1987-et írunk. Egy texasi fiatalember elindul Dallas-ból, hogy létrehozza a világ leghírhedtebb skinhead szervezetét a Hammerskin Nation-t. Rudolf Hess-t meggyilkolják. New York-ban egy zs…. srác megalapítja a sharp elnevezésű csoportosulást, hogy a szivárvány színeibe öltöztesse a kopaszokat. Ugyanebben az évben a világ leggyűlöltebb zenekarának énekese Ian Stuart Donaldson életre hívja a Blood & Honour mozgalmat. Mivel a B&H fő fegyvere mindig is a zene volt, így logikus, hogy a megalakulást rögtön egy koncerttel pecsételték meg. Ezen fellépett a 4 alap B&H zenekar; a Sudden Impact (enyhe túlzással a Squadron elődjének tekinthető), a No Remorse, a Brutal Attack, valamint a Skrewdriver.
A „When The Boat Comes In” hallgatása közben megcsodálhatjuk az interaktív menüt, és kiválaszthatjuk a kívánt zenekart.
A terem dugig van, és a hatalmas Skrewdriver zászló előtt Paul Dunbar vezetésével a Sudden Impact rögtön belecsap a húrokban. A fellépésük eléggé meggyőző. Előzenekarként pedig remekül helytálltak (attól függetlenül, hogy a gitár teljesen hamis volt).
A No Remorse mintegy 45 perc után jut szóhoz. Az akkor még szinte tök ismeretlen bandát (ez volt az egyik első koncertjük) inkább érdeklődve figyelték, és többször előfordult, hogy egyesek egyszerűen beálltak a színpadon a srácok elé és onnan fényképezték a haverokat. Ha ez a pofátlanság nem lenne elég, pont az ő fellépésük alatt esik pár kopasz egymásnak, amiből ugyan nem látunk semmit, csak Burnley beszédéből következtettem erre.
A következő fellépő az egy év után visszatérő Brutal Attack. A jelenlegi állapothoz képest jó pár kilóval és tetkóval könnyebb Ken megmozgatja ugyan a közönséget, de a háttérben meghúzódó lobogó továbbra is hirdeti a Skrewdriver fensőbbségét. Ők is kb. 40 percet játszanak, amikor aztán egy egyenpólóba öltözött társaság foglalja el a színpadot.
Az énekes/gitáros belecsap a húrokba, felhangzik a „White Power”, aztán megy minden a szokott módon. Igaz nagyon szűken vannak (kb. 700 ember volt jelen), mégis igen rendesen hömpölyög a tömeg. Akárhogy is nézem a Skrewdriver ekkorra már messze kinőtte londoni kocsmákat.
A borító színes, és a hátoldalra beraktak egy beszámolót is az eseményről. Csak annyit fűznék még hozzá, hogy amolyan Rudolf Hess emlékkoncertnek is nevezhetnénk, mivel minden zenekar így vagy úgy, de megemlékezik róla.
180 perc. Interaktív menü. Színes, néhol fekete-fehér. Élvezhető VHS minőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése