Ha meg kellene nevezni egy finn RAC zenekart, biztos vagyok benne, hogy 10-ből 9 embernek rögtön a Mistreat ugrana be. Tény, hogy a Mistreat már több mint két évtizede uralja a finn színteret, és bár próbálkozások voltak, igazán senki nem veszélyeztette egyeduralmukat. Egyedül ez csak a 2002-ben feltűnt Sniper-nek sikerült, akik igazán felnőttek a feladathoz. Bár a banda 1997-ben alakult, debütáló anyaguk csak 2002-ben látta meg a napvilágot. Természetesen az Ainaskin Services- nél.
A borító kivitelezése megfelel a kor elvárásainak, bár azon meglepődtem, hogy nem tartalmazza a szövegeket. Ez általában nem jellemző az AS-re. Szövegek helyett viszont a köszönetlista mellett két rövidebb írást olvashatunk. Az egyik a zenekar történetével, a másik az úgynevezett „Téli háború”-val foglalkozik. (Ez utóbbi a finn történelem legnagyobb diadalai közé tartozik. 1939-ben mikor a Szovjetunió megtámadta Finnországot senki nem gondolta volna, hogy a 105 napos háború után a szovjet iszonyú veszteségeket szenvedve feladja a harcot. A finnek területveszteséggel (Karélia), de végül is megvédték függetlenségüket, a vörös horda meg visszakullogott odújába. Ennek is köszönhető, hogy a finn nacionalizmushoz szervesen hozzátartozik az oroszok iránti gyűlölet. Ez a katonai siker elsősorban Mannerheim szervezőkézségének, valamint a kiváló finn orvlövészeknek volt köszönhető. A finnek adták a történelemnek a korszak legeredményesebb lövészét, bizonyos Simo Hayha-t, aki egyszerű farmer létére igazoltan 505 (!) vöröst küldött a pokolra. A srácok az ő tiszteletére vették fel a Sniper nevet.)
A fiúk dallamos, könnyen emészthető rock-ot játszanak, és bár a lemez nem mondható monotonnak, személy szerint én a Mistreat albumait sokkal változatosabbnak tartom. Az angol nyelvű dalok mellett találunk finnt is (sajnos ez a későbbi lemezeken már egyáltalán nem lesz jellemző), ami így egy kellemes egyveleget alkot. Az anyag, egyébként szokatlanul hosszú, a 16 nótához hozzácsaptak még 6 1998-ban rögzített balladát is (ezek némelyikét később újra feldolgozták rockosabb stílusban). Ehhez ha hozzátesszük, hogy sikerült összehozni néhány tényleg kiemelkedő nótát (Burn In Flames, Last Day Of My Life), akkor bátran kijelenthetem, hogy nem volt kidobott pénz az a kőkemény 2000Ft, amit kiadtam érte.
22 Szám 70:15 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése