Három évvel a DRKW után Luni újabb CD-vel jelentkezett. A Republik Der Strolche (Csövesek köztársasága) egyenes folytatása a debütáló albumnak. A kivitelezés továbbra is hagy némi kívánnivalót maga után, mégis megpróbáltak valamit javítani rajta. A fekete-fehér kihajtható CD lapocskában ezúttal a köszönőlista mellett egy rövid kis írást is találunk. Összesen 14 nótát pakoltak a lemezre. A 11 saját nóta mellett 3 feldolgozás is helyet kapott; Kein Herz Für Marxisten, ami a Fortress Commie Scum-ja, és ami szerintem elég pocsékra sikeredett, a Johnny Rebel klasszikus (Afrika Lied) természetesen németül, és a 10 Kleine Kommi-Schweine (Toten Hosen ? ). A zenekar egyébként hű maradt az anyanyelvéhez, és ezt a jó szokásukat fennállásuk végéig megtartották. (Ha jól tudom, mindössze egy angol nyelvű nóta született egész idő alatt, az 88 RNR Band, ami tulajdonképpen a Landser című dal angol átírata és a Blood & Honour válogatássorozat harmadik részén kapott helyet.). Ami a saját dalokat illeti, elég változatos a kép. Itt már igen kiforrottak a mókás, ugyanakkor igen nyers mondanivalóval bíró nóták (Koma Kolonne, KPS). Emellett azonban komoly szerzemények is helyet kaptak. Ezek közül talán kiemelkedik az Ian Stuart emlékdal, ami talán választ ad arra, miért is volt olyan népszerű ISD (elsősorban persze Kelet-Németországban).
(A "Xenophobia" számhoz pedig egy érdekes történet is tartozik; Igen ötletesen egy a Romper Stomper című filmből kölcsönzött monológgal indul, mivel kínai ellenes dalról van szó. A refrénben szereplő "FiChi, FiChi Gute Reise" (FiChi = Fickenden Chinesen, Gute Reise = Jó utat!) sorokat énekelte néhány alemán bőrfejű egy vietnáminak, miközben agyonverték. Nagy a zene hatalma.)
Az album sokkal jobban sikerült, mint a számomra kissé monoton előző, de az igazán nagy dobásra még várni kell(ett).
14 Szám 41:26 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése