2013. január 1., kedd

ISD Memorial in Racine, Wisconsin, USA 1994 DVD

Berserkr & Centurion & RaHoWa & Bound For Glory & No Remorse
Egy rendkívül híres, vagy talán a leghíresebb amerikai koncert videó, ami valaha napvilágot látott. Pár magyar kollégának köszönhetően már a ’90-es évek vége felé elérhető volt a Rockworldben VHS-en, amit én is a mai napig magaménak tudhatok. 2011-ben az NS88 Videos ugyanezt az anyagot adta ki, de új borítót kapott, és a piacon elvárt igényekhez megfelelően DVD-n. Természetesen menüt is kanyarítottak hozzá. A régi videó kazettám hátoldalán lévő ismertető annyira alapos, hogy a következőkben leginkább erre fogok hagyatkozni. Az egykori Midtown Bootboys tagokat is soraiban tudó Berserkr műsora leginkább a „The Voice Of Our Ancestors” lemezükre épül. Szereplésük alatt már elég jó a hangulat, aminek egyik haszonélvezője az őket követő wisconsin-i Centurion. Róluk talán sokaknak a 14 words című sláger juthat eszébe, ami nálam is nagy kedvenc volt, de amúgy nem voltak rám nagy hatással. A jelenlévőkre annál inkább, hiszen innen datálható a „stage diving” megjelenése. Ha már Resistance, akkor a tulaj is bekapcsolódik a buliba. Burdy a RaHoWa élén ismét lehengerlő, csak úgy, mint a „Declaration Of War”-ról ismerős dalok. Tiszteletük jeléül felcsendül a „Snow Fell” is. A Bound For Glory inkább a „Back With A Bang”-et választotta, de az ő fellépésük nem a saját dalok, és nem is e feldolgozás miatt maradt igazán emlékezetes. Feltűnik ugyanis Scott; a Fortress vokalistája, hogy az „I Hate Commie Scum”-mal tovább hergelje a már amúgy is őrjöngő tömeget. Főzenekarnak a szervezők a brit No Remorse-t hívták meg, akikről már rengeteg videót láttam, és mindig hozták a kötelezőt. Csak a szokásos formulákat tudnám velük kapcsolatban leírni, amitől most eltekintenék. Az egyetlen negatív dolog, Paulie látványos rágózása, ami nekem egy kicsit már „sztárallűrnek” tűnik. A nem mindennapi esemény lezárásaként az összes zenész csatlakozik Burnley-hez, hogy közösen adják elő a „Farewell Ian Stuart” elnevezésű emlékdalt. Ezen dal közben készültek az utolsó képkockák Joe Rowan-ról (Nordic Thunder), akit pár perccel később gyilkoltak meg egy közeli üzletben. Végezetül személyes összegzés helyett álljon itt egy idézet az egyik jelenlévőtől: „A fények és a hangzás professzionális, a zenekarok fantasztikusak voltak. Az egyetlen, aki hiányzott, az maga Ian Stuart volt.” 100 perc. Interaktív menü, jó VHS minőség

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése