Az Ainaskin Services általában az igényes kiadványairól híres. Ebben az esetben azonban sajnos valamit igencsak elrontottak. Nevezetesen a borítót. Tudom, hogy régi kiadványról van szó, de szerintem ez akkor is elég trehány munkára vall. Na, mindegy. A hátsó részt böngészve megtudhatjuk, hogy tulajdonképpen két 96-os németországi koncertet láthatunk. Az elsőn az angol Brutal Attack, míg a másodikon az ausztrál Fortress lépett fel. A koncerteket két-két kamerával vették fel, és eredetileg VHS-re készültek, ami amúgy eléggé meglátszik a felvételen.
Az indítóképernyő elég kellemes. A háttérben ezúttal a filmből kivágott részleteket láthatunk, és mindeközben a Brutal Attack Odin’s Daughter-e szól. Itt már egyébként következtethetünk, milyen minőségre is számíthatunk.
A filmet elindítva jön az első meglepetés, ugyanis Finnish-German Friendship cím alatt Jens (Kraftschlag) és Jasa (Ainaskin) előadásában élvezhetjük a Mistreat örökzöldjét; a We’re Ready-t. Nem mindennapi felvétel, bár nekem nagyon önreklámgyanús a dolog.
Az igen rossz minőségű fekete-fehér klip után jön a második meglepetés, ugyanis Griffin vezetésével az Aryan kezdi húzni a talpalávalót immár színesben. Később aztán persze rájövünk, hogy ők voltak a Brutal Attack előzenekara. A harmadik számnál (Skrewdriver – Showdown) Ken is felugrik a színpadra, hogy segítsen a csapaton, (akik szerintem ezen az estén nem alkottak maradandót) de ez neki sem sikerült.
Bő 10 perc után minden különösebb átvezetés nélkül jön a BA. Már az első számnál megmozdul a (borító tanúsága szerint) mintegy 1200 bőrfejű, és rögtön látszik, hogy csak most kezdődik a buli. Ken tényleg remek hangulatot csinál, de azt hozzá kell tenni, hogy a közönség is partner ebben. Sajnos a kamerák sokszor bepárásodnak, és ez tovább rontja az amúgy sem túl jó minőséget. Sok klasszikust lenyomnak, mint például az Under The Hammer, vagy a RAC, de számomra a csúcspont mégis az Always Near. A ISD-nak írt emlékdalt Griffin-nel közösen adják elő (ez szerepel a KB2-n is, és ezt nevezte Griffin egy a Rocknordnak adott interjújában a legnagyobb koncertélményének), no meg a közönség bevonásával. Ha valaki elég jó megfigyelő, azt is észreveheti, hogy 55:49-nél feltűnik a színpadon Szabó Albert kisöccse is. A teremben egyébként pokoli meleg lehetett (ami nem meglepő lévén nyári eseményről van szó), mivel mindenki próbál megszabadulni a teleizzadt felsőjétől. Sajnos csak a lányok nem, így ilyen szempontból csak hölgyeknek fog tetszeni a felvétel.
Az 55 perces BA koncert után jön a Fortress. A helyszín még mindig Németország, de az elsőre látszik, hogy ez egy kisebb koncert. A srácok tényleg jól nyomják, de a közönségből szinte semmit nem látni. Jobbnál jobb nóták követik egymást (Victory Or Valhalla, We are Still Alive, Phoenix Rising, stb.), de a kamerák csak a zenekart veszik, így a hangulatot még megtippelni sem tudom. Ők kb. 45 percet nyomnak le és a végén róluk is ömlik a víz. Ritka meleg nyár lehetett. Érdekes, hogy a két frontember (Ken és Scott) fellépési stílusa mennyire különböző. Míg Ken a közönséget vonja be mesterien a buliba, addig Scotték inkább a szinte tökéletesen előadott dalokban jobbak. Néhány szám erejéig Ken is feltűnik, hogy együtt énekeljen az ausztrál fiúkkal. Persze lehet, hogy csak azért, hogy nekünk könnyebb legyen az összehasonlítás. A duettek itt is jól sikerültek, főleg a Tomorrow Belongs To Me, annak ellenére, hogy Ken mocskosul be volt rúgva.
1 óra 49 perc. Menü nincs. Léptetni sem lehet, csak tekerni. Rossz VHS minőség. Általában színes, néhol fekete-fehér de élvezhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése