Azt beszélik a népek, hogy a svéd énekesnő ezzel a lemezzel alapozta meg a „karrierjét” a „nem ajánlott” zenei kategóriában. Én egy kicsit továbbmennék. Szerintem nem csak, hogy megalapozta, de olyan szinten népszerűvé vált általa, amilyen –tehetség ide vagy oda- egyébként soha nem lett volna.
Rengetegen voltak, akik feldolgoztak Skrewdriver dalokat. Olyanok is, akik ezzel a tiszteletüket fejezték ki, de olyanok is, akik csak egy újabb bőrt akartak lehúzni a „Don” munkájáról. Saga ez irányú munkája figyelemreméltó. Ha másért nem, hát azért, mert a világ legjobb RAC zenékkel foglalkozó blogja is foglalkozik vele. Na, de viccet félretéve haladjunk tovább! Az első két rész együtt jött ki, és limitálva adtak hozzá egy kemény dobozt is, amiben mindkét CD elfért. Az elsőn 14 feldolgozás, 1 emlékdal, és egy rejtett bónusz kapott helyet. A másodikon 15 átirat, eredetileg mind az englishman tollából. A hölgyet két tehetséges zenész kíséri, valamint vokáloznak is neki néhány dalban. Jocke és Mojje nem ismeretlenek előttünk, de, hogy melyik zenekarokban tevékenykedtek, nem írom le. Legyen ez inkább fakultatív házi feladat azoknak, akiket érdekel a dolog. A kirobbanó sikerhez ezek az „apróságok” elegek voltak. Két évvel később a Midgard úgy döntött, hogy trilógiává növeli az alkotást. A harmadik lemezen csak balladákat hallunk. Ezek közül 3 (az emlékdal, a „Suddenly”, és a „Tomorrow Belongs To Me”) már szerepelt az első két anyagon, de természetesen más hangszerelésben. A „Son Of Britain”-hoz csatlakozik még egy ISD-nek szánt ballada, aminek eredetijét Stigger és Ken jegyzi (Sleep Well). Legtöbbet az utolsó CD-t hallgattam, de lehet, hogy csak azért, mert jóval idősebb vagyok, mint a módszerváltás. De igazából nem emelném ki egyiket sem, mert a trilógia darabjai együtt teljesek.
Külalak. Két 20 oldalas szövegkönyv az első két részhez, és egy 16 oldalas a ballada lemezhez. Az sem egy utolsó dolog, hogy ha egymás mellé tesszük a CD-ket, egy kellemes fekete-fehér-vörös összképet kapunk. Nem tudom, eredetileg is így tervezték-e, mindenesetre nagyon jól mutat. Tehát a hanganyag mellett a kivitelezés is elsőrangú, és ha a megjelenéskor szereztem volna be ezt az anyagot, valószínűleg nem találtam volna szavakat, hogy megírjam ezt a kritikát. Még ennyi év elteltével is kimagasló, pedig ma már tényleg hihetetlen mennyire jól kivitelezett némelyik kiadvány.
Ezt a hármas műremeket még azoknak is bátran ajánlom, akik nem kedvelik annyira a Skrewdriver zenéjét. Telitalálat. Vagy inkább tripla telitalálat.
15+1 Szám 44:12 perc + 15 Szám 44:50 perc + 11 Szám 44:12 perc
2014. augusztus 1., péntek
Saga – My Tribute To Skrewdriver Volume 1 & 2 & 3
Saga – My Tribute To Skrewdriver Volume 1 & 2 & 3 (2000, 2000, 2002)
Azt beszélik a népek, hogy a svéd énekesnő ezzel a lemezzel alapozta meg a „karrierjét” a „nem ajánlott” zenei kategóriában. Én egy kicsit továbbmennék. Szerintem nem csak, hogy megalapozta, de olyan szinten népszerűvé vált általa, amilyen –tehetség ide vagy oda- egyébként soha nem lett volna.
Rengetegen voltak, akik feldolgoztak Skrewdriver dalokat. Olyanok is, akik ezzel a tiszteletüket fejezték ki, de olyanok is, akik csak egy újabb bőrt akartak lehúzni a „Don” munkájáról. Saga ez irányú munkája figyelemreméltó. Ha másért nem, hát azért, mert a világ legjobb RAC zenékkel foglalkozó blogja is foglalkozik vele. Na, de viccet félretéve haladjunk tovább! Az első két rész együtt jött ki, és limitálva adtak hozzá egy kemény dobozt is, amiben mindkét CD elfért. Az elsőn 14 feldolgozás, 1 emlékdal, és egy rejtett bónusz kapott helyet. A másodikon 15 átirat, eredetileg mind az englishman tollából. A hölgyet két tehetséges zenész kíséri, valamint vokáloznak is neki néhány dalban. Jocke és Mojje nem ismeretlenek előttünk, de, hogy melyik zenekarokban tevékenykedtek, nem írom le. Legyen ez inkább fakultatív házi feladat azoknak, akiket érdekel a dolog. A kirobbanó sikerhez ezek az „apróságok” elegek voltak. Két évvel később a Midgard úgy döntött, hogy trilógiává növeli az alkotást. A harmadik lemezen csak balladákat hallunk. Ezek közül 3 (az emlékdal, a „Suddenly”, és a „Tomorrow Belongs To Me”) már szerepelt az első két anyagon, de természetesen más hangszerelésben. A „Son Of Britain”-hoz csatlakozik még egy ISD-nek szánt ballada, aminek eredetijét Stigger és Ken jegyzi (Sleep Well). Legtöbbet az utolsó CD-t hallgattam, de lehet, hogy csak azért, mert jóval idősebb vagyok, mint a módszerváltás. De igazából nem emelném ki egyiket sem, mert a trilógia darabjai együtt teljesek.
Külalak. Két 20 oldalas szövegkönyv az első két részhez, és egy 16 oldalas a ballada lemezhez. Az sem egy utolsó dolog, hogy ha egymás mellé tesszük a CD-ket, egy kellemes fekete-fehér-vörös összképet kapunk. Nem tudom, eredetileg is így tervezték-e, mindenesetre nagyon jól mutat. Tehát a hanganyag mellett a kivitelezés is elsőrangú, és ha a megjelenéskor szereztem volna be ezt az anyagot, valószínűleg nem találtam volna szavakat, hogy megírjam ezt a kritikát. Még ennyi év elteltével is kimagasló, pedig ma már tényleg hihetetlen mennyire jól kivitelezett némelyik kiadvány.
Ezt a hármas műremeket még azoknak is bátran ajánlom, akik nem kedvelik annyira a Skrewdriver zenéjét. Telitalálat. Vagy inkább tripla telitalálat.
15+1 Szám 44:12 perc + 15 Szám 44:50 perc + 11 Szám 44:12 perc
Azt beszélik a népek, hogy a svéd énekesnő ezzel a lemezzel alapozta meg a „karrierjét” a „nem ajánlott” zenei kategóriában. Én egy kicsit továbbmennék. Szerintem nem csak, hogy megalapozta, de olyan szinten népszerűvé vált általa, amilyen –tehetség ide vagy oda- egyébként soha nem lett volna.
Rengetegen voltak, akik feldolgoztak Skrewdriver dalokat. Olyanok is, akik ezzel a tiszteletüket fejezték ki, de olyanok is, akik csak egy újabb bőrt akartak lehúzni a „Don” munkájáról. Saga ez irányú munkája figyelemreméltó. Ha másért nem, hát azért, mert a világ legjobb RAC zenékkel foglalkozó blogja is foglalkozik vele. Na, de viccet félretéve haladjunk tovább! Az első két rész együtt jött ki, és limitálva adtak hozzá egy kemény dobozt is, amiben mindkét CD elfért. Az elsőn 14 feldolgozás, 1 emlékdal, és egy rejtett bónusz kapott helyet. A másodikon 15 átirat, eredetileg mind az englishman tollából. A hölgyet két tehetséges zenész kíséri, valamint vokáloznak is neki néhány dalban. Jocke és Mojje nem ismeretlenek előttünk, de, hogy melyik zenekarokban tevékenykedtek, nem írom le. Legyen ez inkább fakultatív házi feladat azoknak, akiket érdekel a dolog. A kirobbanó sikerhez ezek az „apróságok” elegek voltak. Két évvel később a Midgard úgy döntött, hogy trilógiává növeli az alkotást. A harmadik lemezen csak balladákat hallunk. Ezek közül 3 (az emlékdal, a „Suddenly”, és a „Tomorrow Belongs To Me”) már szerepelt az első két anyagon, de természetesen más hangszerelésben. A „Son Of Britain”-hoz csatlakozik még egy ISD-nek szánt ballada, aminek eredetijét Stigger és Ken jegyzi (Sleep Well). Legtöbbet az utolsó CD-t hallgattam, de lehet, hogy csak azért, mert jóval idősebb vagyok, mint a módszerváltás. De igazából nem emelném ki egyiket sem, mert a trilógia darabjai együtt teljesek.
Külalak. Két 20 oldalas szövegkönyv az első két részhez, és egy 16 oldalas a ballada lemezhez. Az sem egy utolsó dolog, hogy ha egymás mellé tesszük a CD-ket, egy kellemes fekete-fehér-vörös összképet kapunk. Nem tudom, eredetileg is így tervezték-e, mindenesetre nagyon jól mutat. Tehát a hanganyag mellett a kivitelezés is elsőrangú, és ha a megjelenéskor szereztem volna be ezt az anyagot, valószínűleg nem találtam volna szavakat, hogy megírjam ezt a kritikát. Még ennyi év elteltével is kimagasló, pedig ma már tényleg hihetetlen mennyire jól kivitelezett némelyik kiadvány.
Ezt a hármas műremeket még azoknak is bátran ajánlom, akik nem kedvelik annyira a Skrewdriver zenéjét. Telitalálat. Vagy inkább tripla telitalálat.
15+1 Szám 44:12 perc + 15 Szám 44:50 perc + 11 Szám 44:12 perc
Final War – The Collection
Final War – The Collection (2012)
Szerintem a ’00-ás évek egyik legsikeresebb, és legnépszerűbb amerikai zenekara volt a FW. A rajongók legnagyobb bosszúságára azonban a „Glory Unending”-et, a „We Speak The Truth”-ot, valamint az osztrák Stoneheads zenekarral készített közös split-tet leszámítva nem dobtak piacra semmit. Bár turnézgattak a világban, a stúdiómunkákat erősen elhanyagolták. Most is csak egy gyűjteményes anyag megjelenése miatt írhatok róluk. A dupla CD 55 (!) számot tartalmaz, és felöleli az egész FW munkásságot. Az első CD tartalmazza a „Glory Unending” albumot (14 dal), az „osztrák Stonheads”-szel készített split; az „American-Austrian Friendship” 5 dalát, 7 nótát a 2000-es demókazettájukról, valamint a Foier Frei válogatás 16. részén szereplő szerzeményt. A másodikon találhatjuk a „We Speak The Truth” albumot (16 dal), a „Berserkr: Conquer The World” (2 dal), és a „Klänge Der Bewegung” (1 dal) válogatások nótáit, végezetül pedig 9 élő felvételt, amit még a skinhead koncertjeiről híres californiai „The Shack” klubban vettek fel. Ehhez talán kicsit szűknek tűnhet a 12 oldalas szövegkönyv, pedig még így is maradtak benne kihasználatlan helyek. Ajánlanám FW rajongóknak, olyanoknak, akiknek nincsenek meg az eredeti kiadványok, de azoknak is, akik rendelkeznek velük, mert sok olyan rész maradt így is, ami ma már hivatalosan nem beszerezhető. Egy új albumnak jobban örültem volna, de egy ideig még a régi rajongók is ellesznek vele, még ha újat nem is mutat nekik a „The (Complete) Collection”.
27 Szám 72:34 perc 28 Szám 74:05 perc
Szerintem a ’00-ás évek egyik legsikeresebb, és legnépszerűbb amerikai zenekara volt a FW. A rajongók legnagyobb bosszúságára azonban a „Glory Unending”-et, a „We Speak The Truth”-ot, valamint az osztrák Stoneheads zenekarral készített közös split-tet leszámítva nem dobtak piacra semmit. Bár turnézgattak a világban, a stúdiómunkákat erősen elhanyagolták. Most is csak egy gyűjteményes anyag megjelenése miatt írhatok róluk. A dupla CD 55 (!) számot tartalmaz, és felöleli az egész FW munkásságot. Az első CD tartalmazza a „Glory Unending” albumot (14 dal), az „osztrák Stonheads”-szel készített split; az „American-Austrian Friendship” 5 dalát, 7 nótát a 2000-es demókazettájukról, valamint a Foier Frei válogatás 16. részén szereplő szerzeményt. A másodikon találhatjuk a „We Speak The Truth” albumot (16 dal), a „Berserkr: Conquer The World” (2 dal), és a „Klänge Der Bewegung” (1 dal) válogatások nótáit, végezetül pedig 9 élő felvételt, amit még a skinhead koncertjeiről híres californiai „The Shack” klubban vettek fel. Ehhez talán kicsit szűknek tűnhet a 12 oldalas szövegkönyv, pedig még így is maradtak benne kihasználatlan helyek. Ajánlanám FW rajongóknak, olyanoknak, akiknek nincsenek meg az eredeti kiadványok, de azoknak is, akik rendelkeznek velük, mert sok olyan rész maradt így is, ami ma már hivatalosan nem beszerezhető. Egy új albumnak jobban örültem volna, de egy ideig még a régi rajongók is ellesznek vele, még ha újat nem is mutat nekik a „The (Complete) Collection”.
27 Szám 72:34 perc 28 Szám 74:05 perc
Weisse Wölfe – Soundtrack Zur Revolution
Weisse Wölfe – Soundtrack Zur Revolution (2006)
A fehér farkasok megint kitettek magukért. Megírták a forradalom zenéjét, berakták egy intró meg egy outró közé, végül hozzácsaptak két régi válogatásnótát. Aki beruház erre a CD-re, az sokáig nem fog unatkozni. Nem elég, hogy hosszú a lemez, de a srácoknak sikerült megint olyan dalokat írniuk, amiket többször is szívesen meghallgat az ember. Angol, német nyelvű szerzemények, dallamos körítés, könnyen megjegyezhető refrének, és így tovább. A Front Records egy szép 8 oldalas booklettel járult hozzá ehhez a tízéves évfordulót ünneplő kiadványhoz. Soha rosszabb jubileumot!
17 Szám 73:26 perc
A fehér farkasok megint kitettek magukért. Megírták a forradalom zenéjét, berakták egy intró meg egy outró közé, végül hozzácsaptak két régi válogatásnótát. Aki beruház erre a CD-re, az sokáig nem fog unatkozni. Nem elég, hogy hosszú a lemez, de a srácoknak sikerült megint olyan dalokat írniuk, amiket többször is szívesen meghallgat az ember. Angol, német nyelvű szerzemények, dallamos körítés, könnyen megjegyezhető refrének, és így tovább. A Front Records egy szép 8 oldalas booklettel járult hozzá ehhez a tízéves évfordulót ünneplő kiadványhoz. Soha rosszabb jubileumot!
17 Szám 73:26 perc
Mistreat – Video Tour DVD
Mistreat – Video Tour
Imádtam a Mistreat-et. A lemezeiket legalább olyan rongyosra hallgattam, mint a Landser albumokat. Annyira beleitta magát a dalok dallama a fülünkbe, hogy anno egy buli után hazafelé még a „Hang The Scum”-ot is kórusban adtuk elő a Blaha Lujza téri aluljáróban összeverődött színes társaságnak. A siker akkora volt, hogy a közönség rögtön futásnak eredt, gondolom azért, hogy az Interneten még aznap megrendelhesse a szóban forgó dalt is tartalmazó teljes albumot. Sajnos a srácok már nem írnak új dalokat, és néhány koncertet leszámítva teljesen inaktívak, ezért elkezdtem utánajárni, mivel szaporíthatnám a kis gyűjteményemet. DVD-ből azért szintén maradt fenn néhány, így ismét régi ismerősömhöz, az NS88-hez fordultam egy kis nosztalgiázás céljából. A „Video Tour” külalakja nem a legjobb. Menü nincs, a körítés elhanyagolható. Ezt ellensúlyozza a tartalom. Remek felvételeket kaptam a kedvenceimről. Stúdiózás, interjúk, koncertfelvételek, stb. A kiadó nem hazudott, amikor azt írta, valószínűleg a legjobb film a bandáról. Egyetlen egy probléma van vele. Az összes felvétel szerepelt már a Kriegsberichter sorozaton. Ennek következtében a „nagyon ajánlom” átváltozott „senkinek nem ajánlom”-má. Még a zenekar fanatikusainak sem. Ha nagyon szeretnétek birtokba venni az anyagot, és más csapatok nem is érdekelnek, akkor is a KB-t vegyétek meg. Ott szebb külsőt, és profi menüt is kaptok hozzá. Ebben a formában ez a film egy nagyon nagy csalódás.
55 perc. Menü nincs, változó VHS minőség.
Imádtam a Mistreat-et. A lemezeiket legalább olyan rongyosra hallgattam, mint a Landser albumokat. Annyira beleitta magát a dalok dallama a fülünkbe, hogy anno egy buli után hazafelé még a „Hang The Scum”-ot is kórusban adtuk elő a Blaha Lujza téri aluljáróban összeverődött színes társaságnak. A siker akkora volt, hogy a közönség rögtön futásnak eredt, gondolom azért, hogy az Interneten még aznap megrendelhesse a szóban forgó dalt is tartalmazó teljes albumot. Sajnos a srácok már nem írnak új dalokat, és néhány koncertet leszámítva teljesen inaktívak, ezért elkezdtem utánajárni, mivel szaporíthatnám a kis gyűjteményemet. DVD-ből azért szintén maradt fenn néhány, így ismét régi ismerősömhöz, az NS88-hez fordultam egy kis nosztalgiázás céljából. A „Video Tour” külalakja nem a legjobb. Menü nincs, a körítés elhanyagolható. Ezt ellensúlyozza a tartalom. Remek felvételeket kaptam a kedvenceimről. Stúdiózás, interjúk, koncertfelvételek, stb. A kiadó nem hazudott, amikor azt írta, valószínűleg a legjobb film a bandáról. Egyetlen egy probléma van vele. Az összes felvétel szerepelt már a Kriegsberichter sorozaton. Ennek következtében a „nagyon ajánlom” átváltozott „senkinek nem ajánlom”-má. Még a zenekar fanatikusainak sem. Ha nagyon szeretnétek birtokba venni az anyagot, és más csapatok nem is érdekelnek, akkor is a KB-t vegyétek meg. Ott szebb külsőt, és profi menüt is kaptok hozzá. Ebben a formában ez a film egy nagyon nagy csalódás.
55 perc. Menü nincs, változó VHS minőség.
Razor’s Edge – Whatever It Takes
Razor’s Edge – Whatever It Takes (1996)
A penge élének második vágása volt a legjobban helyezett, ez volt az, ami a legmélyebb nyomot hagyta a rajongókban. Az album címe pedig időközben jelmondattá vált. Az eredeti megjelenés tízéves évfordulójára a „White Eagle” készítette el az újrakiadást. Erre muszáj volt kitérnem, mert az új kivitelezés (4 oldalas, színes booklet) elég nagy port kavart. A CD-t tartó rész alatti oldalon egy elhunyt bajtársról emlékeztek meg, és ezt az új kiadó lecserélte, többségében olyan képekre, amin a kiadó pózol az angolokkal. Nem tudom mi lett a vége, de elég sokáig dobálták egymásra azt a bizonyost a C18-as kollegák.
Andy-t én mindig is karizmatikus énekesnek tartottam. Nincsen McLellan-féle énekesi adottsága, de azért jellegzetes a hangja, és elég jól elő tudja adni a RE-féle RAC-ot. A muzsika is energikusabbnak tűnik, mint amit az utóbbi években hallok tőlük. Természetesen távol álljon tőlem, hogy temessem Andyéket, de ezt a lécet olyan magasra tették ’96-ban, hogy azóta sem sikerült átugrani. A valaha készült legjobb Razor’s Edge lemez. Szerezd be, bármibe is kerül!
10 Szám 41:42 perc
A penge élének második vágása volt a legjobban helyezett, ez volt az, ami a legmélyebb nyomot hagyta a rajongókban. Az album címe pedig időközben jelmondattá vált. Az eredeti megjelenés tízéves évfordulójára a „White Eagle” készítette el az újrakiadást. Erre muszáj volt kitérnem, mert az új kivitelezés (4 oldalas, színes booklet) elég nagy port kavart. A CD-t tartó rész alatti oldalon egy elhunyt bajtársról emlékeztek meg, és ezt az új kiadó lecserélte, többségében olyan képekre, amin a kiadó pózol az angolokkal. Nem tudom mi lett a vége, de elég sokáig dobálták egymásra azt a bizonyost a C18-as kollegák.
Andy-t én mindig is karizmatikus énekesnek tartottam. Nincsen McLellan-féle énekesi adottsága, de azért jellegzetes a hangja, és elég jól elő tudja adni a RE-féle RAC-ot. A muzsika is energikusabbnak tűnik, mint amit az utóbbi években hallok tőlük. Természetesen távol álljon tőlem, hogy temessem Andyéket, de ezt a lécet olyan magasra tették ’96-ban, hogy azóta sem sikerült átugrani. A valaha készült legjobb Razor’s Edge lemez. Szerezd be, bármibe is kerül!
10 Szám 41:42 perc
Estirpe Imperial – Sin Miedo
Estirpe Imperial – Sin Miedo (2007)
A 11 számos hispán gyöngyszem első hallásra nem ragyogott olyan fénnyel, mint a „Seguimos Vivos”. Kicsit gyengébbnek érzem. A gyorsabb részekkel, a remekebbnél-remekebb gitárszólókkal, a spanyolos hangulattal azonban most is levettek a lábamról. A címadó dal most is kiemelkedőre sikerült. Mellette még nagyon tetszett a „Wolfgang’s War”, de nagyon hiányzott az ének belőle. Helyette választottam a „Mire Los Muros”-t (a Landser „Lenker Der Schlacht”-jénak a feldolgozása). A spanyolok kapcsán pozitívumként felsorolt általánosságok itt is jelen vannak (12 oldalas spanyolos szövegkönyv, dallamos, fülbemászó, igényes zene, spanyol nyelvű dalok), de néhol szerintem túlhúzták a dalokat, túlságosan elnyújtották némelyik gitárszólót, és ennek legtöbbször csak a kárát látta a produkció. Csak én meg tudok nevezni másik két EI albumot, ami ennél jobban sikerült (összesen csak 3-at ismerek), de ennek ellenére átlagon felülinek nevezhető a SM.
11 Szám 49:57 perc
A 11 számos hispán gyöngyszem első hallásra nem ragyogott olyan fénnyel, mint a „Seguimos Vivos”. Kicsit gyengébbnek érzem. A gyorsabb részekkel, a remekebbnél-remekebb gitárszólókkal, a spanyolos hangulattal azonban most is levettek a lábamról. A címadó dal most is kiemelkedőre sikerült. Mellette még nagyon tetszett a „Wolfgang’s War”, de nagyon hiányzott az ének belőle. Helyette választottam a „Mire Los Muros”-t (a Landser „Lenker Der Schlacht”-jénak a feldolgozása). A spanyolok kapcsán pozitívumként felsorolt általánosságok itt is jelen vannak (12 oldalas spanyolos szövegkönyv, dallamos, fülbemászó, igényes zene, spanyol nyelvű dalok), de néhol szerintem túlhúzták a dalokat, túlságosan elnyújtották némelyik gitárszólót, és ennek legtöbbször csak a kárát látta a produkció. Csak én meg tudok nevezni másik két EI albumot, ami ennél jobban sikerült (összesen csak 3-at ismerek), de ennek ellenére átlagon felülinek nevezhető a SM.
11 Szám 49:57 perc
Hardcore Hoax United
Hope For The Weak & Path Of Resistance & Inborn Hate
A korábban már emlegetett 3-as split kerül most terítékre. A 3 újhullámos német zenekar közös lemeze, -mint már a HFTW bemutatkozó albumánál leírtam- nekem a feldolgozásokkal keltette fel a figyelmemet. Ebből csapatonként kettő van, ami összesen 6. A saját dalokban (HFTW 3db, POR 2db, IH 2db) a rajongók nem fognak csalódni sem a stílust, sem a színvonalat illetően (Egyedül a HFTW tér el a „szokásostól”. Itt még a régi énekes dalol, és Old School stílusban.). Maradnak tehát a világhírű szerzemények átiratai. Mindegyik hc ízt kapott, és nem egy el is süllyedt a kondérban, így nem is nagyon lehet ráismerni. Survivor, REM, The Cure, Depeche Mode, New Model Army, CDB. Mindenképpen érdekes húzás, kellemes, és gyenge pillanatokkal. Szerencsére utóbbiból van kevesebb.
13 Szám 39:26 perc
A korábban már emlegetett 3-as split kerül most terítékre. A 3 újhullámos német zenekar közös lemeze, -mint már a HFTW bemutatkozó albumánál leírtam- nekem a feldolgozásokkal keltette fel a figyelmemet. Ebből csapatonként kettő van, ami összesen 6. A saját dalokban (HFTW 3db, POR 2db, IH 2db) a rajongók nem fognak csalódni sem a stílust, sem a színvonalat illetően (Egyedül a HFTW tér el a „szokásostól”. Itt még a régi énekes dalol, és Old School stílusban.). Maradnak tehát a világhírű szerzemények átiratai. Mindegyik hc ízt kapott, és nem egy el is süllyedt a kondérban, így nem is nagyon lehet ráismerni. Survivor, REM, The Cure, Depeche Mode, New Model Army, CDB. Mindenképpen érdekes húzás, kellemes, és gyenge pillanatokkal. Szerencsére utóbbiból van kevesebb.
13 Szám 39:26 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
