Nordic Fest 2004 DVD

Cradle Song & Burmalis & Holocaust Of Hate

A 2004-es Nordic Fest hasonló felfogásban zajlott le, mint a fesztiválsorozat többi része. A menüben 12 jelenet közül választhatunk. Zongorázzuk akkor végig őket! Az első négy az eseményen elhangzott beszédeket takarja (P-J a Burmalisból, White Revolution, WCOTC, és Ted Dunn kb.: 17 perc az egész). Ezeket úgy-ahogy végighallgattam, de bevallom őszintén inkább a zenei részre koncentráltam. A Burmalis énekesének szónoklata egyébként nem volt rossz, és már ezért egy picit jobban vártam, mit tud még a színpadon nyújtani, amikor zenére hirdeti az igét. A fellépéseket még azonban megelőzi egy IKA (Imperial Klans Of America) díjátadó, ami eléggé megszokottnak mondható a KKK rendezvényein. Skinhead-eknél eddig csak a Ritorno A Camelot kapcsán láttam ilyet. A zenei élmény a 29. perc végén kezdődik a „Holocaust Of Hate”-tel. A hangosítás miatt néha nem sokat hallottam belőlük, de a Skrewdriver „Streetfight”-ját felismertem. A közönséget pedig végig nagyon hiányoltam, így inkább egy szabadtéri próbához hasonlított az egész, nem koncerthez. A 40. perc környékén aztán egy interjú jön a fiúkkal. Nincs igazi KKK rendezvény „keresztégetés” (ők inkább kivilágításnak nevezik, mivel nem a kereszt elpusztításának céljából gyújtják meg azt) nélkül, tehát erre most is sort kerítenek. A kb. 7-8 méteres kereszt mellé készítettek egy kisebb szvasztikát is, amiket persze együtt gyújtottak meg. Háttérzenének megint a Day Of The Sword „White Supremacy”-ja szól. Kár, hogy Scott nem lehetett jelen. A pillanat nyugalmát hirtelen töri szét a Burmalis fellépése (48. perc). Talán a Black Metálhoz állnak a legközelebb. Nem erre számítottam. Az énekes fáradhatatlanul károg a dobok mögül, míg társa hasonló vehemenciával nyúzza a gitárt. Itt már azért néhány fiatal aktivizálja magát a hallgatóság soraiból. A velük készült interjúból kiderül, hogy valójában hatan vannak, és csak ketten nem jelentek meg ezen az estén. A zenéjükre meg többek között a Burzum, és a Mayhem volt nagy hatással. Ezek szerint nem tévedtem a stílust illetően. A 92. percnél visszatér a HoH, illetve ide lett bevágva a fellépésük második része. Megint felcsendül a „Streetfight”, amit szerintem a bemutatkozó albumukra is fel raknak, ha elkészül valaha. A sorozat részeként jó a gyűjteményben tudni, de messze nem ez volt a legjobb Nordic Fest. Jobb lezárást nem tudok, így az IKA vezetőjének idézetével búcsúzom; „NS is not a bad thing. It’s a greatest thing.” (A Burmalis interjú elé tették be a Cradle Song fellépését, de valamilyen általam ismeretlen okból nincs kép, tehát csak a hanganyagot élvezhetjük.) 105 perc. Interaktív menü, jó minőség.