Sok-sok csúszás és majd 6 évnyi várakozás után végre megjelent sorrendben a 6 része a Kriegsberichter videómagazinnak. Szokás szerint igényes köntöst kapott, de ez (el)várható volt.
A menü, hasonlóan a borítóhoz vérprofi, a jelenetek „totenkopfok”-ba montírozva, csakúgy, mint a Razor’s Edge egyik régebbi koncertfilmjénél (RE Live In Germany 1994).
Ha átverekedtük magunk az intrón, rögtön egy amcsi fesztiválra látogatunk el (Cultivate the Hate), amin a Max Resist, Youngland, White Knuckle Driver zenekarok léptek fel. Igen rövidre sikeredett, túl rövidre. Kb. 6 perces az egész. Mielőtt magunkhoz térnénk a hirtelen váltásból, már véget is ért a 4-Skins „Evil” című nótájához készült videóklip, és javában megy a Jasával (a sorozat készítője) forgatott interjú.
A betegesen lesoványodott Jasa után 5 igen jó karban lévő német bajtárs próbálja megvédeni a boltját, az őket igencsak provokáló vörös felvonulókkal szemben. Ahogy előkerülnek a baseball ütők, előkerül az egyik rendőr fegyvere is (Ha valakiben felmerülne esetleg a gondolat, hogy az ottani zsaruk biztos mindig így járnak el, és így legalább valamiféle rend van, azt sajnos el kell keserítsem. A jewtube-on kb. ezzel a felvétellel egy időben keringett egy másik is. Ez esetben ugyanilyen rendőr bácsik – ezúttal teljes rohamfelszerelésben – próbáltak egy török bűnözőt bevinni, aki saját családja védelmére bízta magát. Ahogy az mostanában lenni szokott, a beilleszkedni vágyók mindenféle különösebb következmény nélkül nekieshettek a rendőröknek. Annak ellenére, hogy sok zsaru megsérült, nem hogy pisztoly, de még gumibot is csak elvétve került elő. Rábízom mindenkire, vonja le a megfelelő következtetést, ha akarja.). A jewtube-os felvételt annak idején bárki megnézhette, és azt mindenféle változtatás nélkül egyszerűen bemásolták az ötös koponyába.
A „The Battle Beyond Stardom” tulajdonképpen egy tipikusnak mondható C18-as videó, amiben a saját álláspontjukat ecsetelgetik. Megkapja a magáét az Avalon zenekar, Saga, a kezdő képen pedig még Ken is. Az interjú alanya Bart (ezúttal maszk nélkül), aki ez esetben mint B&H vezető nyilatkozik. Bár a stílusa eléggé nyers, mégis azt kell mondanom, van néhány olyan gondolat Bart részéről, amin érdemes eltöprengeni. A végén még egy kemény fricska az Avalon énekesének, aztán át is adhatjuk magunkat a No Remorse „We Play For You” videó élvezetének. A Psychos In Blue hivatott arra, hogy elregélje nekünk hová sikerült süllyednie a rendőrségnek a második világháború óta. Az ezt követő néhány percben pedig a Skrewdriver „Voice Of Britain”-ját (egy pár éve előkerült 1988-as londoni fellépés segítségével, még Kereszt Marcival a gitárnál) csodálhatjuk meg. Majd két elhunyt aktivistának; Marcel Schilf-nek és Ian Stuart-nak állítanak emléket. Az elsőnek egy rövid életrajz, utóbbinak egy ’83-as interjú formájában (Az ISD interjú egyébként németül hangzik el angol felirattal). Az emlékezéseket megszakítja a Pitbullfarm videóklipje, és néhány „rasszista rajzfilm”. Hess életének bemutatása után egy 2007-es németországi megemlékezés tanúsítja, hogy a Spandau 7-es számú elítéltje halála után 20 évvel sem merült feledésbe. A szintén németföldi Presse Fest híradás után az utolsó pár percet a No Remorse „See You In Valhalla” örökzöldjének szentelték. Ez még a 94-es svédországi koncerten lett rögzítve. A befejezés ezúttal meglepően rövidre sikerült, de ez zavart a legkevésbé.
A kivitelezésben nem csalódtam. Ami a tartalmat illeti, annál inkább. Az ajánlók kimaradtak. A zene pedig szinte teljesen háttérbe szorult. Ha nem számolom a videó klipeket, csak az amcsi beszámolót tudom ide sorolni. A 3 interjú közül kettőt a forgalmazó, és a készítő jegyez. A harmadik pedig egy régi tévés Ian Stuart riport. Így igazi értéke igazából csak az utolsónak van. Az az érzésem, hogy mivel az évek alatt sikerült gyakorlatilag mindenkivel összeveszniük, így nem maradt senki, aki szerepelhetne a filmen.
66 perc. DVD minőség. Abszolút profi kivitelezés minden tekintetben, kivéve a tartalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése