1987-88 körül pár német fiatalember megalakította iskolai zenekarát, aminek a Störkraft nevet adták. Akkor még ők sem gondolták volna, hogy rövid idő alatt mekkora „karriert” fognak befutni. Pár év alatt rendkívüli népszerűségre tettek szert, olyannyira, hogy sokáig őket emlegették skinhead példaként (természetesen a szintén népszerű Böhse Onkelz mellett). Népszerűségük akkora volt, hogy például a Die Arzte elnevezésű igencsak kutyaütő, de antifa berkekben igen népszerű társaság egyik híres antináci dalában a fent említett két zenekart fikázza.
A nyugat-német Rock-O-Rama Records (aminek aztán sikerült szinte zene monopóliumot kialakítani a RAC zenén belül) természetesen lecsapott a srácokra, és 1989-ben kiadta debütáló albumukat. A lemez hatalmas siker lett, amit az is jelez, hogy kb 2005 környékén, több mint 15 év után ismét kiadták a korongot. A lemezt szinte elkapkodták, és a fogyásnak csak az 1992-es betiltás vethetett véget.
Ha valaki ismeri a ROR-t, akkor tudja, hogy milyen borítóra számíthat, és tudja, nem a szép kivitelezésről híres kiadóval van dolga. A puritán borítóban pihenő CD 12 nótát tartalmaz, amelyek között olyan időtálló szerzemények találhatóak, mint a címadó, Hooligans, Blut & Ehre, Freddy Krüger, stb. A kemény zene és énekhang nagyon jól kiegészíti egymást. Az albumból egyébként az elejétől a végéig elsöprő energia árad, amihez hasonlót talán csak évekkel később a Fortress-nél éreztem. Gyakorlatilag nincs üresjárat, nincs tölteléknóta. Számomra igazi klasszikus kb. annyira, mint a Skrewdriver Blood & Honour-ja.
12 Szám 35:01 perc
Nekem hiányoznak a régi grafikák a borítókról. Azok a régi rajzok ma is népszerűek és időtállóak, gondoljunk csak a Skinkorps borítókra.
VálaszTörlésMa már egy demó is igényesebb külsővel jelenik meg, mint ezek a régi klasszikusok. Valóban megmaradt pár legendás grafika, de egy ilyenre legalább jutott egy tucat, ami eltűnt, mintha soha nem is lett volna. A RAC zene is kinőtte a skinhead, sőt az egész nacionalista/ns tábort. Néha próbálkoznak ugyan kifejezetten skinhead külsejű kiadványokkal, de ahogy elnézem, a legtöbbször ezek inkább negatív kritikát kapnak.
VálaszTörlésIgazából én csak a kultikus zenekaroknál látom azt, hogy megmaradt volna valami a külsőből is az utókor számára.