapcsolatot a közönséggel szó szerint a háttérbe szorul. Legtöbbször csak a három gitárost látjuk. (Egyikük aztán később megfordult a Max Resist-ben is.)
Vegyes érzelmeim vannak a koncerttel kapcsolatban. A csapatok a körülményekhez képest tényleg jól muzsikálnak. A közönség, az, akiket nem értek. Utaznak több száz (esetleg ezer) kilométert, aztán nagyrészt csak állnak és bámulnak. Kivétel a Shamrock fáradhatatlan énekese, aki a legjobb alakítását a küzdőtéren nyújtja. Nem akarom megint az amcsikat bírálni. Én is szoktam sörözni, és néha igencsak felöntök a garatra, de ennyire elvarázsolt embereket utoljára csak a lengyeleknél láttam a 80-as évek szesztilalmának idején. A legnagyobb csalódás persze az, hogy a borító alanyát nem láttam a filmen. Láttam helyette vérbeli amerikai lányokat akik (nem akarok megbántani senkit, de) nagyon dagadtak. Egytől-egyig. Valószínű McCion, és Burgerfos uraságok lehetnek az okai. A témánál maradva; ha valaki szeretne egy korai Max Resist + Aggravated Assault koncertet megnézni, az vegye meg. A többi zenekart meg nevezze extrának vagy körítésnek, ahogy tetszik.

201 perc. Interaktív menü. Élvezhető VHS minőség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése