Freikorps – Immer Und Ewig

Freikorps – Immer Und Ewig (1993)

Nekem valahogy a Kai vezette Freikorps mindig is amolyan fekete bárány (vagy, hogy ne sértsem meg őket inkább fehér holló) volt a német zenekarok között. Vitathatatlan, hogy a ’88-ban alakult csapatot mindig is az első osztályba sorolták, valahogy nálam mégsem tudtak igazán kedveltek, vagy mondjuk úgy inkább, sikeresek lenni. Kultikus dalaik közül néhány, mint például; a „Haffen Straße”, a „Land Meiner Vaeter”, vagy a „Wenn Du Fühlst” ugyan beleférne egy általam készített Top 100-ba, de ezen kívül, és az Ébredő Magyarból (10. szám) kihámozott információmorzsáktól eltekintve nagy ívben elkerültük egymást a fiúkkal. Mi tagadás az albumokhoz felhasznált nem túl jól sikerült (vagy inkább túl egyszerű) képek sem járultak hozzá ennek a gátnak az áttöréséhez (ez most egy minősíthetetlen ROR-féle szörnyűségben öltött alakot). Annál inkább egy, a barátnőmnél tett látogatás, aminek eredményeképpen én az „Immer Und Ewig”-gal, ő pedig a velem töltött órák csodás emlékével gazdagodott. A 9 klasszikusnak mondható szerzemény között vannak gyengébbek, és egészen elfogadható dalocskák is. Az utolsó sokaknak ismerős lehet. Ez tanyázik a Jogos Önvédelem első albumának utolsó helyén is. Megmondom őszintén, ettől a nótától sem estem hasra. Lehet, ha beszélnék németül, jobban kedvelném őket. De ezzel számomra ki is fújt. Annyira tipikus deutsche RAC, hogy csak na. Jobb jellemzést egyszerűen nem tudok kitalálni. Sajnos a lemez többszöri végighallgatása után sem lettem okosabb. Egyszerűen nem tudom őket elhelyezni a képzeletbeli ranglistámon. Persze ez nem hiszem, hogy bármit is számítana, mivel a német rajongók gondoskodtak arról, hogy a Freikorps a modern germán volksmusik része maradjon. Mindig és örökké. 9 Szám 28:57 perc