Még egykor a Rockworld-ben ajánlgatott nekem az eladó egy Kriegsberichter 2 nevű VHS-t, aminek hatására aztán a sorozat szerelmese lettem. Nos, ebben a filmben látható egy interjú egy elég viharvertnek tűnő rommá tetovált fazonnal, aki a felirat szerint a Ken McLellan nevet viseli. Ez az angol figura (bevallom én először a neve alapján skótnak néztem) többek között arról is beszélt, hogy az új lemezük a RockNord-nál jön ki, és „For The Fallen And The Free” lesz a címe. Majdnem két évtizednek kellett eltelnie, hogy beszerezzem a lemezt. Nekem nincs kifejezetten kedvenc Brutal Attack albumom, inkább úgy vagyok a zenekarral, hogy mindegyiken van 2-3 kedvenc, és bevallom ezért nem is gyűjtőgettem annyira a kiadványaikat. A kevésbé ismert FTFATF pontosan ezért nagyon meglepett. A lemez egymás után vonultatja fel a szebbnél-szebb balladákat, néhol megszakítva egy-egy gyorsabb, középtempós szerzeménnyel. A csapat szinte mindenhol gyűlölkődő, rasszista bandaként van meghatározva. Azok, akik ezeket írták róluk, valószínűleg soha nem hallották ezt a lemezt. Itt az elejétől a végéig olyan dalok sorakoznak, amiket átitat a hazaszeretet. Ez az érzés pedig talán legjobban a „Tell England”-ben csúcsosodik ki. Hát, az én érzéseim mások Angliával kapcsolatban, de az tényleg megsüvegelendő, amit Kenék művelnek ezen a lemezen. Zárásként egyébként a „You Bring The Sun” csendül fel, amit Ken a lányainak írt, és ami méltó lezárása ennek a fantasztikus lemeznek.
13 Szám 53:10 perc
2016. szeptember 1., csütörtök
Brutal Attack – For the Fallen And the Free
Brutal Attack – For the Fallen And the Free (1997)
Még egykor a Rockworld-ben ajánlgatott nekem az eladó egy Kriegsberichter 2 nevű VHS-t, aminek hatására aztán a sorozat szerelmese lettem. Nos, ebben a filmben látható egy interjú egy elég viharvertnek tűnő rommá tetovált fazonnal, aki a felirat szerint a Ken McLellan nevet viseli. Ez az angol figura (bevallom én először a neve alapján skótnak néztem) többek között arról is beszélt, hogy az új lemezük a RockNord-nál jön ki, és „For The Fallen And The Free” lesz a címe. Majdnem két évtizednek kellett eltelnie, hogy beszerezzem a lemezt. Nekem nincs kifejezetten kedvenc Brutal Attack albumom, inkább úgy vagyok a zenekarral, hogy mindegyiken van 2-3 kedvenc, és bevallom ezért nem is gyűjtőgettem annyira a kiadványaikat. A kevésbé ismert FTFATF pontosan ezért nagyon meglepett. A lemez egymás után vonultatja fel a szebbnél-szebb balladákat, néhol megszakítva egy-egy gyorsabb, középtempós szerzeménnyel. A csapat szinte mindenhol gyűlölkődő, rasszista bandaként van meghatározva. Azok, akik ezeket írták róluk, valószínűleg soha nem hallották ezt a lemezt. Itt az elejétől a végéig olyan dalok sorakoznak, amiket átitat a hazaszeretet. Ez az érzés pedig talán legjobban a „Tell England”-ben csúcsosodik ki. Hát, az én érzéseim mások Angliával kapcsolatban, de az tényleg megsüvegelendő, amit Kenék művelnek ezen a lemezen. Zárásként egyébként a „You Bring The Sun” csendül fel, amit Ken a lányainak írt, és ami méltó lezárása ennek a fantasztikus lemeznek.
13 Szám 53:10 perc
Még egykor a Rockworld-ben ajánlgatott nekem az eladó egy Kriegsberichter 2 nevű VHS-t, aminek hatására aztán a sorozat szerelmese lettem. Nos, ebben a filmben látható egy interjú egy elég viharvertnek tűnő rommá tetovált fazonnal, aki a felirat szerint a Ken McLellan nevet viseli. Ez az angol figura (bevallom én először a neve alapján skótnak néztem) többek között arról is beszélt, hogy az új lemezük a RockNord-nál jön ki, és „For The Fallen And The Free” lesz a címe. Majdnem két évtizednek kellett eltelnie, hogy beszerezzem a lemezt. Nekem nincs kifejezetten kedvenc Brutal Attack albumom, inkább úgy vagyok a zenekarral, hogy mindegyiken van 2-3 kedvenc, és bevallom ezért nem is gyűjtőgettem annyira a kiadványaikat. A kevésbé ismert FTFATF pontosan ezért nagyon meglepett. A lemez egymás után vonultatja fel a szebbnél-szebb balladákat, néhol megszakítva egy-egy gyorsabb, középtempós szerzeménnyel. A csapat szinte mindenhol gyűlölkődő, rasszista bandaként van meghatározva. Azok, akik ezeket írták róluk, valószínűleg soha nem hallották ezt a lemezt. Itt az elejétől a végéig olyan dalok sorakoznak, amiket átitat a hazaszeretet. Ez az érzés pedig talán legjobban a „Tell England”-ben csúcsosodik ki. Hát, az én érzéseim mások Angliával kapcsolatban, de az tényleg megsüvegelendő, amit Kenék művelnek ezen a lemezen. Zárásként egyébként a „You Bring The Sun” csendül fel, amit Ken a lányainak írt, és ami méltó lezárása ennek a fantasztikus lemeznek.
13 Szám 53:10 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése