Őszintén szólva nem igazán hittem, és szinte lehetetlennek tűnt, hogy bárki is tudna újat mutatni az NS színtéren. Hiszen gyakorlatilag már minden zenei stílust sikerült felfedezni, létrehozni. Vannak már rock, oi!, hardcore, hatecore, ilyen core, meg olyan core bandáink, NSBM, BM, RAC, metál, és még Isten tudja hány olyan stílust képviselő zenekarunk, amiket még besorolni sem tudok.
Néhány fiatal senftenbergi srácnak sikerült a lehetetlen. A megoldás pedig hihetetlenül egyszerű volt. Fogtak egy csomó műfajt, szépen összekeverték, és egy nagyon különleges hangzást kialakítva létrehozták a COV-ot. Ahhoz persze, hogy ez tényleg jól működjön szükség volt egy igazán jó adottságokkal rendelkező, képzett énekesre. Erre a szerepre tökéletesen megfelelt Rico, aki aztán tényleg érti a dolgát. A zenével együtt változik a hangja (vagy a zene követi a hangját?). A black metál egyik pillanatról a másikra dallamos rockká szelídül, és az ének is ennek megfelelően hintázik. Az, hogy ennek ellenére egy izgalmas és változatos albumot sikerült létrehozni, nem pedig egy össze-vissza csörömpölést (sajnos ilyen kiadványok is kerültek már napvilágra), az csak az előadókat dicséri. Nehéz munka lehetett, de megérte. Végül 10 remekbeszabott dal született (köztük a Let The Battle Begin, Sieg, Blowing Flag). Angol és német nyelvű szerzemények váltogatják egymást, amiknek a szövegeit tartalmazza a 12 oldalas, színes booklet (az 5-ös, és a 7-es dal felcserélve szerepel a borítón). Az egyetlen dolog, amibe beleköthetnék, az a banda nevének a megjelenítése. Jobb lett volna egy rájuk szabott felirat (mint például ami az Archívumnak van). Igaz, ez csak szőrszálhasogatás, ami általában nem jellemző rám, így most is eltekintek tőle.
10 Szám 40:17 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése