Lion’s Pride – Stand And Defend

Lion’s Pride – Stand And Defend (2004)



A Lions Pride az Ancient Rites (híres black/death metal banda) énekesének, Günthernek a skinhead zenekara. RAC és metál zene keveréke, amit a belga srácok előadnak. Minden szempontból professzionális kiadvány. Intelligens szövegek (amiket megtalálunk a bookletben), remek zenészek. Minden együtt van, ami kell. Még egy videó klip is helyet kapott (Protect And Survive). Teljesen angol nyelvű (kivétel az utolsó dal), úgyhogy bárki számára könnyen érthető. Ennek ellenére engem nem győzött meg. Nincs meg benne az a plusz, amiért a kedvenceim közé sorolnám.

13 Szám 48:02 perc

Hel – Det Som Varit Ar

Hel – Det Som Varit Ar (2003)



Mit is mondhatnék? Ha valakinek eddig kétségei lettek volna a csapat tehetségét illetően, azt könnyen meggyőzheti ez az album. Ezúttal a borítóra a „Szerzői kiadás” került, ami persze semmit nem változtat azon az egyszerű tényen, hogy ismét nagyot alkottak. Valószínűleg az Ultima Thule rajongók nem értenek egyet velem, de szerintem ez a zenekar minden idők legjobb viking-rock bandája volt. Ha valaki megkérdezné, melyik lemezüket ajánlanám azoknak, akik még csak most ismerkednek a Hel-lel, azt válaszolnám, hogy mind a négyet. Sajnos ez volt az utolsó lemezük, és nem is nagyon tervezik a visszatérést. De hát ki tudja? A remény hal meg utoljára…

10 Szám 41:55 perc

Landser – In English

Landser – In English (2004)



Ezen a Panzerfaust kiadványon összesen 18 Landser klasszikust dolgoztak fel az amerikaiak. Több banda közreműködésével készült, de enyhe túlzással egy Intimidation One alkotásról van szó, aminek születésénél Luni bábáskodott. Az első nóta a 2003-as franciaországi AH emlékkoncerten készült, és a Mitten In Europa-t takarja. Később meghallgathatjuk az angol nyelvű stúdiófelvételt is Middle Of Europe címmel. A Northland és Nordland is ugyanaz a szám két verzióban. Az első angolul, míg a másik németül (női énekkel) regél az északi földről. A többi dal a lemez címének megfelelően angol. Ha valaki mélyebben el akar merülni bennük, megteheti, mivel a 8 oldalas CD booklet tartalmazza az összes szöveget. Nem egy rossz anyag, de az eredetinek a nyomába sem érhet.

20 Szám 64:13 perc

Max Resist – Spring Jam Dupla DVD

Shamrock & The Voice & Rival & Max Resist & Aggravated Assault (1994)



A Nordic Thunder DVD-n felbuzdulva elhatároztam, hogy ráteszem a kezem még egy-két amerikai felvételre. A Bound For Glory és a Max Resist között vaciláltam, végül utóbbi mellett döntöttem, mivel tudomásom szerint ők mindig lazább, bulisabb fellépéseket nyomnak, mint a BFG. Az Interneten böngészve aztán több videót is találtam róluk. Többek között olyat is, amin a már emlegetett metál óriásokkal szerepelnek együtt. Ennek ellenére mégis mi volt az oka, hogy ezt a DVD-t választottam? Vessetek csak egy pillantást a borítóra! Igen, tudom. De nem tehetek róla, én is férfiból vagyok. A képet mellesleg fogalmam sincs, ki készítette (bár van egy olyan sejtésem, hogy ugyanaz, aki a CD borítókat), de marketingből ötös a kiadónak. Az interaktív, halálfejes menü segítségével kiválaszthatjuk külön-külön a zenekarokat, más léptetés nincs.
Ha a fellépők számát nézzük, Európában simán elmenne egy pár ezres tömeget megmozgató fesztiválnak. Amerikában egy nagyobb házibuli méretének felel meg, ami annak fényében nem is rossz, hogy Detroitban rendezték (A várost több mint 90%-ban színesbőrűek lakják, és az USA legveszélyesebb városának tartják. A kettő között természetesen semmiféle összefüggés nincs.).
Shamrock. Valahonnan úgy rémlik, hogy írek. Kb. ennyi, ami eszembe jutott róluk. Az amerikaiaknál olyan népszerű gyors, üvöltözős zenét játsszák. Nyomják a 4-Skins klasszikusát is (ACAB), de 25 perces előadásuk nem győzött meg. Teljesen átlagosak.
The Voice. Ők már valamivel ismertebbek előttem. Igaz, hogy két albumuk (Rage, Verdunkeln) nem jutott el hozzám, de nem is igazán bánom. Stílusuk, mint a Shamrock-é egy fokkal jobb kiadásban.
Aggravated Assault. 70 perc után lépnek színpadra. Azt a típusú zenét favorizálják, amit az előzőek, de sokkal jobban adják elő. A dalok is igényesebbek, azt meg már mondanom sem kell, hogy elsőként mozgatják meg igazán a közönséget. A zenekarok között van azért átfedés, mivel a „The Voice” gitárosa az AA szereplése alatt is a színpadon maradt, a Shamrock énekese meg a MR-ben gitározik (A Max Resist-Renegade Youth borítóján ő kezeli a hajnyírót.). A számok közti szünetekben néha tényleg azt vártam, az énekes mikor esik össze, ugyanis az alkohol egyre inkább éreztette hatását. Szerencsére ez nem történt meg, és meglepő módon a dalokat profin leadta.
Bő két óra után a Max Resist kezd hangolni, de az ő előadásuk már a második lemezre került.
38 perces szereplésük alatt igen jó hangulatot teremtenek. Végre láthatunk egy kis ugrálást a „tömegben”. Ami azért annak is köszönhető, hogy végre őket is veszi a kamera. Nekik már tényleg vannak igazi slágereik (mint az AA-nak), amit aztán mindenki artikulátlanul énekel. Természetesen ez csak jót tesz a hangulatnak.
Rival. Hosszabb hangolás után végre elkezdik a műsort. Van szép zászlójuk is, meg minden, csak éppen az egyéniség hiányzik a zenéjükből. Nem rossz amit csinálnak, de ilyen zenekarból 12 egy tucat. Először azt hittem, hogy az énekes szégyenlős, aztán megtaláltam a dobok mögött. Tényleg nem sok példa van rá, hogy a dobokat az énekes kezelje, szerintem nem véletlenül. Így a frontember, akinek tartania kéne a kapcsolatot a közönséggel szó szerint a háttérbe szorul. Legtöbbször csak a három gitárost látjuk. (Egyikük aztán később megfordult a Max Resist-ben is.)
Vegyes érzelmeim vannak a koncerttel kapcsolatban. A csapatok a körülményekhez képest tényleg jól muzsikálnak. A közönség, az, akiket nem értek. Utaznak több száz (esetleg ezer) kilométert, aztán nagyrészt csak állnak és bámulnak. Kivétel a Shamrock fáradhatatlan énekese, aki a legjobb alakítását a küzdőtéren nyújtja. Nem akarom megint az amcsikat bírálni. Én is szoktam sörözni, és néha igencsak felöntök a garatra, de ennyire elvarázsolt embereket utoljára csak a lengyeleknél láttam a 80-as évek szesztilalmának idején. A legnagyobb csalódás persze az, hogy a borító alanyát nem láttam a filmen. Láttam helyette vérbeli amerikai lányokat akik (nem akarok megbántani senkit, de) nagyon dagadtak. Egytől-egyig. Valószínű McCion, és Burgerfos uraságok lehetnek az okai. A témánál maradva; ha valaki szeretne egy korai Max Resist + Aggravated Assault koncertet megnézni, az vegye meg. A többi zenekart meg nevezze extrának vagy körítésnek, ahogy tetszik.

201 perc. Interaktív menü. Élvezhető VHS minőség.

Corona Ferrea – Skinhead Action

Corona Ferrea – Skinhead Action (1996)



Egy 4 számos demón (ezekből kettő itt is szerepel) kívül csak ez a korong maradt fenn a talján bandától. Személy szerint először a ’95-ös hazai OI-Stock plakátján találkoztam a nevükkel, de aztán később újra „összefutottunk” a „Keep It White” válogatássorozat első részén. A fesztiválra nem jutottam el, (ahogy később a CF sem), de a KIW-ot sikerült még anno beszereznem, és a két nótájuk (No Remorse, Nessuna Resa) alapján jutottam odáig, hogy beruháztam erre a Tuono kiadványra. Ebben az időszakban még nem igazán volt olyan szerteágazó a zenei mozgalom, mint most. A bandák 88%-a az OI! vagy a Rock stílust favorizálta. A CF is ebbe a brancsba tartozott. Egyszerű zenéjük ma már klisésnek tűnhet, de akkoriban az olasz színtér egyik legjobb csapata voltak. A 10 nóta között találunk 3 angol nyelvűt is, de sajnos a 4 oldalas „füzetke” nem tartalmazza egyiket sem. Pár éve újra elérhető, így másoknak is felüdülést nyújthat az egyre brutálisabb zenei kiadványok rengetegében.

10 Szám 34:08 perc

Kill! Baby Kill! & Ravenous & Death’s Head – Garrison 2

Kill, Baby Kill! & Ravenous & Death’s Head – Garrison 2



Az ausztrálok ezúttal a flamand KBK-val készítették el a legendás Garrison második részét. Buli hangulatú lemez, de komoly mondanivalót is találunk a vidám dalok mögött. A három KBK dal közül továbbra is a „Freedom Of Speech” a legjobb (igaz, az eredeti verzió ütősebb volt). A Ravenous által feldolgozott „Inbreed” pedig eltörpül az átírt szövegű Skrewdriver klasszikus mellett. Rövid, de fogós korong.

5 Szám 16:02 perc

Mistreat – Best Of

Mistreat – Best Of (1999)



Sajnos megint egy olyan válogatásról kell írnom, amitől finoman szólva nem ájultam el. 12 számos kiadvány egy egyszerű 4 oldalas booklettel. Semmi infó, amit még egy ilyen kalózkiadásnál is elvárna az ember. A dalok alapján sem igazán értem a lemez címét, mivel még a „Finland Skinhead” sem szerepel rajta. Egyetlen előnye 2 nóta. A „Suburban Rebels” és a „Don’t Fuck With Me”. Utóbbi a „Keep Finland Clean EP”-ről.

12 Szám 27:47 perc

Skrewdriver – Video Tour 1977-1993 DVD

Skrewdriver – Video Tour 1977-1993



Az Ainaskin első videókiadványa miről másról is szólhatna, mint a Skrewdriver-ről? Jasa saját maga készítette a borítót is. Az ajánlót Max Hammer írta, aki többek között a B&H Field Manual könyv szerzőjeként vált ismertté (Írt mellette skinhead novellát, valamint rengeteg ISD-vel kapcsolatos munkája van.). A készítő fogta monumentális ISD videógyűjteményét, és egy kellemes "Best Of"-ot szerkesztett belőle. Ha jól számoltam 21 koncertrészlet, 3 interjú, 1 videóklip (46 Years), 1 MTV-s híradás Ian haláláról alkotja a DVD anyagát. Ezeket különböző technikával, és különböző időszakokban rőgzítették. (Természetesen követik a kronológiát.) A minőség ennek megfelelően változó, de azért végig élvezhető. Menü egyébként van, bár nem interaktív, és nincs jelenetválasztás. Utóbbi annyira nem is hiányzik, mert tudunk menet közben léptetni. Az interjúkat külön is megnézhetjük, de amúgy is be vannak ékelve a filmbe, úgy hogy nem maradunk le semmiről, ha kihagyjuk ezt az opciót. Ahogy már írtam "Best Of" kiadvány, így nem hiszem, hogy bárkinek is csalódást okozna.

78 perc. Menü, változó minőség.

Sniper – One Last Stand

Sniper – One Last Stand (2005)



Igazán nehéz helyzetbe hoztam magam azzal, hogy megpróbáltam megírni a OLS kritikáját. Kicsit az az érzésem, mintha egy Kárpátia lemezről kéne nyilatkoznom. A Sniper is beleesett abba hibába, hogy a sok album egész egyszerűen elvesztette az egyéniségét. Ha beraknám a lejátszómba a One Last Stand-et és a Born To War-t, aztán valaki elindítaná az egyiket, booklet hiányában meg sem tudnám különböztetni a kettőt. Persze nem ugyanaz a zene, a szövegek is eltérnek, de olyan hasonlóak, hogy az már riasztó. Új ötletek hiányában pedig nem tudok én sem másként nyilatkozni, mint az előző lemez esetében.

12 Szám 40:31 perc

No Remorse – Best Of

No Remorse – Best Of (1995)



Valamikor még a kilencvenes években jutott el hozzám műsoros kazetta formátumban, és nem kis szerepe volt abban, hogy aztán szépen lassan beszereztem az összes stúdióalbumukat. A 16 nótát Burnley és Aussie Nigel újra felvette, tehát nem csak úgy felmásolgatták azokat a korábbi lemezekről. A hangzás számomra így sokkal élvezhetőbbé és erőteljesebbé vált. A kiválasztott dalokkal többé-kevésbé szintén egyetértek. Az egyik instrumentális (Sword Of Defiance), aztán például a Bonded By Blood duettben csendül fel Burdi-vel. Tehát annak is érdemes megszerezni, aki egyébként rendelkezik az összes albummal. A fedőkép Griffin munkája, de az érdekesebb olvasmány belül található. A 12 oldalas szövegkönyvet olvasgatva tudtam meg például azt is, hogy az általam már egyszer kritizált „The Flame That Never Dies” szövegét valójában Ian Stuart írta. Ezen kívül a kétoldalnyi biográfia is tartogatott meglepetéseket. Példaként állítható a többi „besztof” meg „gréteszt hicc” elé. Így kellene kinézni valamennyinek.

16 Szám 64:09 perc

Preserve White Aryans – Rock Against Communism

10 Years Of RAC ’N’ Roll Resistance (2009)



A Baltikum leghíresebb RAC zenekara ezzel a 12 számos lemezzel ünnepelte tizedik születésnapját. A RAC félig-meddig egy Greatest Hits-nek felel meg, mivel a dalok felét már ismerhetjük a korábbi korongokról. Nem emelkedik ki a többi PWA kiadvány közül sem a külalakot (12 oldalas színes borító szövegekkel, képekkel, stb.), sem a zenei részt tekintve. De ez nem is szükséges. Minden benne van, amiért a PWA-t világszerte szeretik RAC körökben.
(A bakelit egy Skrewdriver feldolgozást, az „I Don’t Like You”-t tartalmazza a „Fuck ’em All” helyett.)

12 Szám 38:58 perc

Konkwista 88 With Buldok DVD

Velky Drevic 1994. 11. 26.



A ’94-es csehországi szláv karneválon a cseh-lengyel barátság jegyében a Buldok látta vendégül a Konkwista 88-t. A menü kinézete megegyezik a már taglalt Nordic Thunder videóéval. Az mondjuk fura, hogy nincs háttérzene. Kapásból jó néhány dalt tudnék felsorolni mindkét csapattól, ami szerintem megfelelt volna. Na jó, elég a szőrszálhasogatásból. Ez a magamfajta zabhegyezőnek amúgy sem kenyere.
A Bohemia Hammerskins szervezésében létrejött rendezvény a szokásoknak megfelelően a hazai Buldok szereplésével kezdődik. Őket sokan minden idők legjobb cseh zenekarának tartják. (A szervezőket meg én tartom az eddigi legjobb cseh skinhead szervezetnek. Sajnos a banda és a szervezet sem aktív már. A zenekar ’99 környékén feloszlott, a hammer-eket meg a többi kelet-európai divízióval együtt az amcsik kivágták a nation-ból. Utóbbi csak tény. Nem bírálat.). Ez valószínűleg igaz is. Sajnos azonban ez a típusú zene, élőben nem a legjobb. Nem lehet rá igazán pogózni, táncolni, és ez jelen esetben rányomja a bélyegét a hangulatra. Péló Barna szavaival élve; nem jön át. A fiúk játszanak, a közönség meg figyelmesen nézi őket. Egyik legjobb nótájukat (RIP) Ian Stuart-nak ajánlják, és a lehetőségekhez mérten egy jó hangulatú bulit csinálnak. Felhívnám a figyelmet az 50. perc környékén elhangzó „Free My Land” című Skrewdriver dalra, amit egy össznépi éneklés keretében ad elő; Jim (Squadron), Adam (Konkwista 88) és a két Buldok énekes. Ez tényleg nem mindennapi látvány.
58. perc. Színre lép a lengyel formáció. Ők is inkább a középtempós, gitárszólókkal tarkított szerzeményeiket nyomják. Mozgás így igazán most sincs, igaz, pár elvetemült néha elunja a passzív szemlélő szerepét, de az ugrálás nem tart sokáig. Az sem segít, hogy a lengyel nótákat erőltetik, mivel így még az együtténeklésre sincs sok esély. Ezt csak azért mondom, mert nem vagyok ugyan egy nyelvtudós (bár a magyart anyanyelvi szinten beszélem), de azt tudom, hogy a szláv nyelvek között is igen nagyok az eltérések (persze nem akkorák, mint a finn meg a magyar között). Szláv RAC csemege nem csak szlávoknak.

118 perc. Interaktív menü. Élvezhető VHS minőség.

Fear Rains Down – No Turning Back

Fear Rains Down – No Turning Back (2006)



A hatecore színtér elitjének bandái (Teardown, Path Of Resistance, Race Riot) összeálltak, hogy egy közös munka keretében létrehozzanak egy kiadványt, amit az olyanok is örömmel fogadnak majd, akiket hidegen hagy az évek óta tartó HC őrület, és továbbra is a dallamosabb zenére esküsznek. A Final Stand és Until The End kiadók sokat adnak a külsőre, ami első ránézésre is látszik. A fantasztikusan sikerült (12 oldalas) booklet nem okozott meglepetést, az már inkább, hogy egy számomra is élvezetes eredmény született zenei téren. Tényleg tudhatnak valamit ezek a zenészek, ha nálam ilyen eredményt tudnak elérni. Szerény véleményem szerint az egyik legjobb lemez ezen a vonalon.

12 Szám 31:56 perc

Les Vilains – Skinhead Family

Les Vilains – Skinhead Family (2010)



Ez a banda nem arról híres, hogy elkényezteti híveit. 7 évet kellett várni a második sorlemez megjelenésére. De a rajongók legalább azt kapták, amit akartak. Belgium vallon üdvöskéi hűek maradtak önmagukhoz, és a Pure Impact-hoz is. A kiadvány így formailag teljesen megegyezik az előzővel. A 13 vadiúj himnusz (ebből az egyik egy outro) bár továbbra sem foglalkozik kifejezetten politikával, mégis az inkorrekt kategóriába tartozik. Ez az olyan dalokban nyilvánul meg, mint például a Politiquement Incorrect, vagy a számomra nem kis meglepetést okozó Retourne Chez Toi (ez meg egy bevándorlás ellenes dal). A 12 oldalas booklet két oldalát egyébként Dieter (Kill Baby, Kill!) emlékének szentelik. Mellette természetesen Olivier-ről sem feledkeztek meg. A „Dieter & Olivier”-ből ez világosan látszik. A felvétel eredetileg egyébként Dieter közreműködésével készült volna, de sajnálatos halála miatt (Összeverekedett egy négerrel, aki aztán kórházba került. Kb. 2-3 éves börtönbüntetésre számíthatott. Ezt nem tudta elfogadni, ezért inkább öngyilkos lett.) ez meghiúsult. A demó anyagokat tudták csak felhasználni, így az a nem mindennapi helyzet állt elő, hogy egy srác egy olyan lemezen hallható, amit az ő emlékére (is) készítettek. Flamand-vallon termék, Made In Belgium.

13 Szám 49:41 perc

Buldok – Fire And Ice

Buldok – Fire And Ice (2009)



A buldogok 1994-ben (egy évvel a „Patriot” demó kazetta megjelenése után) dobták piacra az „Ohen A Led” CD-t. Ez volt az a lemez, amivel (közhellyel élve) megalapozták hírnevűket, és bebetonozták magukat a RAC történelembe. A zenekar 1999 környékén feloszlott, de még előtte napvilágot látott az OAL újrakiadása bónusz dalokkal. Kissé hihetetlen, de az akkortájt rögzített angol verzió megjelenése 10 évet csúszott. A német GKS vette végül a fáradtságot, hogy a mai lemezdömpingben gondjaiba vegye a méltatlanul elfeledett korongot. A 18 oldalas széthajthatós borító egyik fele egy méretes Buldok poszter, míg a másik 9 oldalon 3-3-3-as felosztásban egy lemezrajzot, egy régi Rocknord-os interjút (németül), valamint egy fedőlap+bandakép+életrajz (szintén német nyelven) kombinációt találunk. A zenei részről nekem elsőre a klasszikus hard-rock, heavy metal bandák neve ugrott be. A címeket böngészve pedig egy kicsit hiányoltam, hogy a saját történelmük teljesen háttérbe szorult a kelta és nordikus témákkal foglalkozó dalok miatt. A számok közül a „RIP” mindenképpen személyes kedvencem (bár a cseh verzió jobban bejött), mégis úgy érzem, hogy a lemez az elejétől a végéig hallgatva alkot szerves egészet.
Sokan úgy vélik, hogy a kelet-európai zenekarok méltánytalanul el vannak hanyagolva, a rengeteg német, angol és amerikai csapattal szemben. Sajnos ez a Buldok esetében hatványozottan igaz. Valószínűleg ha például Angliába születnek, akkor egy No Remorse kaliberű bandaként emlegetnék őket. Így azonban meg kell elégedniük a minden idők legjobb cseh zenekara címmel.

14 Szám 51:57 perc

Skrewdriver – B&H 1st Concert DVD

Sudden Impact & No Remorse & Brutal Attack & Skrewdriver At Croyden Star, London, September, 1987



1987-et írunk. Egy texasi fiatalember elindul Dallas-ból, hogy létrehozza a világ leghírhedtebb skinhead szervezetét a Hammerskin Nation-t. Rudolf Hess-t meggyilkolják. New York-ban egy zs…. srác megalapítja a sharp elnevezésű csoportosulást, hogy a szivárvány színeibe öltöztesse a kopaszokat. Ugyanebben az évben a világ leggyűlöltebb zenekarának énekese Ian Stuart Donaldson életre hívja a Blood & Honour mozgalmat. Mivel a B&H fő fegyvere mindig is a zene volt, így logikus, hogy a megalakulást rögtön egy koncerttel pecsételték meg. Ezen fellépett a 4 alap B&H zenekar; a Sudden Impact (enyhe túlzással a Squadron elődjének tekinthető), a No Remorse, a Brutal Attack, valamint a Skrewdriver.
A „When The Boat Comes In” hallgatása közben megcsodálhatjuk az interaktív menüt, és kiválaszthatjuk a kívánt zenekart.
A terem dugig van, és a hatalmas Skrewdriver zászló előtt Paul Dunbar vezetésével a Sudden Impact rögtön belecsap a húrokban. A fellépésük eléggé meggyőző. Előzenekarként pedig remekül helytálltak (attól függetlenül, hogy a gitár teljesen hamis volt).
A No Remorse mintegy 45 perc után jut szóhoz. Az akkor még szinte tök ismeretlen bandát (ez volt az egyik első koncertjük) inkább érdeklődve figyelték, és többször előfordult, hogy egyesek egyszerűen beálltak a színpadon a srácok elé és onnan fényképezték a haverokat. Ha ez a pofátlanság nem lenne elég, pont az ő fellépésük alatt esik pár kopasz egymásnak, amiből ugyan nem látunk semmit, csak Burnley beszédéből következtettem erre.
A következő fellépő az egy év után visszatérő Brutal Attack. A jelenlegi állapothoz képest jó pár kilóval és tetkóval könnyebb Ken megmozgatja ugyan a közönséget, de a háttérben meghúzódó lobogó továbbra is hirdeti a Skrewdriver fensőbbségét. Ők is kb. 40 percet játszanak, amikor aztán egy egyenpólóba öltözött társaság foglalja el a színpadot.
Az énekes/gitáros belecsap a húrokba, felhangzik a „White Power”, aztán megy minden a szokott módon. Igaz nagyon szűken vannak (kb. 700 ember volt jelen), mégis igen rendesen hömpölyög a tömeg. Akárhogy is nézem a Skrewdriver ekkorra már messze kinőtte londoni kocsmákat.
A borító színes, és a hátoldalra beraktak egy beszámolót is az eseményről. Csak annyit fűznék még hozzá, hogy amolyan Rudolf Hess emlékkoncertnek is nevezhetnénk, mivel minden zenekar így vagy úgy, de megemlékezik róla.

180 perc. Interaktív menü. Színes, néhol fekete-fehér. Élvezhető VHS minőség.

Mistreat & Bound For Glory – Beer Bottles & Hockey Sticks

Mistreat & Bound For Glory – Beer Bottles & Hockey Sticks (2002)



A finn Mistreat az amerikai Hammerskinek meghívására átruccant a tengerentúlra, ahol nem más, mint a legendás Bound For Glory látta vendégül őket. Megnéztek közösen pár hokimeccset, lenyomtak pár jó hangulatú bulit, aztán nem mellékesen összehozták ezt a splitet, ami a rövidéletű, de az ezredforduló környékén a legaktívabb címmel büszkélkedő Panzerfaust Records-nál jelent meg. A 8 oldalas széthajtható borítón testvériesen megosztozik a 6 dalszöveg, és a rengeteg kép. Utóbbiak tanúsága szerint igen találó a cím, mivel szinte mindenki bódult állapotban található ezeken (Hatalmas ivászat lehetett, mert a Mistreat még a negyedik albumán is megemlékezik róla). A 12 nóta is elég érdekesen oszlik meg a zenekarok között. A Mistreat 4 nótája közül 3 feldolgozás (Motörhead, Rose Tattoo, BFG). A „Go To Hell” és a „Russian Winter” megállná a helyét egy sorlemezen is. A BFG 6 dala között is megtalálható egy feldolgozás a másik csapattól (Shove It Up Your Ass), de náluk a saját nóták jobban sikerültek. A címadó dalt (amit közösen adnak elő) pedig követi még egy amolyan „vegyesfelvágott” által készített szerzemény a „Bright Side”. Klasszikus bandák egy lemezen, a mottó pedig: „Sör és Hoki”.

12 Szám 41:03 perc

Evil Skins – L’Important C’Est De Gagner!

Evil Skins – L’Important C’Est De Gagner! (2009)



Ismét egy legendásnak mondható francia banda újra kiadott anyaga került a kezembe. Az ES zenekar kiadványa tartalmazza az „Une Force, Une Cause, Un Combat” album anyagát, a hiányzó két dalt a „Docteur Skinhead” kislemezről, valamint a „Zyklon Army” EP verzióját. A booklet 12 oldalán megismerkedhetünk a fiúk mondanivalójával, de képek hiányában csak néhány dalnál tudtam megtippelni, mi foglalkoztatja komolyabban a srácokat. Régisulis zenéjük nem rossz, ahogy a kivitelezés sem. Az egyetlen bajom mégis az utóbbival van. Olyan végtelenül egyszerű, és szürke, ami egy ilyen kiadvány esetében vétek. Első vonalbeli klasszikus gall RAC a műfaj szerelmeseinek.

13 Szám 43:55 perc

Hel – Bortglomda Tid

Hel – Bortglomda Tid (2002)



A világ egyik legjobb vikingrock bandája hű maradt önmagához. Minden tekintetben. Még a dalok közül is találunk ismerőseket (2 szám). Ezeket természetesen újrafeldolgozásban hallhatjuk, és ha nem ragaszkodnék annyira mindig az eredeti verzióhoz, még talán azt is mondanám, hogy némelyik felülmúlja a korábbiakat. Az új szerzemények pedig, mint már írtam, szintén követik a Hel hagyományokat. Ugyanazt kell ismételgetnem, amit az első két lemeznél: Viking rock alapmű.

12 Szám 43:49 perc

Sniper With Pluton Svea DVD

Sniper With Pluton Svea Live in Finland



Reméltem, hogy ezen a helyen majd a Kriegsberichter 7 leírását tudom prezentálni, ami 2011 őszére lett beígérve (http://www.youtube.com/user/AINASKINproductions), de sajnos még mindig nem tehettem magamévá, úgy hogy maradtam az eredeti tervnél.
A menüben 3 képkocka közül választhatunk. A „Ballads” feliratú önmagáért beszél. Ebben két Sniper tag ad elő akusztikus gitáron dalokat (18, Tomorrow Belongs To Me). Csak 5 perces az egész, és a vágásokra jobban figyelhettek volna. A másik két rész Sniper és Pluton Svea koncertrészleteket tartalmaz. A Sniper-es rész kép-, és hangminősége is élvezhető, de sajnos a közönségből mindössze egy-két emberke ugrál. A többiek csak ülnek, és sörözgetnek. Erős a gyanúm, hogy egy kis finn kocsmában zajlik az egész, ezért ilyen klubdélután jellegű. Játsszák például a Mistreat-től a Shattered-t, ami kellemes meglepetés, de összességében is élvezetes a „koncert”. 10 perc után a Pluton Svea veszi át a terepet. A „tömeg” is végre aktivizálja magát, bár nem volt szép Muke-től (Mistreat), hogy sokáig eltakarta a srácokat. Ők is nyomnak feldolgozásokat (pl.: BA-RAC, S-TBTM), és igazán itt derül ki, hogy (a címmel ellentétben) az ő vendégszereplésükről szól a lemez. Elhangzanak angol és svéd nyelvű dalok is. Nem meglepő, hogy az utóbbiakat is énekelgetik a finnek, hiszen náluk a svéd is hivatalos nyelv. Így valószínűleg többet is értenek belőle, mint például én a finn szövegekből. Röpke egy óra elteltével befejeződött a lemez, én meg azon tűnődtem, megnézzem-e még egyszer. Lehetett volna jobb a minőség, lehetett volna kicsit hosszabb. A kameraállásokat is jobban kiválaszthatták volna, de nem tették. Mindezek ellenére én szeretem ezt a DVD-t. Meg ezt a két zenekart is.

48 perc. Menü. VHS minőség.

Landser - Tanzorchester Immervoll & Rock Gegen ZOG

Tanzorchester Immervoll … Jetzt Erst Recht (2002)
Rock Gegen ZOG Hepp Hepp! ... Und Noch Einmal (2002)



A zenekar Németországban legális számait gyűjtötték össze. Ami nem valami sok. A két CD-n szereplő 30 db nóta kicsit csalóka. Ezek közül egyrészt 3 mindkét kiadványon szerepel (Nem számolva a „Nordland” instrumentális verzióját, ami így háromszor szerepel a két lemezen.), másrészt pedig a dalok többsége igen gyenge demó verzióban kapott helyet.
A RGZ 16 nótát tartalmaz, és első ránézésre nagyon megörültem, mivel a címek alapján jó pár az albumokon nem szereplő, számomra ismeretlen szerzeményt találtam. Sajnos ezek szinte kivétel nélkül elég felejthető alkotások, ami nem utolsósorban a rossz minőségnek köszönhető. Leginkább az Endlösung demóhoz hasonlítható.
A TI-ra 14 dal került. Ezek közül 12 albumokról, válogatásokról kimásolt szerzemények, így a minőségük is sokkal jobb, mint a másik lemezen szereplőké. Annak ellenére, hogy ezek mind ismert számok, inkább ezt ajánlanám, mint a RGZ-ot.
A külalak sem valami korszakalkotó. Szinte teljesen megegyezik mindkét kiadványnál. A 6 oldalas széthajtható bookletekben vannak ugyan dalszövegek (RGZ – 4 db. Bár ezek közül az egyik az Amalek válogatás nyitódala, és itt nem is szerepel. TI – 5 db.), de fogalmam sincs, miért pont ezeket rakták bele.
Erőteljesen lehúznám, ezeket a lemezeket, de mivel német piacra szánt Landser korongokról van szó, nem tehetem. Amibe lelkiismeret furdalás nélkül bele tudok kötni, az a körítés. Ezt azonban nemrégiben a PC Records orvosolta, mivel a TI megjelent igényes digipack-os verzióban új borítóval CD-n és bakeliten. Így még egy kicsit örülök is, mert ezek szerint még ezekre az erősen cenzúrázott alkotásokra is van igény a germánok országában.

16 Szám 29:38 perc + 14 Szám 46:29 perc

Burning Hate – This Is The End Of Our Days

Burning Hate – This Is The End Of Our Days (2008)



Vegyük először külsőleg szemügyre a kiadványt! A csapat nevéről nem nyilatkoznék, mindenesetre én a „hate” és „white” szót megtiltanám a névválasztásnál. A mutatós 12 oldalas szövegkönyv rendelkezik mindennel, ami ma már szinte kötelező egy CD-nél. Használhatnám az átlagos szót is, de a plusz papírtok* rendesen megdobja a megjelenést. 9 dalt (2 német) préseltek egy Intró és egy Outro közé (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 11-17 track-ek csak 6 másodperces valamik, így az Outro a 18. helyre került.), és a Jagdsaison-hoz készült videó klipet is megnézhetjük. Ha a besorolást nézzük, biztos vagyok benne, hogy a megfelelő címke a „New School Hate Core” (Mondjuk ők inkább Metalcore-nak nevezik, amit csinálnak, de nagy különbséget én nem érzékeltem.). Viszonylag sok dallamos betét található benne, és az énekes sem folyamatosan ordítja le a fejünket. Remek darab.

* a plusz papírtok és videóklip csak az 1000 darabra limitált verzióhoz jár.

Örömmel értesültem róla, hogy a csapat tiszteletét teszi nálunk a ’11-es Sons Of Europe fesztiválon. Mostanra már mindenki tudja, hogy Ormány Viktor és Pribék Sándor „áldásos” tevékenysége azt eredményezte, hogy ez a rendezvény is elmaradt. Az érdekes az egészben, hogy a „nemzeti cock” továbbra is akadálytalanul düböröghet. Akinek eddig még nem sikerült levonni a megfelelő következtetéseket, most megteheti.

11 Szám 37:26 perc

Fortress & Brutal Attack – The Garrison CD

Fortress & Brutal Attack – The Garrison CD (1996)



Az angol Brutal Attack ausztráliai kiruccanásának emlékére jött létre ez a mini CD. A címválasztásra sajnos nem sikerült egyértelmű magyarázatot találnom (A „garrison” (helyőrség) valószínűleg történelmi jelentéssel bír. Az ötödik kontinens ugyanis jó pár angol helyőrségnek adott otthont, mivel a Johnny-k fegyenctelepnek használták a koalák földjét.). A digipack-os külső sokat dob a megjelenésen, a képekkel fűszerezett (8 oldalas) bookletben pedig megtalálhatjuk mind az 5 nóta szövegét. Ezek közül 3 Ken McLellan tollából származik (A képek és szövegek alapján a gitárt Jim kezelte a Squadron-ból, és Billy a Celtic Warrior-ból is elkísérte őket erre a turnéra, de hogy milyen minőségben, azt nem tudom.), a másik 2 pedig angol-ausztrál közös szerzemény. A „Have A Drink With Me”, a „Pushed To The Limit”, és a „Blood And Honour” mindenképpen méltók arra, hogy fennmaradjanak az utókornak.

5 Szám 19:55 perc

Skrewdriver – German British Friendship DVD

Skrewdriver – German British Friendship 1992, Bremen



A Skrewdriver ’92-es brémai vendégszerepléséről készült videó a megszokott alakban jelent meg (színes borító, interaktív menü, ahol külön kiválaszthatóak a zenekarok). A háttérzene címét nem írom le. Találjátok ki! Nem lesz nehéz.
A második vonalbeli Boots Brothers szerepléséből szűk 7 perc maradt meg. Nem egy nagy tragédia. Még az „elő” jelzőt sem használnám. Inkább ráillik ez a másik két germán bandára.
A Störkraft játékának elején ugyan már mozgolódnak az érdeklődök, egy-egy nagyobb slágernél már igazi pogó is kialakul, de a legtöbben még mindig a békés nézelődő állapotában vannak. Játsszák a „Kraft Für Deutschland” átiratot is, aminek nagy sikere van. Az, végig látszik, hogy a srácok nagyon népszerűek voltak, és néha már az volt az érzésem, mintha ők lennének a fő banda.
A helyi Endstufe következik a sorban. Nekik már nem kell bemelegíteni a közönséget. A Störkraft bő 40 perc alatt ezt remekül megtette. Sajnos a felvétel minősége egy picit romlik (gondolom a besötétedés miatt). Sok kocsmadal jelenik meg a repertoárban, amit a rajongók nagyra értékelnek. Megy az együtténeklés is, de a szünetekben a közönség magában is eldalolgat.
A három német produkció után (kb. a 115. percnél) a „britek” szállják meg a színpadot. Elsőként a Ian tálalta műsort élvezhetjük végig. Rengeteg átvezető szöveggel, és a Störkraft tagjaival a hangszereknél. Nem lehet elfogultsággal vádolni a frontembert, mivel még Martin Luther King és Nelson Mandela tiszteletére is játszanak számot (When The Boat Comes In) a bő 30 perc alatt.
Zárásként a „klasszikus” felállású Squadron szórakoztatja a társaságot. Belőlük alig 20 percet láthatunk, mivel hirtelen félbeszakad a videó.
A közönség végig aktív részese az eseménynek, ilyen bandák mellett, ez nem nagy meglepetés. Mindenképpen dicséret illeti a kamerást is. Fáradhatatlanul dolgozik. Nem csak úgy le van rakva a sarokba a kamera, aztán veszi, amit tud.

172 perc. Interaktív menü. Élvezhető VHS.

Sniper – Born To War

Sniper – Born To War (2004)



A fiúk kiadót váltottak, és ez a korong már a NorthX gondozásában került forgalomba. A külalaknak jót tett. A (8 oldalas) CD füzet első ízben tartalmazza a dalszövegeket is a köszönetlistán kívül. Előbbieket böngészve valahogy az volt az érzésem, hogy egy 80-as évekbeli kiadványt olvasgatok. Sajnos a témák nagyon elcsépeltek (gyűlölet, forradalom, stb.). A srácok a zenei stílusukhoz legalább hűek maradtak, és szerintem ez mentette meg a lemezt a feledéstől. Akik szerették a Sniper korábbi munkáit (mint én is), azoknak kellemes perceket fog okozni a hallgatása. De mint már írtam, senki ne várjon mélyenszántó eszmefuttatásokat. Szórakoztató korong kikapcsolódásra vágyóknak.

12 Szám 34:43 perc

The Old Souls – Rock ’N’ Roll Curse

The Old Souls – Rock ’N’ Roll Curse (2008)



Nyughatatlan Roy (Final War) szinte megszámlálhatatlan projektjeinek egyike. Politikamentes megmozdulás egy új felfedezettel (Ben) a mikrofonnál. A kiadást a belga Pure Impact vállalta magára, ennek megfelelően a széthajthatós, 8 oldalas bookletben megtaláljuk a szövegeket is.
Kalóz rockként szokták jellemezni ezt a lemezt, és ez meg is felel a valóságnak. A dallamos rockzenére írt témák végig a tenger fosztogatóiról szólnak. Tényleg egyedi ötlet, mégis az énekes hangja az, ami az átlag fölé emeli a produkciót. Személyes kedvencem a „Grim Reaper Flies” (kalózindulószerűség) lett, meglepetést pedig csak az okozott, hogy az „UnItalia”-ban olaszul is elhangzik pár sor. Nem sok amerikai zenekart hallottam idegen nyelven énekelni, egy részüknek még az anyanyelvűk használata is nehézségekbe ütközik. Olyan, mint a többi Roy-féle anyag. Igényes és fogyasztható.

11 Szám 35:13 perc

No Remorse – The Winning Hand

No Remorse – The Winning Hand (1995)



A klasszikus No Remorse utolsó albuma ami a külsőt illeti teljesen minimalista. A lapocska egyik felén egy kép a brandenburgi fellépésről, a másikon az Egyetemes Emberi Jogok Nemzetközi Nyilatkozatának 19. cikkelye foglal helyet (kár, hogy ezt minden demokratikus állam csak úgy tessék-lássék tartja be). A 11 dal között 3 feldolgozás is akad; Free The Order (Midtown Bootboys), Gone With The Breeze (Ian Stuart), Remember Him (Dirlewanger). Az utolsó mellesleg bónuszként szerepel a CD-n. Én szokás szerint a saját dalokat favorizálom, élükön a European Skinhead Army-val.
Ezt a lemezt követően számos kiadvány jelent még meg No Remorse név alatt és Burnley-vel a mikrofonnál. Ezek közül kettőről én is fogok írni (Best Of, Rare Remorse). A nagyközönségtől való végleges búcsú ugyan még váratott magára, de Paulie nem írt több új dalt NR név alatt.

11 Szám 36:45 perc

Asgard Calling DVD

George Lincoln Rockwell Documentary



A nagy ember kevéssel halála előtt azt a jövendölést tette, miszerint a nemzetiszocializmus az Egyesült Államokban fog feltámadni. Ez a jóslat az ötvenes években testet öltött egy fiatal amerikai katona, bizonyos George Lincoln Rockwell személyében. Megalapította az Amerikai Náci Pártot, és ezáltal „hadat üzent” az európai ember ellenségeinek. Ki is volt ez a GLR? Erre a kérdésre próbál meg választ adni a mai napig működő ANP nemrégiben kiadott filmje.
A KB 5 részéből ismert profi menü köszön vissza ránk. 21 jelenet közül lehet választani, és állítólag ezek soha nem jelentek meg más kiadványon. A minőség változó, de általában színes (már ha a feketét, meg a fehéret színnek tekintjük). Rengeteg infót kapunk, ezért érdemes többször figyelmesen végignézni az összeállítást. Ő használta először például a „White Power” szlogent, és az ő egyik rohamosztagosa hagyta helyben a demokraták által istenített Martin Luther King-et. ’67-ben bekövetkezett haláláig hihetetlenül aktív volt. Az ember csak kapkodja a fejét az interjúk, nyilatkozatok, felvonulások, stb. láttán. Legtöbbször a polkorrekt média felvételeit használták fel. Ezért furcsa az, hogy ezeket elnézve, hallgatva az ember arra a következtetésre jut, hogy ami ellen Rockwell harcolt, és amivel „riogatott”, azt látjuk a jelen Amerikájában. Sok bevágás van a Harmadik Birodalomról is, ugyanis az ANP szinte teljes egészében a német nemzetiszocializmusból táplálkozott, azt ültette át az USÁ-ra. A dokumentumfilm magában kb.: 90 perces, de egy jó 20 perces rövidfilmmel zárul a berlini olimpiáról.
Történelmi filmdokumentáció egy amerikai náciról, és szervezetéről, Amerikából.

110 perc. Váltakozó minőség. Általában fekete-fehér.

Paranoid – Gift Für Gutmenschen

Paranoid – Gift Für Gutmenschen (2009)



A Project X nevéhez köthető banda első lemezére 16 dalt írtak a szerzők. Ami valójában 12 + 1 ráadás nótát jelent (A maradék 3 félperces bevezetőben a német nép (félre)vezetőinek aranyköpéseit hallhatjuk). Ezek szövegét megtaláljuk a könyvecskében, ahogy az egy rendes OPOS-os kiadáshoz illik. Az alkotók végig anyanyelvükön prédikálnak, elég változatos zenei aláfestéssel. Én a Confident Of Victory korongok mellett tárolom a Paranoid lemez(eke)t, mivel ők is többféle stílusból táplálkoznak. Még a szimpla RAC nótáik is az élvonalba repítenék őket, de a koronát a kísérletezgető alkotásaik teszik fel a munkájukra. Többre értékelem, mint az anyazenekart, csakúgy mint a COV (Sturm Und Drang) esetében. Ha az utóbbira azt mondtam, fantasztikus, a Paranoid is megérdemel egy kitűnőt.

16 Szám 45:26 perc

Mistreat – Ultimate Mistreat

Mistreat – Ultimate Mistreat (2001)



Az első két albumról másoltak fel 21 nótát, megtoldották egy belgiumi videó felvétellel (You’re A Junkie), és ezt adták ki a tengerek rettegett urai. Magyarán egy kalózkiadványról van szó. Ritkasága miatt „értékes” csak. A fedőképet ugyan szépen összemontírozták, de a kihajthatós „füzet” belső oldalai üresek. Minden szempontból jobban járunk, ha inkább külön beszerezzük a lemezeket.

21 Szám 48:34 perc

Landser – The Early Years

Endlösung - Final Solution Demo (2002)



Még támogatói CD-ként jelentette meg a Thule Publications. A kiadó a Volksfront részeként a börtönbe zárt aktivistákat volt hivatott támogatni. Ennek érdekében elsősorban saját kiadású újságokat, lemezeket árultak a piaci árnál olcsóbban. A 4 oldalas „booklet”-ben ennek megfelelően egy támogatói felhívás van. A Landser eleinte Endlösung néven futott, innen az alcím. A zenei rész nem a legjobb minőségű. A demó elnevezés jól fedi a valóságot. 16 próbafelvétel (2 cím nélkül), amiket nem hiszem, hogy eredetileg is kiadásra terveztek volna. Legtöbbjük emlékét már csak ez a korong őrzi (meg még két hasonló lemez, amikről majd később írok). Kár, mert például a „Wenn’s Zum Regenbogen Geht” jobb sorsra lenne érdemes. Egy-kettő helyett kapott a Landser lemezein, vagy később más zenekarok dolgozták fel őket (pl.: Sahra). A támogatói része a dolognak már nem aktuális, mivel egyrészt a kiadó rég tönkrement, másrészt a Landser ügy is lecsengett. Így csak gyűjtőknek tudom ajánlani.

16 Szám 28:11 perc

Skrewdriver – Live And In The Studio DVD

Live In England 1993 & The Recording Of Hail Victory



Mivel az utóbbi két Skrewdriver kritikám után félreérthetetlenül tudtomra adták, hogy veszélyben az életem (Többek között egy gazdátlan csavarhúzót találtam a garázsban, ami arra engedett következtetni, hogy fanatikus Skrewdriver rajongók így adják tudtomra, hogy túl messzire mentem.), gondoltam jobban teszem ha feltúrom szerény gyűjteményem, és előrukkolok valamivel, amivel kompenzálni tudom a dolgot. A választásom a L&ITS-ra esett.
Mint a Skrewdriver videóknál már megszokhattuk színes, jól szerkesztett csomagolás, és igényes indítóképernyő fogad zenei aláfestéssel (Hail The New Dawn). Az első részben egy 1993-as angliai fellépést nézhet meg a nagyérdemű. Ehhez interaktív menü jár (számonként lehet jelenetet választani) a Tomorrow Belongs To Me klasszikussal. A bő egyórás előadás csúcspontja a záró „White Power”, amit az angol himnusszal vezetnek be. Áldom azt a kislányt, aki a koncert után bekapcsolva hagyta a kamerát, és pár percig üldözte még Ian-t vele. A legtöbb videón ISD vagy nyilatkozik, vagy a színpadon áll. Nagyon ritka az olyan felvétel, amin nem a náci rock sztár vagy az angol bőrfejűek vezetője látható, hanem a magánember. Itt el is érkeztünk a második részhez, illetve ahhoz, hogy szerintem mi is ennek a DVD-nek az igazi erőssége. Csak a koncertért is érdemes megvásárolni, de valljuk be őszintén elég sok Skrewdriver koncert videó elérhető a piacon. A „Hail Victory” album stúdiófelvétele közben készített anyag nekem ezért is olyan értékes. Itt is zenélnek, de a nevetgélések, ökörködések olyan életképeket mutatnak a kopaszok körében hősként tisztelt muzsikusról, amilyenekkel máshol nem találkoztam. A maga nemében egyedülálló anyag.

120 perc. (Interaktív) Menü és élvezhető VHS minőség.

Preserve White Aryans – Out Of Order

Preserve White Aryans – Out Of Order / Game Over (2007)



A fiatal svéd Nordvind gondozásában jelent meg az észtek harmadik albuma. A kiadóra jellemző színvonalas, ez esetben 16 oldalas borítóban megtaláljuk a szövegeket is. Mind a 14 dal angol nyelvű (+ a „Work Together” videó klip). A problémám már nem is az angol nyelv erőltetésével van, hanem a rendkívül sablonos szövegekkel. Ilyeneket talán még én is tudok írni. Ami a lemez erőssége, az a zenei rész. A zenekarra jellemző stílus szintén nem egyedi, de legalább profin művelik. A Beatles-t hívták egykor félkarú óriásnak a gyenge szövegek miatt. Ez a jelző itt, most ráillik a PWA-ra is.

14 Szám 38:55 perc

Final War - Final War

Final War - Final War (2006)



A White Noise Records adta ki ugyan a korongot, de inkább a német kormánynak tartozom köszönettel érte. Ha ők ugyanis szokásukhoz híven nem teszik tiltólistára a banda nótáinak zömét, akkor nem jelenik meg ez a "polkorrekt" verzió. A két albumról mindössze kilenc dal ment át a rostán. Ehhez hozzácsaptak 3 "új" dalt (Blend My Bones With Dust, That Day, Pushing Forth), meg egy Skrewdriver klasszikust (Antisocial). Sajnos nekem ez kevés az üdvösséghez. A csinos 16 oldalas füzet sem sokat változatott ezen. A célnak ugyan megfelel a dolog (bár szerintem a tiltások hatására csak még többen töltik le ennek a zenekarnak a lemezeit is), de aki teheti, inkább vegye meg az amcsi kiadásokat. Nálunk nem tilos. Egyelőre.

13 Szám 34:31 perc

Hel -Blodspar

Hel -Blodspar (2001)



A Hel második lemezét ugyanaz jellemzi, mint az elsőt. Energikus viking-rock album kizárólag svéd nyelvű nótákkal. A szövegeket ugyan megtaláljuk a 16 oldalas booklet belső lapjain, de én például sokra nem mentem vele. Amíg a svéd nem világnyelv, más is így lesz vele. Ez sokak számára talán zavaró, de szerintem a vikingek (egyik) nyelve sokkal jobban passzol a viking rockhoz, mint például az angol. A lemezből árad a skandináv szellemiség (ha fellengzősen akarom kifejezni magam). A lányok szépen énekelnek, a fiúk ügyesen kísérik őket, ezért az eredmény is borítékolható volt. Pár év alatt hihetetlen népszerűségre tettek szert a műfajon belül. Nem véletlenül.

10 Szám 40:52 perc

RaHoWa – The Last Show DVD

Performed In London Ontario Canada, 1996



A zenekar utolsó fellépéséről készített videó 15 éve került szalagra, valami különös oknál fogva azonban csak pár hónapja érhető el az egyszerű halandók számára (Az a különös érzésem támadt, hogy nagyon sok hasonló kincs porosodhat még a fiókokban, amik arra várnak, hogy valaki kiadja őket.). Az egyébként szélsőséges liberalizmusáról híres Kanadából (Érdekes, hogy a francia népcsoportok által elfoglalt területekről fertőzi a világot legjobban a liberalizmus. Nem vagyok franciaellenes, de ez nem lehet véletlen. Hiába, még a fehér népek közé sem lehet egyenlőségjelet tenni.) indult zenekar két albumot rakott le az asztalra (Declaration Of War, Cult Of The Holy War). Ezek közül a második képanyagát használták fel a helyes, de ezáltal nem túl ötletes DVD borítónál.
Az első feliratnál kicsit meglepődtem, mivel a minden egyéb NS88 Videos kiadványon szidott Micetrap Records tulajdonos vette fel az eseményt. Új kiadvány lévén az interaktív menü már kötelező (totenkopfos jelenetválasztós menü). Szép az egész (háttér, szerkesztés, háttérzene; White Revolution), de persze nem annyira mint én.
A RaHoWa (RAcial HOly WAr) a kilencvenes évek elején Burdi (énekes, Resistance Records) tehetségének köszönhetően vezető szerepet játszott az amerikai színtéren. Még ennek a ténynek a tudatában is azt mondom, hogy meglepően sokan voltak a koncerten. A képminőség jó (bár a kamerát kezelő páros nem áll mindig a helyzet magaslatán), a hangra pedig nem találok szavakat. Ezt úgy, ahogy van, ki lehetne adni CD-n (Nem kizárt, hogy ez meg is fog történni.). A hangzáshoz, hogy kicsit érzékeltetni tudjam elég, ha leírom a „felállást”. 4 gitáros, 2 billentyűs, a dobos + Burdi (A füst, meg a fények kicsit a Láng Műv. Házas bulikat jutatta eszembe.). Rengeteg sláger, rendkívül profi előadásmód. Kár ezért a srácért.

60 perc. Interaktív menü. Jó VHS minőség.

Symphony Of Sorrow - Symphony Of Hatred

Symphony Of Sorrow - Symphony Of Hatred (2005)



A legismertebb WP énekesnő által vezetett csapat maradt a Midgardnál, akik ezúttal lényegesen jobb munkát végeztek, mint a korábbi kiadványnál. 20 oldalon keresztül olvashatjuk a dalszövegeket, és csodálhatjuk a zenekarról készült képeket. A zene maradt az évekkel korábban kitaposott úton, a svéd csalogány is hozza a formáját. Egy intró és egy outró közé 10 új dalocska került, persze végig angol nyelven. Annak ellenére, hogy minden a helyén van, Saga nélkül nem biztos, hogy ennyire előtérbe kerültek volna. Folytatás sajnos nem volt, mivel az énekesnő ezután már csak a (sokkal sikeresebb) szólókarrierjére koncentrált.
Sokak szerint megállná a helyét a mainstream mezőnyben is. Ez igaz, de szerintem ez rengeteg NS zenekarról elmondható. Ha például a Squadron annakidején nem politikai szövegeket írt volna a számaihoz, akkor valószínűleg a BS-be kellett volna elmenni megnézni őket és nem a Viking klubba.

12 Szám 43:56 perc

Romantic Violence - Choosers Of The Slain

Romantic Violence - Choosers Of The Slain (2009)



A New-Jersey székhelyű Micetrap Records vette gondjaiba a szintén amerikai, Romantic Violence nevű csapatot. Nem egy állandó bandáról van szó, inkább egy amolyan project ez is. A mikrofonnál egy hölgy; Tara (nem a kanadai), a hangszereknél meg a Stormtroop 16 tagjai. Nekem a limitált, papírtokos verzióból jutott, ami szintén tartalmazza a 12 oldalas könyvecskét (dalszövegek, egy-egy kép a tagokról + köszönetlista, Brian Sawyer (Aggressive Force) emlékének ajánlva), mint a normál kiadás. A név már ismerős lehet, hiszen nálunk is műkődik egy Romantikus Erőszak. A booklet szerint ők egy Max Resist nótából vették a nevet. Ez könnyen elképzelhető, tényleg van egy azonos című MR nóta. Ha valaki ismeri a S16-ot, az kábé be tudja lőni, milyen lehet a zene. Talán egy csöppet finomabb, mint az anyazenekarnál. A 14 nóta között van jobb, de teljesen átlagos is. Ez a szövegekre is igaz. A "Solitude"-ben Roy (Final War) énekel, és gitározik, ami nyugodtan helyet kaphatott volna akár egy FW albumon is. Bár nagyon jó nóta, szerintem a stílusa miatt kicsit kilóg a sorból. A multimédiás rész sem lett rossz. Egy kisebb, bárban tartott koncertről készült felvételt tartalmaz (5 nóta). Ígéretes kezdet.

14 Szám 38:48 perc

Against Music Industry - Kings On Earth

Against Music Industry - Kings On Earth (2009)



A '99-ben alakult Confident Of Victory egy politikamentes lemezt dobott a piacra. Az OPOS Records-nak köszönhető körítés igazán pofás, de a booklet sajnos csak 8 oldalas. Egy spontán dologról van szó, ami ugyan gyengébb, mint a többi COV album (Kemény 2db most már lassan 12 év alatt.), de mindenképpen figyelemreméltó. A zene + az ének teljesen COV-os, de most nem tudom leírni az egész tracklistát, mint a kedvenceimet. Szeretem például a "Kings On Earth", "Stoned", "Just A Love Song" dalokat, de a srácok előző munkáit ismerve másképp állok a dologhoz. Ha egy kezdő banda lemeze lenne, azt mondanám kiváló, de a COV-os fiúktól többet várok.

12 Szám 47:38 perc

Skrewdriver – Live At The 100 Club 1983 DVD

Skrewdriver – Live At The 100 Club 1983 DVD



A kritika írása előtt úgy gondoltam ellátogatok a mostanában újra divatos 100 Club honlapjára megnézni találok-e némi infót a Skrewdriver fellépéseiről. Sejtésem beigazolódott, mivel még csak meg sem említik a bandát. Talán attól félnek, hogy a demokratikus érzelmű, többségében színes egyéniségekből álló törzsközönség még bojkottálná a klubot, ha fény derülne a dologra.
A kivitelezés formailag megegyezik a ’82-es felvételével, ha nem számítjuk, a rövid történeti leírás hiányát, és azt, hogy most a menü háttérdalának az „I Don’t Like You”-t választották. A srácok most már brit zászlós pólókban zenélnek, az egész színpadi megjelenésük sokat fejlődött. A 13 választható nótából is több a kedvenceim közé tartozik. De… És itt van újra az a „de”. A hangminőség ismét pocsék. Ha valaki végig akarja egyhuzamban nézni az egyébként nem túl hosszú koncertet, készítsen be pár aspirint, mert a végén igencsak fájni fog a feje a lármától. Gyűjteménybe illő darab, de csak fanatikus rajongók gyűjteményébe.

CSAK GYŰJTŐKNEK AJÁNLOTT!

28 perc. Menü van. Rossz kép-, és hangminőség.

Sniper - Sotaa!

Sniper - Sotaa! (2003)



Két angol nyelvű album után még ugyanabban az évben a srácok -valószínűleg hazai nyomás hatására- gyorsan rögzítettek egy finn lemezt is (Én speciel szintén hülyét kaptam volna, ha anno a Valhalla-Archívum-Vérszerződés triumvirátus folyamatosan csak angol dalokat gyártott volna.). PoPgrom-os kiadvány, tehát ne várjon senki fémdobozt meg 20 oldalas bookletet. A puritán, 2 lapocskából álló "füzet" belső része egyébként a Turner naplókból tartalmaz egy rövidebb részletet finnül. A maradék két oldal is meglehetősen egyszerű. Mint már írtam a kiadvány finn, ami érvényes a booklet és a dalok szövegeire is. A 9 nóta így is bárki számára hallgatható, Sniper rajongók meg aztán egyenesen imádni fogják. Kedvencem a Soturin Laulu, meg az ötös track, de arra nem vállalkozom, hogy bemásoljam a címét. Az egyetlen teljesen finn nyelvű WP kiadvány a világon.

9 Szám 28:06 perc

Fortress - The Fires Of Our Rage

Fortress - The Fires Of Our Rage (1999)



Az ausztrál óriások negyedik, és egyben utolsó teljes hosszúságú lemezét is elérte a végzet. A végzet, amit NorthX-nek hívnak. Szerény tapasztalataim szerint ők főként nem új lemezek, hanem régi klasszikusok újrakiadásával foglalkoznak. Ez igazán dicséretre méltó, és én is egy nagy köszönömmel tartozom ezért nekik. A problémám azzal van, hogy az esetek többségében ezek a kiadványok (a külsőt illetően) egyszerűen borzalmasak. Ha valaki ismeri a Fortress lemezeit, az tudja, hogy kivitelezés terén elég csúnya korongokról van szó. Nos nekik jelen esetben ezt is sikerült alulmúlni. Ennél már az is jobb lett volna, ha maradnak az eredetinél (aminek ugyan csak a fedőképét láttam, de az egy grafikai költemény ehhez képest). Az egyetlen pozitívum, a dalszövegek megléte ebben a 6 oldalas csúfságban. Ami Scotték munkáját illeti, az is csak a szokásos. 10 rendkívüli szerzemény üresjárat nélkül. Az ilyen lemezeknek nem kell reklám. Legfeljebb egy színvonalas borító.

10 Szám 39:06 perc

Landser - Best Of

Landser - Best Of (2001)



A nagy nevek számára már szinte kötelező időről-időre kiadni egy-egy válogatást a legjobb dalaikból. Ennek a követelménynek próbált eleget tenni jelen esetben a Landser is. 20 dal az első három albumról (Das Reich Kommt Wieder, Republik Der Strolche, és Rock Gegen Oben) és az "Arisches Kind". Mindez a szokásos fekete-fehér tálalásban egy 4 oldalas booklettel. Nem igazán értek egyet a kiválasztással. Igaz, hogy a Landser esetében nem igazán beszélhetünk gyenge dalokról, mégis úgy érzem, hogy elég sok sláger lemaradt, és helyettük olyan szerzemények is szerepelnek, amik a banda esetében a „nem a legjobb” kategóriába tartoznak. Emellett én inkább a különböző válogatásokon kiadott számokat erőltettem volna (mint pl. az itt szereplő Arisches Kind), már csak azért is, hogy szerencsétlen gyűjtőknek ne kelljen csak azért az egy-két nótáért megvenni ezeket. Persze a gyűjtők ennek ellenére úgyis beszerzik majd, a többiek, meg akkor is csak letöltenék, ha ráadásként egy tigristankot kapnának mellé.

21 Szám 64:33 perc

Skinhead Army 4 DVD

Skinhead Army 4



A sorozat negyedik része ismét színes ruhát kapott, de a borító szerves részét (és a menü hátterét) egy ismert, és már rengetegszer felhasznált fekete-fehér kép képezi. Ezen egy munkától megfáradt fekete fiatalembert táncol körbe a helyi néptáncegyüttes. A hátoldalon lévő infók értéke szinte nulla (se műsoridő, se tartalom), csak pár kép többek között az Ainaskin csapatáról. Ellentétben az előzőekkel, itt már van menü. Igaz nem interaktív, de van a "Play Movie" mellett jelenetválasztás is, és így legalább nem kell percekig tekergetni, ha valaki esetleg nem tudná egy huzamban végignézni. A jelenetválasztós rész interaktív, zenei aláfestéssel.
A 6 részre bontható összeállítás egy német B&H C18 tévériporttal kezdődik, de előtte még egy huligán ajánlót végig kell néznünk. A felvétel német nyelvű, és a spiegel TV készítette, akiktől személy szerint legalább annyira undorodom, mint az rtl-től (Gyakorlatilag a fő tevékenységük nem áll másból, mint hogy a bűnős jelzőt aggatják a német népre, és sokszor az egész német nép nevében nyilatkoznak, mennyire szégyellik magukat a világháború miatt. Mondanom sem kell, kb. annyi német dolgozik náluk ahány angol a Searchlight-nál). Sok duma, de szokás szerint kevés információ. Egyetlen előnye - csakúgy mint majd a francia-svájci filmnél, hogy jó felvételeket láthatunk a szervezet tagjairól, illetve pár hasznos internetes oldalt is megemlítenek (pl.: Redwatch). Bő negyedórás hazudozás és pánikkeltés után üdítően hat a No Remorse "Deutschland" című számára készített videóklip.A nem túl nagy kreativitást sugalló "White Terror" cím egy svájci dokumentumfilmet takar, ami egy helyi gyilkosságból kiindulva mutatja be a nemzetközi "náci" hálózatot. Svájc, Svédország, Németország (Itt a kedvencem az, amikor egy antifa kiadó azon szomorkodik, hogy senki nem veszi a polkorrekt OI! lemezeit, míg a náci CD-k elég jól fogynak.), USA (Itt meg azt nem értem, miért van az, hogy az összes antifa szervezet vezetője zs..... ?), Oroszország (A kérdésem ugyanaz, mint az USÁ-nál.). A másfél órás film többféle nyelven fut, de szerencsére végig van angol felirat. Kis műszaki hiba után a Skrewdriver "Showdown"-jával folytatódik a DVD, majd brit vizeken maradva, a cronullai, faji zavargás okán Ausztrália felé vesszük az irányt. A történet egyszerű. A fiatal fehér lakosok megelégelték, hogy az újonnan bevándoroltak ugyanazt művelik, mint nálunk a mozdonyszőkék. SMS-ekben szervezték a spontán tiltakozást, de a tömeg végül akkorára dagadt, hogy a rendőrség sem tudott igazán mit kezdeni velük. Kísérgették ugyan őket, de max. annyit tudtak csak elérni, hogy a tömeg ne verje agyon a pácienst, ha elkapja. Már ha talál ilyet. A felvételek inkább csak ide-oda rohangálást mutatnak, mivel a "célpontok" szagot fogtak (Gondolom ott is, ahogy mindenhol máshol, ha megérzik a veszélyt eltűnnek. Sajnos a veszély elmúltával újra megjelennek, így a probléma is megmarad). "Not White, Not Welcome In Australia". Azt hiszem ebben minden benne van. Csendesen még hozzátenném, itt a feldühödött tömeg nem kezd törni-zúzni, fosztogatni, ahogy azt bizonyos népcsoportoknál megszokhattuk. Az utolsó jelenetben szintén európaiak vonulnak az utcán. Ez esetben lassan, zászlókkal. Ez ugyanis a 2003-as Hess emlékmeneten készült.

130 perc. Menü, jó VHS minőség.

Hel - Valkyriors Dom

Hel - Valkyriors Dom (1999)



A skandináv viking-rock egyeduralmának legnagyobb támaszát az olyan zenekarok adják, mint például az ezredforduló végén a színtérre berobbanó Hel. A névválasztás kicsit furcsa lehet (Hel a skandináv mitológiában az alvilág, a halottak Istennője, meg egy Németországban székelő BM csapat neve), ha az énekesi posztot elfoglaló Pettersson nővérekre nézünk. A svéd legenda; Ultima Thule (Ők eredetileg radikálisabban álltak a dologhoz, amíg az antifa fel nem gyújtotta a stúdiójukat. Azóta már "csak" mint hazafias viking rock banda ismertek.) vette a szárnyai alá a csapatot, és a szimatuk nem csalt. Ezt az albumot még három követte, és persze egy split sem maradhatott el a mentorokkal. A siker titka a jól megírt, általában gyors, svéd nyelven előadott szerzemények mellett természetesen; a két hölgy hangja. Jó énekes nélkül a legjobb dal sem ér fabatkát sem, de itt persze ilyen probléma nincs. Nincs probléma, mivel szerintem külön-külön is nagy sikereket érhettek volna el, de így együtt meghatározóak lettek. A zenészek a Völund Smed-ből jöttek, tehát volt már tapasztalatuk, és így az eredmény sem maradt el. 12 jól megkomponált és előadott viking himnusz, színes, 12 oldalas borítóval (dalszövegek + képek). Az egyik legjobb viking rock zenekar egyik legjobb albuma.

12 Szám 44:49 perc

Mistreat - Battle Cry

The Third Coming (2000)



Az eredeti régen elfogyott, így kénytelen voltam a H8Store-os újrakiadással vigasztalódni. A "Csatakiáltás"-ra mint harmadik eljövetelre megintcsak érdemes volt várni. Sokan nem szeretik annyira, nem is olyan népszerű, mint az előző kettő album. Nem értem miért. A 14 dal (10 angol 4 finn) igazán kiváló. Az Oral Angel, To Die For! például remekül sikerült. A finn háborús induló (Suomi Marssii) feldolgozása modern, de mégis megmaradt az eredeti hangulata. Számomra persze megint a finn nóták viszik a prímet. A Stadin NO.1 is igazi csemege (Ez valami szurkolói szerzemény lehet. A finneket ismerve valószínűleg hoki.), de a kedvencem a Marskin Miehia. Bár csak a Jóisten, meg a finnül beszélők tudják, miről szól. A szűk egyórás műsoridő végig meggyőző. Néhol ugyan bekeményítettek a srácok, de összességében maradt az eredeti stílus. Talán csak egy "Finland Skinhead" hiányzott a sikerhez.

14 Szám 58:07 perc

No Remorse - Under The Gods

No Remorse - Under The Gods (1995)



Burnley egyéb munkái mellett kissé háttérbe szorult a zenekar, így a következő teljes hosszúságú albumra több évet kellett várni. Először a Nordland adta ki, nekem a Midgard féle újrakiadást sikerült beszerezni. A pofás kis CD füzetecske tartalmazza a dalszövegeket is, a korong pedig azt a 10 nótát, amikhez a szövegek tartoznak. Feldolgozás most is van, az "Under The Gods" (Tin Machine) és az "Ain't Seen Nothin' Yet" (BachmanTurnerOverdrive átírt szöveggel) formájában. Az előzőek mellett még a "When All Others Prove Unfaithful" és a "The Flame That Never Dies" említhető mint igazi NR klasszikus. Az utóbbi egy tényleg szép ballada a brit népközösségről, de én nem osztom Paulie véleményét. Szerintem az angoloknak semmi helyük nincs Észak-Írországban, és ez a térség soha nem lesz igazán a briteké. Arról, hogy a skótok és walesiek mennyire érzik azt a testvéri köteléket, ami a dalban megfogalmazódik, arról megintcsak vannak sejtéseim. De nem akarok nagyon elkanyarodni az eredeti témától. Nagyon jót tett a szünet a fiúknak, mivel egy vérbeli NR lemez született. Azt meg gondolom mondanom sem kell, hogy felülmúlja a BAG-ot.

10 Szám 34:58 perc

Skrewdriver – Live At The 100 Club 1982 DVD

Skrewdriver – Live At The 100 Club 1982



Két nemrégiben felbukkant 100 Club-os koncertfelvétel első darabja ez. A közel 30 éves filmet ugyan remasterizálták, de sajnos így sem tökéletes. A rossz VHS minőséget elérik, ami véleményem szerint kisebb csoda egy ilyen kövületnél. A menü hátterében a koncertből látható egy részlet, így interaktívnak nevezhető, illetve itt vannak feltűntetve a dalok is, amiket külön-külön is kiválaszthatunk. A háttérzene az Antisocial, amit kétszer is lenyomnak a 18 számos repertoárban. A legtöbb szám a debütáló albumról származik, de azért elhangzik egy-két „újabb” sláger is. A klasszikus skinhead cuccban feszítő Ian színpadi mozgásában még fellelhetőek a punkos elemek, a közönség azonban csak bőrfejűekből áll. A jól megszerkesztett, színes borító hátoldalán egy rövid leírás segít, hogy többet megtudjunk a koncert hátteréről, ami számomra kissé felértékeli a produkciót. Ami azonban a hangot illeti, az tényleg elkeserítő. Torz, igen rossz minőségű, néhol tényleg élvezhetetlen. Kár, mert egyébként az egyik kedvenc lehetett volna.

CSAK GYŰJTŐKNEK AJÁNLOTT!

42 perc. Menü van. Rossz kép-, és hangminőség.

Daily Broken Dream - Freedoom

Daily Broken Dream - Freedoom (2009)



Nem szeretem a Hatecore-t. Általában nincs semmiféle dallama a daloknak, és így számomra fogyaszthatatlan (kivétel persze az úgynevezett "New School HC", amit a magamfajtának találtak ki). Azt a hatalmas erőt sem érzem benne, amit annyian emlegetnek. Hazudnék azonban, ha azt mondanám, hogy nem látok benne fantáziát. A hozzáállásom ugyanaz, mint az NSBM-nél. Nem az én stílusom, de ettől még lehet jó.
Az eredetileg Race Riot néven futó germán csapat egy -véleményem szerint- igen kívánatos névváltoztatás után az Until The End és Final Stand Records közös kiadványaként jelentette meg első lemezét. A zenei részről csak mint laikus tudok nyilatkozni. A 12 szerzemény közül 11 a már említett klasszikus Hatecore hagyományokat követi. Szintiszta profizmus, ami jellemzi az egészet. Dallamok híján azonban számomra túl monoton, és egysíkú a produkció. Ezen dalok között kapott helyet egy Guano Apes feldolgozás (Open Your Mind), ami még az én tetszésemet is elnyerte. Az eredetinél is jobban bejön, és a DBD srácok szájából hitelesebbnek is tűnik a szöveg, mint a "denevérszaros majmok"-tól. Tehát a HC rajongók nem fognak csalódni. Ebben biztos vagyok.
A kivitelezést elnézve az egyik legszebb CD, amit valaha a kezemben tarthattam. A booklet képi világa első látásra meghódított. Grafikailag a legapróbb részletekig kidolgozott, és kellően sokkoló (A "Deutsches Volk" sírfelirat nálam például nagyobb hatást váltott ki, mintha egy rakás hullát csodálhatnék a füzetben horogkeresztek társaságában. Ez az utóbbi megjelenítés inkább az amerikai zenekarokra volt jellemző a 90-es években.). A 12 oldalas alapborítóba 6 lapnyi átlátszó selyempapírt fűztek, és ezeken találjuk a szövegeket. Ilyet még sosem láttam. Gyönyörű. Ha hozzáveszem, hogy mindezt normál CD áron kínálják, akkor ez egy "Must Buy".

12 Szám 36:44 perc

Tribute To Kreuzfeuer

Tribute To Kreuzfeuer (2010)



Először a Rocknord Destiny Rock válogatásán találkoztam a Kreuzfeuer zenekar nevével, de őszintén szólva nem voltak rám nagy hatással. Számomra eltörpültek a nagy német bandák mellett, és nem is tudtak kilépni a nagyok árnyékából. Sok-sok évvel később egy szomorú esemény kapcsán vehettem meg az első „KF” CD-met. A 20 oldalas booklet alkalomhoz illő. Szépen kidolgozott, komor, melankolikus, és persze tartalmazza a dalszövegeket is. A KF énekes halála okán létrejött tribute lemezen szerepelnek ismert, jól ismert, és kevésbé ismert előadók is (Számomra kicsit fura, hogy tíz évvel a tragikus eset után látott csak napvilágot ez a kiadvány). Az OPOS Records jó munkát végzett, bár a tracklista kicsit nehezen olvasható. Mint a cím is mutatja, mindegyikük egy-egy KF nótát dolgozott fel a saját szája íze szerint. Ami szokatlan, hogy a dalok végig kemények, durvák. Egyetlen kivétel a Brainwash balladája (Meg talán az Eugenik szerzeménye. Nem hittem volna, hogy valaha is leírhatom ezt a mondatot. Brainwash ballada ?). Ez egy nagyon jó húzás volt, mivel az emléklemezek legtöbbjét szerintem az lövi meg, hogy végig szinte temetői hangulatot árasztanak. Természetesen szomorú, ha egy bajtárs eltávozik, de ha egy lemez végig csak erről szól, akkor azt valószínűleg nem fogják sokszor meghallgatni (Dalban legjobb példa erre a Brutal Attack „The Last Day Of Summer”-ja, ami egész egyszerűen gyönyörű és nálam kenterbe veri az „Always Near”-t, mégsem szeretem, mivel akárhányszor meghallom baromira elrontja a kedvem, és bánatomban elkezdem feltúrni a CD gyűjteményem a Joy Division lemezemért.). Ezzel szemben ez a korong nekem azt üzeni; hogy volt itt valahol egy német srác, ezt és ezt csinálta. Ilyen dalokat írt, ilyen örökséget hagyott hátra. Fáj, hogy elment, de örülünk, hogy ismertük, és tovább visszük a zászlót. A kedvencem egyébként a COV feldolgozás, ami hatalmas lett (bevallom férfiasan, ezért a dalért vettem meg a lemezt), de a többi bandában sem csalódtam (Pantheon, Painful Awakening, Eugenik, Might Of Rage, stb.). Csak azt tudom mondani, amit anno az Orosz Tamás emléklemeznél, hogy nemcsak a titulus miatt érdemes megvenni.

16 Szám 78:09 perc