Rudolf Hess Memorial Marches DVD

Rudolf Hess The Memorial Marches 1990-97



Mint a fekete-fehér borítóra nyomott cím is mutatja, a Hess halálának tizedik évfordulójára készített DVD az 1990 és 1997 közötti időszak emlékmeneteit tartalmazza. Megjegyezném, hogy a germán hazafiak már a gyilkosság előtt több ízben felvonultak, igaz akkor még a szabadon bocsátását követelve (és általában Heil Rudi, Heil!-t skandálva). Aztán a brit titkosszolgálatnak köszönhetően a tüntetésből emlékmenet lett.
Az indítóképernyő végtelenül egyszerű. A sablon bevezető megint elvesz pár percet az életünkből, de aztán rögtön belevágunk a közepébe. Természetesen kronológia szerint haladunk.
A felvonulások néhol inkább futballmeccs utáni utcai életképekre hasonlítanak köszönhetően a vörösöknek. Utóbbiak valamilyen érthetetlen okból ellentüntetés helyett futóversenyeket rendeznek. A kopaszok, és a rendőrök elől egyaránt elfutnak. Természetesen ha a nemzeti oldal képviselői szemmel láthatóan többen vannak, akkor új játékot eszelnek ki. Vagyis bújócskáznak. Az aláfestő zenét végig RH emlékdalok alkotják, amik lassúak, ezáltal néhol kicsit érdekes az összhatás. A tömegben feltűnik többek között Frank Rennicke és Gottfried Küssel is. Vannak bevágások archív videók formájában a Harmadik Birodalomból, mikor még Hess politikailag aktív volt, de a Skrewdriver „46 years” klipjét is rárakták a lemezre. Félóra után egy KB4 reklám szakítja meg az összeállítást. Több mint 5 perc, és nagyon nem illik ide. A folytatásban a dániai és svédországi rendezvények kísértetiesen hasonlítanak a Germániában készültekhez (ezek egyébként rajta vannak a KB sorozaton is).
Sajnos nagyon rövid lett. Ha nem számítom a KB reklámot, a skandináv videókat (amiket már láthattunk), akkor csak szűk 30 perc az egész. Ez a félóra viszont érdekes. A nagy tömeg igazán impozáns, és a kezdetleges zászlók, az old school ruhákban felvonuló fiatalok igazi retro benyomást keltenek. Megéri az árát, de nem ez a kedvenc DVD-m.

46 perc. Menü nincs.A felvételek minősége folyamatosan javul, de végig gyenge VHS.

Mistreat & Kraftschlag – Waffenbrüder

Mistreat & Kraftschlag – Waffenbrüder (1997)



A TFFTN album mellett az 1997-es évben a Mistreat-es srácok összehoztak egy split CD-t a baráti Kraftschlag zenekarral. A német banda Itzehoe-ből származik (Észak Németország), míg a finnek székhelye Helsinkiben található. Közöttük csak a tenger, és Dánia található. És, mivel a Balti tengernek még nincs lemezkiadója, kézenfekvő volt, hogy a dán NS Records-ra bízzák a korong gondozását. (Viccet félretéve; egész egyszerűen arról van szó, hogy két már-már testvéri zenekar összehozott egy közös CD-t. A Kraftschlag szinte már a megalakulástól kezdve folyamatosan zenészhiánnyal küzdött, és gyakran a finn fiúk segítették ki Jens-t. Emellett mindkét zenekar C18-as, és mint köztudott; a C18-as kiadványok ebben az időszakban Dániában készültek.)
A 4 oldalas, színes borító nagyon szép, és ötletes lett, sajnos a tartalma kimerül egy sima köszönetlistában. A tracklistából megtudhatjuk, hogy 11 dalt hallhatunk. Az első 5 egy az egyben a Mistreat „We Ain’t Gonna Fade Away” kislemezét takarja, míg a maradék 6 (az Intrót leszámítva) mára már klasszikussá vált Kraftschlag szerzemény. Azon kevés lemezek egyike, amin mindkét szereplő magas színvonalat üt meg. A dalok később aztán megjelentek más hanghordozókon is, de ez a split értékéből számomra semmit nem von le. A zene dallamos, a szövegek is jól ülnek, amit mi sem bizonyít jobban, hogy már a megjelenés évében betiltották Németországban.

11 Szám 34:48 perc

Les Vilains – Pour Faire Chier!

Les Vilains – The Single Collection (2008)



A vallon zenekar finoman szólva nem tartozik a termékeny bandák közé. A LDR óta eltelt jó pár év, de a régóta várt új lemezt még mindig nem sikerült felvenni. A fiatal Oi! Ain’t Red Records gondolt egyet, és kiadta a zenekar eddig megjelent összes kislemezét, valamint válogatásnótáit egy CD-n. Amolyan jubileumi anyagnak is tekinthető ez, hiszen a csapat 2007-ben ünnepelte tizedik születésnapját. Tehát a korong az 1997-2007 közötti időszakot öleli fel. A Belgique Hooligans eredetije mellé az angol verziót is felrakták (A Reclaim The Game huligán válogatásról, igaz ott Skinhead Hooligans címmel szerepelt), a többi szám egyféle verzióban szerepel. Többségükben francia nyelvű szerzemények, de azért van pár angol nyelvű is. A kronológiai sorrendet a dallista nem követi, de minden nóta után megtalálhatjuk születésének évszámát is. Sajnos a kihajthatós, 6 oldalas borító fele csak fényképeket tartalmaz. Jobban örültem volna helyette több infónak a dalokat illetően. Kellemes beharangozója volt ez a következő nagylemeznek, még ha nem is szolgált sok újdonsággal.

14 Szám 40:10 perc

Die Zillertaler Türkenjager – 12 Doitsche Stimmunghits

Die Zillertaler Türkenjager – 12 Doitsche Stimmunghits (1995)



A 1995 nyarán született lemez amolyan karaoke stílusban készült. Kiválasztottak 12 népszerű slágert (elsősorban diszkó dalokat), és átírt szövegekkel „énekelték” fel őket. Állítólag némi pilzen-i sör is segítette a fiúkat, aminek hatására a korongra felvett nóták – a komoly mondanivaló ellenére – vidám hangulatot árasztanak. Igazi bulizós kiadvány, amit leginkább a Landser lemezeihez tudnék hasonlítani. A legnagyobb sláger természetesen a „Das Reich, Das Reich”, de nekem a „10 Kleine Negerlein” és a „Da, Da, Da” is nagyon bejött (a középső még a Landser „10 Kleine Kommi-Schweine”-t is túlszárnyalta). Vannak aztán számomra ismeretlen átdolgozások (ezek valószínűleg a német popzene termékei lehetnek, és hála a magasságosnak csak Németország belterületén rombolták a kultúrát), és egy-két kifejezetten idegesítő szerzemény is.
A fekete-fehér külalak, és a minimalista kivitelezés is arra enged következtetni, hogy egy spontán valamiről van szó, és a fiúk nem igazán foglalkoztak a dologgal, inkább egy poénnak szánták az egészet. A köszönetlistában találtam ugyan pár elírást, de a legjobban mégis az lepett meg, hogy a balos Rammstein-nek is köszönetet mondanak. Na, mindegy. A poén jól sült el, és ez a lényeg.

12 Szám 38:20 perc

Skinhead Army 3 DVD

Skinhead Army 3



A külalakra ezúttal nem fordítottak sok figyelmet. Színes, de eléggé átlagos. A műsoridőt lefelejtették róla, nem úgy, mint a készítő fényképét. Igen, ez is egy Ainaskin kiadvány Jasá-tól.
Menü még mindig nincs, de az indítóképernyő most is színvonalas. Mellékesen a No Remorse „Kill You”-ja szól alatta.
A felvezető képeken igen szigorú kopasz fickók sétálgatnak Pit Bull-okkal, vagy éppen kirakatokat vernek szét. Nem szívesen futnék velük össze egy sötét utcán. Eztán a cím következik. Az európai jelzőt innen is lehagyták, meg a borítóról is. Sejtésem szerint az amcsi felvételek miatt (bár ezen az alapon az előző kettőre sem kellett volna felrakni).
Svédországban anno közétették a legismertebb neonácik képét, címét, adatait (nesze neked adatvédelem) egy rakás újságban. Ezért rögtön ellátogatunk a svéd aktivisták egyik főhadiszállására, megtudni, kik is fenyegetik a svéd kormányt. Jelentem a kormány továbbra is biztonságban van. A bejátszásnak leginkább a „Sötétség birodalma” címet tudnám adni. (Nem értem, hogy miért kell leadni ilyen videókat. A média által már amúgy is primitívnek beállított skineket csak még jobban lejáratják. Ráadásul ez saját oldalról jön.) Ezután egy lényegesen jobb összeállítás jön, de ezt már a KB 5-re is felrakták bónusz klipként.
A Skin Or Die című polkorrekt dokumentumfilmet részletekben meg lehetett már nézni a jewtube-on. Itt most egybe lenyomják az egészet. Egy francia-svájci srác; Mike mindennapjain keresztül próbálnak képet adni a kopaszokról, legfőképpen persze a svájci helyzetről. Hammerskinek, koncertek, sörözés, lengyel kapcsolatok, Kriegsberichter, némi balhé, stb. A szűk egyórás filmet néhány bunyós szösszenet követi, és a Razor’s Edge 2003-as Lengyelországi koncertklipje, ami természetesen a „Whatever It Takes”-hez készült. Némi felüdülést nyújt egy csomó kiskutya játszadozása a „Skinhead Attitude” elnevezésű (szintén polkorrekt) borzalom előtt. Rögtön a Bad Manners-szel (aminek túlsúlyos énekese közli, hogy a skinheadek antirasszisták) kezdenek, és ezúttal egy sharp hölgy (Karole) a főszereplő, ami előrevetíti, hogy ez egy csöppet más lesz mint a SOD. Megszólítanak sok „skinhead” előadót, például; fekete Ska és reggae zenészeket, jim pursey-t a sham 69-ből (aki szerintem egy gyenge Iggy Pop másolat, és a folyamatos picsogása szégyen a férfi nemre), akik végigzongorázzák, azokat a már lerágott csontnak számító érveket, amik szerintük bizonyítja, hogy a skinek mindig is antifák voltak. Én nem vitatkoznék senkivel, de érdekes, hogy azt még a nem politizáló bőrfejűek körében is sokan elismerik, hogy egy bizonyos ISD nélkül ez a fehér (!) munkások által képviselt szubkultúra is ugyanúgy eltűnt volna, mint mondjuk a gimiből az iskolaköpeny. Tudtommal erről Mr. pursey-nak elsőkézből is vannak infói, mivel anno jópárszor csak azért nem ütötték agyon a gonosz kopaszok, mert sírva is gyorsan tudott futni (Sajnos mindezek ellenére még ma Magyarországon is van magát olyan nemzeti rock zenekarnak valló csapat, ami kedvenceként említi a sham69-et.). A Skrewdriver kapcsán megemlítik, hogy fantasztikus banda volt, egészen addig, amíg a hazafias felfogást fel nem váltották a náci szövegek. Végig azt éreztem, hogy valamiféle tisztelettel beszélnek Stuart-ról, ami igencsak meglepett. De, az is lehet, hogy a mocskolódást kamera előtt nem merték bevállalni. Sokat elmond az egészről, hogy a lányzó saját bevallása szerint, még az oi! zenét sem szereti, inkább reggae rajongó. A barátja ennél is érdekesebb figura. Kinézet után szinte biztosra veszem, hogy ő volt a pofonoszsák az iskolában. Szerinte; aki szélsőjobbos, az nem skinhead, de sharp (fehér cipőfűzővel) létére hallgat RAC zenét. Na, ezen igazodjon el valaki.
Visszatérünk Helsinborgba is, hogy meghallgassuk a másik oldalt is. A lengyel sharpok kicsit nyíltabban kifejezik véleményüket. Egy színtiszta komcsi felfogást adnak elő. Ennek ellenére rommá verik őket a készenléti rendőrök. Van köztük egy igen lelkes civilruhás is, aki szép sorban megrugdossa a már földön fekve jajgató punkokat, sharpokat. A berlini sharp „mozgalom” tagjai is ugyanazokat a frázisokat ismétlik, amiket már korábban is hallottunk. A bejátszások alapján a színterük is olyan jelentéktelen, mint a többi országé. Jasa nyilatkozik a B&H Scandinavia részéről, és veszteseknek nevezi a sharpokat. A többi C18-as skin erre sem veszi a fáradtságot. Egyszerűen kiröhögik őket. A C18-ról is kaphatunk némi infót, mielőtt megtekintjük az amerikai színteret. Dallas-ból Bart jelentkezik, és aki még nem tudná, az most láthatja, miért utálják a mexikóiakat Amerikában. A kanadai Montreálból egy színes fiatalemberrel ismerkedhetünk meg, akit még saját fajtársai is utálnak, mert „kopasz” lett. A redskins és a sharpok legalább annyira extrémek, mint a WP skinek. Hangzik a srác szájából, miközben egy sharp sétál a jobbján. Elmondja azt is, hogy nem antirasszista, bár van egy ilyen tetkója. Zárásként még egy Las Vegas-ban történt esetről is beszámolnak. Két sharpot gyilkoltak meg. Az egyikük néger volt.
Végig az az érzésem volt, hogy Karoline nagyon eltévedt. Az, hogy végig az erőszak ellen, békéről meg a reggae zenéről áradozik, erősen sántít. A készítőknek az lehetett a céljuk, hogy bemutassák, nem mindegyik skinhead neonáci. Mindenki találkozott már hasonló kiadványokkal, ez nem újdonság. Az viszont, hogy ezt egy olyan kislányon keresztül próbálják bebizonyítani, aki inkább illene rasta frizurával egy woodstock fesztiválra, az már nagyon gáz.
Egy 2000-es bulivideó (a svéd C18-nak köszönhetően) kicsit feledteti az elmúlt kb. 80 percben elhangzott marhaságokat.

168 perc. Menü nincs. Szinte végig színes, de rossz VHS minőség.

Störkraft – Mann Für Mann

Störkraft – Mann Für Mann (1990)



A bemutatkozó lemez hatalmas sikere a ROR-hoz láncolta a srácokat. A kiadó ugyan ezúttal rárakott pár fényképet is a CD lapocskára, alapjában véve azonban maradt a végtelenül puritán megjelenés. Bár a dallista 12 nótát sorol fel, ezek közül az utolsó (ami egyébként instrumentális) lemaradt a korongról. A maradék 11 szám egyenes folytatása a debütáló lemeznek. Itt már találhatunk egy-két kevésbé eltalált nótát (Ezek közé tartozik a „Wickie” is, amely egy elég gyenge rajzfilmsorozat alapján készült, amiben egy Wickie névre hallgató fiatal viking kalandjait izgulhatjuk végig. Valamikor nyugat-Európában igen népszerű lehetett ez a mese, mivel a holland Brigade M is írt róla egy dalt, amolyan anti-Wickie felfogásban. Ez szerepel a Fehér Törvénnyel közösen készített splitjükön.), de az olyan szerzemények miatt, mint például az „Imperator Der G.” vagy a „Steh Auf...” erősen ajánlott a beszerzése. A Skrewdriver feldolgozás; a „Voice Of Britain” német átirata (Kraft Für Doitschland) az eredetinél sokkal keményebbre - és számomra ezáltal élvezetesebbre – sikeredett (Legjobban a Vendetta – „Bakancs és Nadrágtartó” – jához tudnám hasonlítani. Mármint ha a feldolgozás módját nézzük.).
Sajnos a fiúk - mint fő célpontok – áldozatul estek a német kormány boszorkányüldözésének, amit a 90-es évek elején indítottak a náci skinheadek ellen. A ROR kiadó szintén belepusztult a támadásokba. A Böhse Onkelz zenekar egyszerűen behódolt, és később mint antináci zenekar ért el sikereket.
E két albumon kívül a banda nevéhez fűződik egy koncertfelvétel (Live In Weimar), két maxi (Mordbrenner, Wir Sind Wieder Da), valamint egy Störstufe néven kiadott bakelit single (Parole Spaß), amit NOIe Werte és Endstufe tagokkal készítettek közösen.
A gitáros később a 4 Promille nevű zenekarban folytatta, de a Störkraft sikereit meg sem tudták közelíteni.

11 Szám 35:53 perc

Fortress – The Bell Tolls

Fortress – The Bell Tolls (1999)



1999-ben az utolsó Fortress album megjelenésének évében a lengyel SubZero Records-nak köszönhetően jelent meg ez a nem mindennapi lemez. A mindössze 3 számot tartalmazó EP egy 8 oldalas tokot kapott, ami nálam kiérdemelte a legszebb Fortress borító címet. Annak ellenére, hogy egy másik kiadványról koppintották le. A korong egy ’89-es White Noise feldolgozással kezdődik (Hate Session), majd ezt követi a címadó, és végül a „Glory To You”. Az ausztrál srácoktól már megszokott profi zene, de véleményem szerint kicsit gyengébbek a dalok, mint a „The Fires Of Our Rage”-en. Ha valaki beszerezné ezt a mára már igen ritka CD-t, az megteheti a Streetfight Versand jóvoltából, akik együtt adták ki az Eiserne Grade első lemezével együtt.

3 Szám 10:21 perc