A ’90-es évekbeli nyaralásaim szinte kivétel nélkül Görögországhoz voltak köthetőek (talán főleg azért, mert olcsóbb volt, mint a Balaton). A szüleim fogtak minden nyáron, és kíméletlenül rángattak magukkal a dél-európai ország valamelyik csücskébe, hogy pihenjünk, aztán gyorsan hazamentünk, és megpróbáltuk kipihenni a nyaralást. Soha nem voltam túlságosan oda a latin népekért, de a görögöket egy idő után kifejezetten utáltam. Bár az Arany Hajnal-ról már akkor is lehetett infókat hallani, én a görög szigeteken nem csak, hogy nem láttam hazafiakat, de folyamatosan vörösökbe botlottam. El is könyveltem az egész térséget egy komcsi bandának, akiknek csak azt kívántam, hogy kapják csak meg azt a kommunizmust, amire annyira vágynak. Aztán a Golden Dawn előretörése némileg megváltoztatta bennem ezt a képet, és őszintén meglepődtem, hogy a görögök között vannak olyan emberek, akik akár az utcán is harcolnak a hazájukért. Továbbra is fenntartom, hogy a görögök nagy része egy baloldali féreg (ahogy sajnos a magyaroké is), de szerencsére egy osztrák festőművész már bebizonyította, hogy egy elszánt kis csoport is képes világraszóló változásokat előidézni. Nem tudom, hogy ez az Arany Hajnalra is igaz lesz-e, vagy sem, mindenesetre ahogy a világ figyelme a görög helyzetre, úgy az enyém a görög NS zenekarokra terelődött. A Mind Terrorist egy egyszemélyes NSHC megmozdulás, ami bemutatkozó lemezét az OPOS-nál jelentette meg (8 oldalas borító). Színvonalban nem marad el az élmezőnytől, és bár végig angolul szónokol a terrorista, rengeteg a hellén vonatkozás a lemezen. A „Last Man Standing”, és a „Dystopia” még slágerként is megjelölhető, és ha a korong többi része is hasonló lenne, akkor szerintem nagyobb fogyást produkált volna. Sajnos azonban rengeteg a beszélős rész, ráadásul 3 dal instrumentális, így a bő félórából nekem kb. 10 perc volt igazán élvezetes. Nagy kár, mert a már említett LMS a női énekkel egészen kiemelkedő, de ma már egy-két slágerrel nem nagyon lehet tartós sikert elérni, olyan erős a mezőny.
9+1 Szám 34:00 perc
2015. november 1., vasárnap
Mind Terrorist – Once Upon A Heartbeat
Mind Terrorist – Once Upon A Heartbeat (2012)
A ’90-es évekbeli nyaralásaim szinte kivétel nélkül Görögországhoz voltak köthetőek (talán főleg azért, mert olcsóbb volt, mint a Balaton). A szüleim fogtak minden nyáron, és kíméletlenül rángattak magukkal a dél-európai ország valamelyik csücskébe, hogy pihenjünk, aztán gyorsan hazamentünk, és megpróbáltuk kipihenni a nyaralást. Soha nem voltam túlságosan oda a latin népekért, de a görögöket egy idő után kifejezetten utáltam. Bár az Arany Hajnal-ról már akkor is lehetett infókat hallani, én a görög szigeteken nem csak, hogy nem láttam hazafiakat, de folyamatosan vörösökbe botlottam. El is könyveltem az egész térséget egy komcsi bandának, akiknek csak azt kívántam, hogy kapják csak meg azt a kommunizmust, amire annyira vágynak. Aztán a Golden Dawn előretörése némileg megváltoztatta bennem ezt a képet, és őszintén meglepődtem, hogy a görögök között vannak olyan emberek, akik akár az utcán is harcolnak a hazájukért. Továbbra is fenntartom, hogy a görögök nagy része egy baloldali féreg (ahogy sajnos a magyaroké is), de szerencsére egy osztrák festőművész már bebizonyította, hogy egy elszánt kis csoport is képes világraszóló változásokat előidézni. Nem tudom, hogy ez az Arany Hajnalra is igaz lesz-e, vagy sem, mindenesetre ahogy a világ figyelme a görög helyzetre, úgy az enyém a görög NS zenekarokra terelődött. A Mind Terrorist egy egyszemélyes NSHC megmozdulás, ami bemutatkozó lemezét az OPOS-nál jelentette meg (8 oldalas borító). Színvonalban nem marad el az élmezőnytől, és bár végig angolul szónokol a terrorista, rengeteg a hellén vonatkozás a lemezen. A „Last Man Standing”, és a „Dystopia” még slágerként is megjelölhető, és ha a korong többi része is hasonló lenne, akkor szerintem nagyobb fogyást produkált volna. Sajnos azonban rengeteg a beszélős rész, ráadásul 3 dal instrumentális, így a bő félórából nekem kb. 10 perc volt igazán élvezetes. Nagy kár, mert a már említett LMS a női énekkel egészen kiemelkedő, de ma már egy-két slágerrel nem nagyon lehet tartós sikert elérni, olyan erős a mezőny.
9+1 Szám 34:00 perc
A ’90-es évekbeli nyaralásaim szinte kivétel nélkül Görögországhoz voltak köthetőek (talán főleg azért, mert olcsóbb volt, mint a Balaton). A szüleim fogtak minden nyáron, és kíméletlenül rángattak magukkal a dél-európai ország valamelyik csücskébe, hogy pihenjünk, aztán gyorsan hazamentünk, és megpróbáltuk kipihenni a nyaralást. Soha nem voltam túlságosan oda a latin népekért, de a görögöket egy idő után kifejezetten utáltam. Bár az Arany Hajnal-ról már akkor is lehetett infókat hallani, én a görög szigeteken nem csak, hogy nem láttam hazafiakat, de folyamatosan vörösökbe botlottam. El is könyveltem az egész térséget egy komcsi bandának, akiknek csak azt kívántam, hogy kapják csak meg azt a kommunizmust, amire annyira vágynak. Aztán a Golden Dawn előretörése némileg megváltoztatta bennem ezt a képet, és őszintén meglepődtem, hogy a görögök között vannak olyan emberek, akik akár az utcán is harcolnak a hazájukért. Továbbra is fenntartom, hogy a görögök nagy része egy baloldali féreg (ahogy sajnos a magyaroké is), de szerencsére egy osztrák festőművész már bebizonyította, hogy egy elszánt kis csoport is képes világraszóló változásokat előidézni. Nem tudom, hogy ez az Arany Hajnalra is igaz lesz-e, vagy sem, mindenesetre ahogy a világ figyelme a görög helyzetre, úgy az enyém a görög NS zenekarokra terelődött. A Mind Terrorist egy egyszemélyes NSHC megmozdulás, ami bemutatkozó lemezét az OPOS-nál jelentette meg (8 oldalas borító). Színvonalban nem marad el az élmezőnytől, és bár végig angolul szónokol a terrorista, rengeteg a hellén vonatkozás a lemezen. A „Last Man Standing”, és a „Dystopia” még slágerként is megjelölhető, és ha a korong többi része is hasonló lenne, akkor szerintem nagyobb fogyást produkált volna. Sajnos azonban rengeteg a beszélős rész, ráadásul 3 dal instrumentális, így a bő félórából nekem kb. 10 perc volt igazán élvezetes. Nagy kár, mert a már említett LMS a női énekkel egészen kiemelkedő, de ma már egy-két slágerrel nem nagyon lehet tartós sikert elérni, olyan erős a mezőny.
9+1 Szám 34:00 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése