Jó pár éve megörököltem egy kedves rokontól egy olasz nyelvű, fasizmusról szóló könyvet. A szövegből nem sokat értettem, de tele volt képekkel, plakátokkal, karikatúrákkal, stb. Ezek többet értek bármilyen szövegnél. A legérdekesebb propaganda posztereken karikatúrák voltak, amin úgy csábították az Etiópia elleni háborúba a hazai fiatalokat, hogy olasz fasiszta fiatalokat festettek rájuk, akiket félmeztelen néger nők ölelgetnek. Ezek után nagyot nézhettek a talján harcosok, amikor a kezükbe nyomták a fegyvert, hogy; Ezzel lövöldözz fasiszta bajtárs, ne azzal, ami a gatyádba van! Ezt a mentalitást is megismerve, azért kicsit meglepődtem, amikor a zenekar egykori internetes oldalán a képek között az egyiken egy tetovált kéz matatott egy négykézláb, meztelenül pucsító skinlány intim zónájában (Ez a fajta megnyilvánulás egyébként nem csak az olaszoknál került elő. A B&H Bulgária honlapján a becsület napi fotók között, például volt egy olyan, amelyiken az egyik srác épp a barátnőjét tömte.). Akárhogy csűrőm-csavarom a dolgot, arra lyukadok ki, hogy a déli cimborák egy kicsit szabadosabban állnak a dolgokhoz, mint északi társaik (persze vannak kivételek). Ennek megfelelően a Civico-tól nem egy komoly mondanivalóval rendelkező NS lemezt vártam, hanem egy vidámabb skinhead nótacsokrot, amibe azért belekevertek némi politikát is. A 12 oldalas booklet rengeteg képpel, plusz a dalszövegekkel nagyon tartalmas. A Strappo-hoz hasonlóan ők is a klasszikus olasz muzsikában utaznak, igaz, régebb óta. Talán ez is az oka, hogy sokkal változatosabb a lemezük. Az album csúcsa talán a „S4S”, az örök kedvencem tőlük mégis a „Hősök Vére” válogatáson szereplő feldolgozásuk maradt. A közelmúlt olasz csapatai közül az egyik legjobb, ha nem a legjobb olasz RAC zenekar a Civico 88.
12 Szám 40:37 perc
2014. június 4., szerda
Civico 88 – La Strada
Civico 88 – La Strada (2005)
Jó pár éve megörököltem egy kedves rokontól egy olasz nyelvű, fasizmusról szóló könyvet. A szövegből nem sokat értettem, de tele volt képekkel, plakátokkal, karikatúrákkal, stb. Ezek többet értek bármilyen szövegnél. A legérdekesebb propaganda posztereken karikatúrák voltak, amin úgy csábították az Etiópia elleni háborúba a hazai fiatalokat, hogy olasz fasiszta fiatalokat festettek rájuk, akiket félmeztelen néger nők ölelgetnek. Ezek után nagyot nézhettek a talján harcosok, amikor a kezükbe nyomták a fegyvert, hogy; Ezzel lövöldözz fasiszta bajtárs, ne azzal, ami a gatyádba van! Ezt a mentalitást is megismerve, azért kicsit meglepődtem, amikor a zenekar egykori internetes oldalán a képek között az egyiken egy tetovált kéz matatott egy négykézláb, meztelenül pucsító skinlány intim zónájában (Ez a fajta megnyilvánulás egyébként nem csak az olaszoknál került elő. A B&H Bulgária honlapján a becsület napi fotók között, például volt egy olyan, amelyiken az egyik srác épp a barátnőjét tömte.). Akárhogy csűrőm-csavarom a dolgot, arra lyukadok ki, hogy a déli cimborák egy kicsit szabadosabban állnak a dolgokhoz, mint északi társaik (persze vannak kivételek). Ennek megfelelően a Civico-tól nem egy komoly mondanivalóval rendelkező NS lemezt vártam, hanem egy vidámabb skinhead nótacsokrot, amibe azért belekevertek némi politikát is. A 12 oldalas booklet rengeteg képpel, plusz a dalszövegekkel nagyon tartalmas. A Strappo-hoz hasonlóan ők is a klasszikus olasz muzsikában utaznak, igaz, régebb óta. Talán ez is az oka, hogy sokkal változatosabb a lemezük. Az album csúcsa talán a „S4S”, az örök kedvencem tőlük mégis a „Hősök Vére” válogatáson szereplő feldolgozásuk maradt. A közelmúlt olasz csapatai közül az egyik legjobb, ha nem a legjobb olasz RAC zenekar a Civico 88.
12 Szám 40:37 perc
Jó pár éve megörököltem egy kedves rokontól egy olasz nyelvű, fasizmusról szóló könyvet. A szövegből nem sokat értettem, de tele volt képekkel, plakátokkal, karikatúrákkal, stb. Ezek többet értek bármilyen szövegnél. A legérdekesebb propaganda posztereken karikatúrák voltak, amin úgy csábították az Etiópia elleni háborúba a hazai fiatalokat, hogy olasz fasiszta fiatalokat festettek rájuk, akiket félmeztelen néger nők ölelgetnek. Ezek után nagyot nézhettek a talján harcosok, amikor a kezükbe nyomták a fegyvert, hogy; Ezzel lövöldözz fasiszta bajtárs, ne azzal, ami a gatyádba van! Ezt a mentalitást is megismerve, azért kicsit meglepődtem, amikor a zenekar egykori internetes oldalán a képek között az egyiken egy tetovált kéz matatott egy négykézláb, meztelenül pucsító skinlány intim zónájában (Ez a fajta megnyilvánulás egyébként nem csak az olaszoknál került elő. A B&H Bulgária honlapján a becsület napi fotók között, például volt egy olyan, amelyiken az egyik srác épp a barátnőjét tömte.). Akárhogy csűrőm-csavarom a dolgot, arra lyukadok ki, hogy a déli cimborák egy kicsit szabadosabban állnak a dolgokhoz, mint északi társaik (persze vannak kivételek). Ennek megfelelően a Civico-tól nem egy komoly mondanivalóval rendelkező NS lemezt vártam, hanem egy vidámabb skinhead nótacsokrot, amibe azért belekevertek némi politikát is. A 12 oldalas booklet rengeteg képpel, plusz a dalszövegekkel nagyon tartalmas. A Strappo-hoz hasonlóan ők is a klasszikus olasz muzsikában utaznak, igaz, régebb óta. Talán ez is az oka, hogy sokkal változatosabb a lemezük. Az album csúcsa talán a „S4S”, az örök kedvencem tőlük mégis a „Hősök Vére” válogatáson szereplő feldolgozásuk maradt. A közelmúlt olasz csapatai közül az egyik legjobb, ha nem a legjobb olasz RAC zenekar a Civico 88.
12 Szám 40:37 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése