Amikor 1997 őszén megjelent a negyedik rész, nem gondoltam volna, hogy durván 5 évet kell majd várni a folytatásra. A csomagolás talán az eddigi legprofibb. Ezúttal teljesen színes, és jól eltalált, bár a horogkereszt miatt kapásból jó néhány országban betiltották.
A menü szintén igen impozáns látványt nyújt, és természetesen interaktív. A Sniper „Punishment must fit the crime”-ja pedig nem rossz aláfestésnek, én személy szerint azonban nem ezt a nótájukat raktam volna be.
Az intró ezúttal Tom Metzger (W.A.R.) üdvözletével indul, majd egyenesen egy svédországi Vinland Warriors interjúba csöppenünk. A francia-kanadai srácok után egy igen undorító videó klip a People Haters „Mud People” (Az amerikai kontinensen „mud people”-nak azaz sárembereknek nevezik a nem fehéreket. Talán nem lesz nehéz kitalálni, hogy miért.) című számára. Ezt nem részletezném, mindenki vonja le a következtetést (igaz, ezt a videó készítői is megteszik a klip végén). A Lies & Fire egy svéd akcióról szól, melyben a legújabb holocaust irodalmat teszik terítékre – vagy inkább dobják a tűzbe – az északi aktivisták. A zenei fronton a német Hate Society-val próbál jobban megismertetni minket Pernod, az énekes, több-kevesebb sikerrel. A VV-al szemben ez a manus abszolút unszimpatikus volt számomra (Lehet, hogy az is közrejátszott ebben, hogy itt amilyen lelkesen terjeszti az igét, később olyan hevesen támadja azt. Gyakorlatilag egy náciellenes punk lett belőle). Érdekes ellentéte ennek a következő összeállítás, amelyben egy olyan emberre emlékeznek, aki haláláig hű maradt ahhoz, amit helyesnek tartott, és nem bánt meg semmit. A 2000-es RH emlékmenetekhez bizonyos szempontból szervesen kapcsolódik a „Hail” üdvözlés története, ami némi ismeretterjesztő ízt ad a dolognak. A Dave-vel (Lightning Rod, MSR Productions) készült interjúban tényleg elég érdekes dolgok hangzanak el; szerinte például csak a nordikus és az angolszász emberek az árják (ezek szerint Hitler sem volt az), a tetoválás undorító dolog (ebben annyi igazság van, hogy néhány emberrel tényleg elszalad a ló, és a sok firka már nem feltétlenül nyújt esztétikus látványt). Azért nem kell az urat ez alapján elítélni, hiszen bár a leírt példák alapján ugyan én sem vagyok árja, és a tetováláshoz is másként állok, pár levélváltás után kiderült, hogy ezek nem úgy fedik a valóságot, ahogy az ember elsőre képzelné. Kicsit félrevezető így a dolog első ránézésre.
A karikatúrák segítségével készített Anna Frank napló valószínűleg jónéhány holocaustrajongónál kiverte a biztosítékot, hiszen C18-as felfogásban készült. A Mistreat részéről ezúttal Miika nyilatkozik. Sajnos eléggé nehéz megérteni, mit mond, mivel eléggé be van rúgva. A White Media-ban néhány magazint ajánlanak nekünk (sajnos nem túl sok maradt meg). Az ausztrál Fortress-t egy 1999-es finn fellépés alkalmával faggatják, Scott pedig készségesen válaszol a kérdésekre. Jocke a főszereplője a tetkós rovatnak, akinek tényleg van mit mutogatnia, bár az arctetoválás szerintem már egy csöppet túlzás. A nagy visszatérés apropóján a Kev-vel készült 2001-es riport sok Skullhead rajongónak érdekes lehet (Sajnos a nagy visszatérés nem tartott sokáig. Turner úr nem sokkal később visszatért a Techno iparba). A fellépési stílusa alapján Ken-hez tudnám hasonlítani, kicsit gyengébb kivitelben (Az olasz koncerten tényleg nagyot alakíthatott, de tapasztalataim szerint a taljánokat nem kell félteni, ha bulizásról van szó). A holocaust perceket egy BH C18 USA interjú váltja, az inkognitó megőrzése érdekében; maszkban (még a hülye is látja, hogy Bart rejtőzik a csuklya alatt…). Megint feltűnik Jens (Kraftschlag), aki majdnem olyan kihagyhatatlan a sorozatból, mint ISD. Később visszatérünk a RH emlékmenetekhez. Ezúttal Dániából láthatunk 2001-es képsorokat (Marchel Schilf-fel az élen). Top 10-ek szerte Európából. Oroszhon vezető bandájának, a Kolovrátnak frontembere; Dennis szolgál felvilágosítással az ottani helyzetről. Utána a Sniper debütáló CD-jének (ami nem mellékesen teljesen át van itatva oroszellenességgel) ajánlója következik. Megemlékezés egy fiatal svédről egy azóta már rendszeressé vált fáklyás felvonulás keretében (A Salem-i emlékmenetről van szó. A Daniel Wretström nevű 17 éves fiatalembert 2000 december 9.-e éjjelén gyilkolták meg színes bevándorlók Stockholm külvárosában, Salem-ben. A Vit Legion (Fehér Légió) dobosa volt, és a zenekar a srác halála után továbbra is Daniel anyjának házában tartja próbáit. Jobb kezét csuklóból levágták, miután agyonverték. Néhány napra rá történt ez a megmozdulás, amit azóta évente megrendeznek. A vörös horda általában két-háromszáz főt tud felvonultatni, akik aztán rendre nekimennek a rendezvényt felügyelő rendőröknek. Kíváncsi lennék, mennyire lennének bátrak, ha a zsaruk csak egyszer otthagynák őket a kb.: 1200-2000 felvonulóval szemben). Aztán Svédországnál maradva jön egy hosszabb Pluton Svea interjú Jocke-kal (nemsokára belőle is közellenség lesz) és a No Remorse „Birth Of A Nation” videó klipje Jasa rendezésében. A befejezéshez egy polkorrekt film részletét használták fel, amiben a németek a „Tomorrow Belongs To Me”-t éneklik (Ezt a dalt dolgozta fel ISD is, annak ellenére, hogy a szerzők mindketten zs….k). A vége után feltűnik még egy bónusz felvétel is, egy 2003-as demonstráció formájában.
110 perc. Interaktív menü, minden szempontból profi kivitelezés. Ez volt az első rész, ami már eleve DVD-re készült, így elég jó minőségű. Kivétel persze a régebbi, VHS-re készített bejátszásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése