A Final War két oszlopos tagja; Roy és a dobos Tom összeállt egy rendkívül tehetséges énekessel Bobbyval, és 2003-ban a Resistance Records gondozásában megjelentették első, és mindmáig egyetlen albumukat. Az említett kiadó talán a világ leghírhedtebb NS lemezcége, ennek ellenére nem arról híres, hogy túl aktív lenne. Enyhe túlzással kb.: szökő évente adnak ki egy CD-t. A CT egyébként egy stúdióproject, így sajnos nem valószínű, hogy valaha is látni fogjuk őket élőben. A szövegeket Bobby, míg a zenét Roy alkotta meg. Az eredmény egy nagyon igényes gót hatású album lett. Ez önmagában még nem magyarázná, azt a sikert, amit a lemez elért. Voltak már, és lesznek is ilyen irányú próbálkozások. Maga a korong (attól függetlenül, hogy minden szempontból profi munka) igazán az énektől válik kiemelkedővé. A srác hangja sokak szerint Glenn Danzig-éra hasonlít. Ehhez sajnos nem tudok hozzászólni, mivel az illető urat már csak sátánista filozófiája miatt sem becsülöm sokra. Visszatérve a CT-re; kicsit komor szövegek, hozzáilleszkedő zene, egyedi énekhang. Nagyvonalakban ennyi lenne. Ami a körítést illeti, szintén nagyon gusztusos. Gyönyörű fekete-fehér borító koponyákkal, temetővel, amolyan E.A. Poe-s hangulattal. Kiemelhetnék, pár slágert is, de nem teszem. Szerintem minden dal remekül sikerült. A korong nagy sikerére való tekintettel, egyébként évekkel ezelőtt beígérték a folytatást, de én már nem hiszek benne. Lehet, hogy jobb is így.
10+1 Szám 36:55 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése