A Kommando Freisler vagy csak egyszerűen „KF” egy nagyon-nagyon népszerű RAC zenekar Németországban. Ha valaki még soha nem hallotta volna őket, az is megtippelheti ez alapján, hogy valószínűleg egy szókimondó, őszinte csapatról van szó. Ez a tipp pedig ebben az esetben bejött. Mivel említettem az őszinteséget, igen, az is nyilvánvaló, hogy nem csak, hogy nem ajánlott, de egyenesen üldözött formációról van szó. Mindenekelőtt ki szeretnék térni arra, hogy ki is volt az a Freisler, akinek nevét érdemesnek találták arra, hogy használják. Roland Freisler miután az első világháborúban orosz hadifogságba esett kommiszár lett. Bár élete végéig tagadta, hogy valaha is hitt volna a bolsevizmusban, sokat elmond, hogy amikor a Führer-nél érdeklődtek, kinevezné-e igazságügyi miniszternek, ő csak azt válaszolta; Azt a régi bolsevikot? NEM. Testvérét ki is zárták az NSDAP-ból, és őt is csak Göbbels kedvelte. A neve fémjelzi (sajnos) a náci jogászt. Ő vezette a stauffenbergék elleni, illetve a fehér rózsa tagjai elleni pereket. Tette ezt olyan színvonalon, amellyel nem csak a jogra, de a nemzetiszocializmusra is szégyent hozott, azaz szovjet stílusban. Bár én finoman szólva másképp állok a nemzetiszocializmushoz, mint azt a világ kormányait megszálló vezetés szeretné, Freisler neve nekem ugyanazt jelenti, mint Dirlewanger-é. Szégyen az ideológiánkra, hogy ilyen emberek egyáltalán tagjai lehettek az NS társadalomnak.
A zenekar érdekes névválasztása ellenére annyira jól sikerült a bemutatkozó lemez, hogy rendszeresen napirenden volt nálam a megvétel utáni időszakban. Valamivel dallamosabb az ének, de egyértelműen a Landser fénykorát idézte fel bennem. Kőkemény szövegek, ironikus, vicces megnyilvánulások, archív felvételek bejátszása. A germánoknál egyfajta kultikus szintet értek el ezzel a debütálással, és én is azt mondom, hogy még ha elég egyszerűen a jól bevált klisékkel dolgoztak, olyan lett a végeredmény, hogy nem véletlenül hódított. Egyik nagy kedvencem a „Die Fahne Senkt”, ami a Horst Wessel Lied átirata (Die Fahne Hoch), de sajnos dalszövegeket nem tartalmaz a fekete-fehér, 8 oldalas borító.
19 Szám 48:54 perc
2015. augusztus 1., szombat
Kommando Freisler – Geheime Reichssache
Kommando Freisler – Geheime Reichssache (2003)
A Kommando Freisler vagy csak egyszerűen „KF” egy nagyon-nagyon népszerű RAC zenekar Németországban. Ha valaki még soha nem hallotta volna őket, az is megtippelheti ez alapján, hogy valószínűleg egy szókimondó, őszinte csapatról van szó. Ez a tipp pedig ebben az esetben bejött. Mivel említettem az őszinteséget, igen, az is nyilvánvaló, hogy nem csak, hogy nem ajánlott, de egyenesen üldözött formációról van szó. Mindenekelőtt ki szeretnék térni arra, hogy ki is volt az a Freisler, akinek nevét érdemesnek találták arra, hogy használják. Roland Freisler miután az első világháborúban orosz hadifogságba esett kommiszár lett. Bár élete végéig tagadta, hogy valaha is hitt volna a bolsevizmusban, sokat elmond, hogy amikor a Führer-nél érdeklődtek, kinevezné-e igazságügyi miniszternek, ő csak azt válaszolta; Azt a régi bolsevikot? NEM. Testvérét ki is zárták az NSDAP-ból, és őt is csak Göbbels kedvelte. A neve fémjelzi (sajnos) a náci jogászt. Ő vezette a stauffenbergék elleni, illetve a fehér rózsa tagjai elleni pereket. Tette ezt olyan színvonalon, amellyel nem csak a jogra, de a nemzetiszocializmusra is szégyent hozott, azaz szovjet stílusban. Bár én finoman szólva másképp állok a nemzetiszocializmushoz, mint azt a világ kormányait megszálló vezetés szeretné, Freisler neve nekem ugyanazt jelenti, mint Dirlewanger-é. Szégyen az ideológiánkra, hogy ilyen emberek egyáltalán tagjai lehettek az NS társadalomnak.
A zenekar érdekes névválasztása ellenére annyira jól sikerült a bemutatkozó lemez, hogy rendszeresen napirenden volt nálam a megvétel utáni időszakban. Valamivel dallamosabb az ének, de egyértelműen a Landser fénykorát idézte fel bennem. Kőkemény szövegek, ironikus, vicces megnyilvánulások, archív felvételek bejátszása. A germánoknál egyfajta kultikus szintet értek el ezzel a debütálással, és én is azt mondom, hogy még ha elég egyszerűen a jól bevált klisékkel dolgoztak, olyan lett a végeredmény, hogy nem véletlenül hódított. Egyik nagy kedvencem a „Die Fahne Senkt”, ami a Horst Wessel Lied átirata (Die Fahne Hoch), de sajnos dalszövegeket nem tartalmaz a fekete-fehér, 8 oldalas borító.
19 Szám 48:54 perc
A Kommando Freisler vagy csak egyszerűen „KF” egy nagyon-nagyon népszerű RAC zenekar Németországban. Ha valaki még soha nem hallotta volna őket, az is megtippelheti ez alapján, hogy valószínűleg egy szókimondó, őszinte csapatról van szó. Ez a tipp pedig ebben az esetben bejött. Mivel említettem az őszinteséget, igen, az is nyilvánvaló, hogy nem csak, hogy nem ajánlott, de egyenesen üldözött formációról van szó. Mindenekelőtt ki szeretnék térni arra, hogy ki is volt az a Freisler, akinek nevét érdemesnek találták arra, hogy használják. Roland Freisler miután az első világháborúban orosz hadifogságba esett kommiszár lett. Bár élete végéig tagadta, hogy valaha is hitt volna a bolsevizmusban, sokat elmond, hogy amikor a Führer-nél érdeklődtek, kinevezné-e igazságügyi miniszternek, ő csak azt válaszolta; Azt a régi bolsevikot? NEM. Testvérét ki is zárták az NSDAP-ból, és őt is csak Göbbels kedvelte. A neve fémjelzi (sajnos) a náci jogászt. Ő vezette a stauffenbergék elleni, illetve a fehér rózsa tagjai elleni pereket. Tette ezt olyan színvonalon, amellyel nem csak a jogra, de a nemzetiszocializmusra is szégyent hozott, azaz szovjet stílusban. Bár én finoman szólva másképp állok a nemzetiszocializmushoz, mint azt a világ kormányait megszálló vezetés szeretné, Freisler neve nekem ugyanazt jelenti, mint Dirlewanger-é. Szégyen az ideológiánkra, hogy ilyen emberek egyáltalán tagjai lehettek az NS társadalomnak.
A zenekar érdekes névválasztása ellenére annyira jól sikerült a bemutatkozó lemez, hogy rendszeresen napirenden volt nálam a megvétel utáni időszakban. Valamivel dallamosabb az ének, de egyértelműen a Landser fénykorát idézte fel bennem. Kőkemény szövegek, ironikus, vicces megnyilvánulások, archív felvételek bejátszása. A germánoknál egyfajta kultikus szintet értek el ezzel a debütálással, és én is azt mondom, hogy még ha elég egyszerűen a jól bevált klisékkel dolgoztak, olyan lett a végeredmény, hogy nem véletlenül hódított. Egyik nagy kedvencem a „Die Fahne Senkt”, ami a Horst Wessel Lied átirata (Die Fahne Hoch), de sajnos dalszövegeket nem tartalmaz a fekete-fehér, 8 oldalas borító.
19 Szám 48:54 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése