Avalon – In From The Cold

Avalon – In From The Cold (2009) Lehet, hogy a régi kopaszoknak idegességükben még a maradék hajuk is kihullik, és talán a zenekar fiatalabb rajongói is úgy fognak kinézni a kritika elolvasása után, mint a csettintgetős „Müszis” figura, mert ezúttal nem fogom vissza magam. Felháborodásom nem feltétlenül az angol banda ellen irányul, hanem az ellen az irány ellen, amit az Avalon is évek óta követ. Ez pedig a következő. Adott egy tehetséges csapat, ami kiad pár tényleg jól sikerült albumot, néhány örökzöldnek mondható slágerrel. Aztán ahogy telnek-múlnak az évek, az ember azt veszi észre, hogy ugyanazokat a dallamokat, témákat, hangulatot próbálják eladni újra, és újra. Hozzáteszem, nem ismerem jól az Avalon munkásságát, de az IFTC alapján nem is nagyon bánom. Ismétlem, nem rossz az anyag, de az erős középmezőnynél nem jobb. A 8 oldalas booklet olyan, amilyet még én is gond nélkül készíthetnék. Az meg számomra külön rejtély, miért kell a fedőképen a puppetmonkey asszonyának a szájába bámulnom. A 10 dal közül, az egyik egyébként egy Skrewdriver feldolgozás (White Noise), amit tényleg Avalonosra gyúrtak, de hagyjuk már abba, ezt a „ha nincs elég dalunk, akkor feljátszunk egy ISD dalt” hozzáállást. Ott vannak erre a különböző tribute-ök, de ha annyira ragaszkodunk hozzá, elférnek azok a lemez végén, a saját szerzemények után. Sok sikert kívánok Grahaméknek, és még sok-sok albumot, de amíg nem küzdik le ezt a Kárpátia kórt, addig én nem fogom a rajongóik számát gyarapítani. 10 Szám 33:48 perc