A ’10-es évek elején a Punks & Skins United Records úgy döntött, itt az ideje, hogy az arra érdemes zenekarok tiszteletüket tegyék a világ legnagyobb viking rock bandája előtt, akik egyébként nem csak a legnagyobbak, de tulajdonképpen magának a stílusnak is létrehozói. 10 zenekar vette a fáradtságot, és összességében egy kiemelkedő gyűjteményt hoztak össze. Elég egzotikus a felhozatal. A belga (Headcase), az angol (Vicious Rumors), az amerikai (The Suspects DC), a német (Endstufe), a lengyel (Lumpex’75), és a hazai, vagyis svéd csapatok (Unit Lost, Battle Scarred, Sniffing Glue) mellett üdítő színfolt a The Skulls (Brazilia) szereplése, de a legnagyobb meglepetés számomra a szingapúri Generation 69 volt. Utóbbiak egyáltalán nem maradtak le a többiektől, és bár a nevük alapján elég erős sharp szelet érzek felőlük, mégis úgy-ahogy kibékültem a jelenlétükkel. Egyrészt mert mint már írtam, hozzák a kötelezőt, másrészt pedig mert az anyagból teljesen hiányzik a politika. A korong végig angol nyelvű, egyedül a lengyelek feldolgozása szól polákul. A borító jól eltalált, de sajnos csak 4 oldalas. Ha a végeredményt nézem, akkor a következőket tudom a kiadványról mondani; Ahogy korábban már leírtam, nem szeretem az Ultima Thule-t. Egy olyan csapat, akik a „kitörést” tulajdonképpen a náciknak köszönhetik, aztán később mint hazafias zenekar, játssza ezt az elhatárolósdit, nekem emberileg sántít. Az viszont kétségtelen, hogy zeneileg nagyon tehetségesek, és jó dalokat írnak. Az ezeket feldolgozó együttesek pedig kellemes csalódást okoztak, akárhonnan is származnak. Így egy igényes, de politikamentes CD-nek tartom a lemezt, amit sokan fogyasztanak előszeretettel, de nálam a teljes elégedettséghez továbbra is az „88 or DIE!” hozzáállás kell.
10 Szám 29:29 perc
2017. január 1., vasárnap
OI! A Ultima Thule Tribute
OI! A Ultima Thule Tribute (2013)
A ’10-es évek elején a Punks & Skins United Records úgy döntött, itt az ideje, hogy az arra érdemes zenekarok tiszteletüket tegyék a világ legnagyobb viking rock bandája előtt, akik egyébként nem csak a legnagyobbak, de tulajdonképpen magának a stílusnak is létrehozói. 10 zenekar vette a fáradtságot, és összességében egy kiemelkedő gyűjteményt hoztak össze. Elég egzotikus a felhozatal. A belga (Headcase), az angol (Vicious Rumors), az amerikai (The Suspects DC), a német (Endstufe), a lengyel (Lumpex’75), és a hazai, vagyis svéd csapatok (Unit Lost, Battle Scarred, Sniffing Glue) mellett üdítő színfolt a The Skulls (Brazilia) szereplése, de a legnagyobb meglepetés számomra a szingapúri Generation 69 volt. Utóbbiak egyáltalán nem maradtak le a többiektől, és bár a nevük alapján elég erős sharp szelet érzek felőlük, mégis úgy-ahogy kibékültem a jelenlétükkel. Egyrészt mert mint már írtam, hozzák a kötelezőt, másrészt pedig mert az anyagból teljesen hiányzik a politika. A korong végig angol nyelvű, egyedül a lengyelek feldolgozása szól polákul. A borító jól eltalált, de sajnos csak 4 oldalas. Ha a végeredményt nézem, akkor a következőket tudom a kiadványról mondani; Ahogy korábban már leírtam, nem szeretem az Ultima Thule-t. Egy olyan csapat, akik a „kitörést” tulajdonképpen a náciknak köszönhetik, aztán később mint hazafias zenekar, játssza ezt az elhatárolósdit, nekem emberileg sántít. Az viszont kétségtelen, hogy zeneileg nagyon tehetségesek, és jó dalokat írnak. Az ezeket feldolgozó együttesek pedig kellemes csalódást okoztak, akárhonnan is származnak. Így egy igényes, de politikamentes CD-nek tartom a lemezt, amit sokan fogyasztanak előszeretettel, de nálam a teljes elégedettséghez továbbra is az „88 or DIE!” hozzáállás kell.
10 Szám 29:29 perc
A ’10-es évek elején a Punks & Skins United Records úgy döntött, itt az ideje, hogy az arra érdemes zenekarok tiszteletüket tegyék a világ legnagyobb viking rock bandája előtt, akik egyébként nem csak a legnagyobbak, de tulajdonképpen magának a stílusnak is létrehozói. 10 zenekar vette a fáradtságot, és összességében egy kiemelkedő gyűjteményt hoztak össze. Elég egzotikus a felhozatal. A belga (Headcase), az angol (Vicious Rumors), az amerikai (The Suspects DC), a német (Endstufe), a lengyel (Lumpex’75), és a hazai, vagyis svéd csapatok (Unit Lost, Battle Scarred, Sniffing Glue) mellett üdítő színfolt a The Skulls (Brazilia) szereplése, de a legnagyobb meglepetés számomra a szingapúri Generation 69 volt. Utóbbiak egyáltalán nem maradtak le a többiektől, és bár a nevük alapján elég erős sharp szelet érzek felőlük, mégis úgy-ahogy kibékültem a jelenlétükkel. Egyrészt mert mint már írtam, hozzák a kötelezőt, másrészt pedig mert az anyagból teljesen hiányzik a politika. A korong végig angol nyelvű, egyedül a lengyelek feldolgozása szól polákul. A borító jól eltalált, de sajnos csak 4 oldalas. Ha a végeredményt nézem, akkor a következőket tudom a kiadványról mondani; Ahogy korábban már leírtam, nem szeretem az Ultima Thule-t. Egy olyan csapat, akik a „kitörést” tulajdonképpen a náciknak köszönhetik, aztán később mint hazafias zenekar, játssza ezt az elhatárolósdit, nekem emberileg sántít. Az viszont kétségtelen, hogy zeneileg nagyon tehetségesek, és jó dalokat írnak. Az ezeket feldolgozó együttesek pedig kellemes csalódást okoztak, akárhonnan is származnak. Így egy igényes, de politikamentes CD-nek tartom a lemezt, amit sokan fogyasztanak előszeretettel, de nálam a teljes elégedettséghez továbbra is az „88 or DIE!” hozzáállás kell.
10 Szám 29:29 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése