A 2018-as nagy visszatérés után nem sokkal jött ki ez a gyűjteményes kiadás. Bár mutat átfedést a nehezen elérhető "Unfinished Business"-szel, a tartalom nagy része mégis eltér. Az első lemezen a '90-es (4 szám), és '91-es (7 szám) demók mögé felsorakozott a Rock-O-Rama számára felvett anyag (12 szám) is. Már itt is találhatunk érdekességeket, mint például a "The Exploited" feldolgozás (Sex & Violence), vagy a korongot záró "Call Of The Clan", ami ugyan már szerepelt a White Solidarity válogatás első részének tracklistáján, de valami általam nem ismert okból más nóta szerepelt helyette, mégis az az érzésem, hogy a második CD kopása erőteljesebb lesz a vásárlók körében. Ezen megtalálható ugyanis egy jobb minőségű '97-es demó (7 szám), valamint egy "Various" cím alatt futó 9-es dalcsokor. Utóbbi olyan kincseket rejt, mint 3 nóta, amit Billy-vel (Celtic Warrior) vettek fel (köztük egy AC/DC feldolgozással a Jailbreak-kel), vagy a híres Last Resort himnusz, a "Violence In Our Minds" atlantai koncertfelvétele. A 12 oldalas szövegkönyv szövegeket ugyan nem, de rengeteg érdekes infót tartalmaz. Innen tudtam meg például, hogy egyik nagy kedvencem, az "88-No Remorse" szövegét Jens (Kraftschlag) kreálta, míg Muke írta hozzá a muzsikát. Gondoltam, így a végére, írok egy pár sort, kiknek is ajánlom a dupla lemezes kiadványt, de végül is nem látom értelmét. Egy Mistreat anyag szerencsére még manapság is jó fogyást produkál, és ha valaki olyan hülye, hogy kihagyja, hát lelke rajta. Leírom inkább, én miért szeretem őket. Azt hiszem talán a Magyar Hang első számában volt egy interjú a hazai Vendettával. Maga az interjú nem fogott meg különösebben, viszont az utolsó előtti kérdésre adott frappáns válasz igen. A kérdés az volt, mire a legbüszkébbek a fiúk, a válasz pedig az, hogy arra, hogy nem változtak semmit. Több mint 30 évvel a megalakulás után a Mistreat nem változott semmit, ahogy én sem. Ez a válasz arra, mért hallgatom őket évtizedek óta. Történhet bármi, mégis "88-No Remorse, 'cause We Are White Warriors..." 23 Szám 51:56 perc + 16 Szám 47:59 perc
2019. szeptember 1., vasárnap
Mistreat - The Rough, The Rare & The Rock-O-Rama Recordings
Mistreat - The Rough, The Rare & The Rock-O-Rama Recordings (2019)
A 2018-as nagy visszatérés után nem sokkal jött ki ez a gyűjteményes kiadás. Bár mutat átfedést a nehezen elérhető "Unfinished Business"-szel, a tartalom nagy része mégis eltér. Az első lemezen a '90-es (4 szám), és '91-es (7 szám) demók mögé felsorakozott a Rock-O-Rama számára felvett anyag (12 szám) is. Már itt is találhatunk érdekességeket, mint például a "The Exploited" feldolgozás (Sex & Violence), vagy a korongot záró "Call Of The Clan", ami ugyan már szerepelt a White Solidarity válogatás első részének tracklistáján, de valami általam nem ismert okból más nóta szerepelt helyette, mégis az az érzésem, hogy a második CD kopása erőteljesebb lesz a vásárlók körében. Ezen megtalálható ugyanis egy jobb minőségű '97-es demó (7 szám), valamint egy "Various" cím alatt futó 9-es dalcsokor. Utóbbi olyan kincseket rejt, mint 3 nóta, amit Billy-vel (Celtic Warrior) vettek fel (köztük egy AC/DC feldolgozással a Jailbreak-kel), vagy a híres Last Resort himnusz, a "Violence In Our Minds" atlantai koncertfelvétele. A 12 oldalas szövegkönyv szövegeket ugyan nem, de rengeteg érdekes infót tartalmaz. Innen tudtam meg például, hogy egyik nagy kedvencem, az "88-No Remorse" szövegét Jens (Kraftschlag) kreálta, míg Muke írta hozzá a muzsikát. Gondoltam, így a végére, írok egy pár sort, kiknek is ajánlom a dupla lemezes kiadványt, de végül is nem látom értelmét. Egy Mistreat anyag szerencsére még manapság is jó fogyást produkál, és ha valaki olyan hülye, hogy kihagyja, hát lelke rajta. Leírom inkább, én miért szeretem őket. Azt hiszem talán a Magyar Hang első számában volt egy interjú a hazai Vendettával. Maga az interjú nem fogott meg különösebben, viszont az utolsó előtti kérdésre adott frappáns válasz igen. A kérdés az volt, mire a legbüszkébbek a fiúk, a válasz pedig az, hogy arra, hogy nem változtak semmit. Több mint 30 évvel a megalakulás után a Mistreat nem változott semmit, ahogy én sem. Ez a válasz arra, mért hallgatom őket évtizedek óta. Történhet bármi, mégis "88-No Remorse, 'cause We Are White Warriors..." 23 Szám 51:56 perc + 16 Szám 47:59 perc
A 2018-as nagy visszatérés után nem sokkal jött ki ez a gyűjteményes kiadás. Bár mutat átfedést a nehezen elérhető "Unfinished Business"-szel, a tartalom nagy része mégis eltér. Az első lemezen a '90-es (4 szám), és '91-es (7 szám) demók mögé felsorakozott a Rock-O-Rama számára felvett anyag (12 szám) is. Már itt is találhatunk érdekességeket, mint például a "The Exploited" feldolgozás (Sex & Violence), vagy a korongot záró "Call Of The Clan", ami ugyan már szerepelt a White Solidarity válogatás első részének tracklistáján, de valami általam nem ismert okból más nóta szerepelt helyette, mégis az az érzésem, hogy a második CD kopása erőteljesebb lesz a vásárlók körében. Ezen megtalálható ugyanis egy jobb minőségű '97-es demó (7 szám), valamint egy "Various" cím alatt futó 9-es dalcsokor. Utóbbi olyan kincseket rejt, mint 3 nóta, amit Billy-vel (Celtic Warrior) vettek fel (köztük egy AC/DC feldolgozással a Jailbreak-kel), vagy a híres Last Resort himnusz, a "Violence In Our Minds" atlantai koncertfelvétele. A 12 oldalas szövegkönyv szövegeket ugyan nem, de rengeteg érdekes infót tartalmaz. Innen tudtam meg például, hogy egyik nagy kedvencem, az "88-No Remorse" szövegét Jens (Kraftschlag) kreálta, míg Muke írta hozzá a muzsikát. Gondoltam, így a végére, írok egy pár sort, kiknek is ajánlom a dupla lemezes kiadványt, de végül is nem látom értelmét. Egy Mistreat anyag szerencsére még manapság is jó fogyást produkál, és ha valaki olyan hülye, hogy kihagyja, hát lelke rajta. Leírom inkább, én miért szeretem őket. Azt hiszem talán a Magyar Hang első számában volt egy interjú a hazai Vendettával. Maga az interjú nem fogott meg különösebben, viszont az utolsó előtti kérdésre adott frappáns válasz igen. A kérdés az volt, mire a legbüszkébbek a fiúk, a válasz pedig az, hogy arra, hogy nem változtak semmit. Több mint 30 évvel a megalakulás után a Mistreat nem változott semmit, ahogy én sem. Ez a válasz arra, mért hallgatom őket évtizedek óta. Történhet bármi, mégis "88-No Remorse, 'cause We Are White Warriors..." 23 Szám 51:56 perc + 16 Szám 47:59 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése