Blood In The Face DVD

Blood In The Face

Se szeri, se száma azoknak a polkorrekt filmeknek, amik a világ elnyomóinak szemszögéből mutatják be a nemzetiszocialista törekvéseket. Természetesen ezt mindig igyekeznek az elfogulatlanság fátyla alá rejteni. Persze ez a fátyol olyan vékony, hogy akinek van egy csöpp esze, átlát rajta. Korunk egyik felkapott dokumentumfilmese Michael Moore jegyzi ezt a többségében interjúkból álló, sablonos, gyenge, és végtelenül unalmas „alkotást”. A színvonalat mi sem jelzi jobban, mint hogy a Jew York Times anno (1991) agyba-főbe dicsérte. Bepillantást nyerhetünk az amerikai nácik életébe. Legalábbis ezt hirdeti a borító. Gyakorlatilag azonban csak néhány nyilatkozatot, beszédet láthatunk. Ehhez kapcsolódik a szokásos kérdezz-felelek. Itt is megpróbálták ezt a „bevágunk valamit a múltból, hogy párhuzamot húzzunk a jelennel” mutatványt, de még ez sem sikerült. Mutatnak például egy archív George Lincoln Rockwell interjút, ami félbeszakad, mert törpe zs….k (nem vicc, tényleg) tolakodnak oda. (Ismerős habitus, nem?) Ezután az erőteljesen hasonló kinézetű készítő arról győzköd minket, hogy a Rockwell-féle beszédek keltenek gyűlöletet. Ebben kivételesen igaza van. Bár fehér embert én még nem láttam így reagálni, mint az előbb említett „harcos” mini-manókat. Tehát csak azok lesznek tőle erőszakosak, akik már alapjáraton azok. Valahogy mindig Victor Hugo világhírű regénye jut eszembe, ha ilyeneket látok. Azonban ezeket a nyomorultakat a mű szereplőivel ellentétben szánni sem tudom. De mi is lehet a valódi oka, hogy elkészítették ezt a filmet? A mozi vége felé erre is választ kapunk. Több felvételt is bevágnak David Duke-ról, és mellékesen arról is felvilágosítanak, hogy ha ő megnyeri a választásokat, akkor világvége lesz. Magyarán gyenge politikai propagandafogás az egész. A film egyetlen előnye, hogy viszonylag rövid. A tanulság pedig; minden rossz a nácik és a fasiszták miatt van. Van még olyan hülye, aki beveszi ezt? 78 perc. Interaktív menü, stb.