A híresztelésekkel ellentétben ezt a fesztivált nem a Hammerskins szervezte. Bár ők is segítettek a munkában, igazából inkább a W.A.R.* rendezvény a megfelelő címke. A nagysikerű ’88-as koncert után egy évvel újra összehozták, de ezúttal meg is örökítették az utókornak.
A zene rögtön elkezdődik, de egyelőre nem látjuk a zenekarokat. Később aztán persze a bandák veszik át az uralmat a látószerveink fölött is, de folyamatosan láthatunk közben életképeket is az eseményről. Kötélhúzás, tetoválás, esküvő, stb. Remek ötlet.
Kezdésként három vékonyka srác, meg egy nagyobb foglalja el a színpadot. Mivel első fellépésük, így nem tudják megmozgatni a jelenlevőket. Ma már ez elképzelhetetlen lenne, mivel a Bound For Glory-ról van szó. 7 percet játszanak, mint legelső (ha-ha) zenekar.
A dallasi Bully Boys (ők is fiatalosan vékonyak) már érettebbnek számít, és jobb eredményt ér el a közönséget illetően. Ők egyébként a Brutal Attack Hammerskin megfelelői (leghosszabb ideje működő Hammer banda). Előadás közben megnézhetjük, a házigazda (Joe Grego) hogyan szabadul meg „hatalmas” sörényétől.
A 11 perces „Bully Maraton” után egy újabb soványka különítmény ad hangot véleményének. A Hakenkreuz néven futó fiúkat később Max Resist néven ismerte meg a világ. Az ő zenéjük bejött a rajongóknak, nem véletlenül szeretik őket ma is. Ez a bulizós muzsika olyan az amcsiknak, mint a drog. Kár, hogy csak 18 percen keresztül tart.
A maradék időben (51 perc) a Midtown Bootboys szórakoztat minket, meg a fesztiválozókat. Ez már tényleg buli a javából. Sajnos nincsenek túl sokan, de itt látszik, hogy nem volt hülyeség ilyen sorrendben szerepeltetni a bandákat.
Mondanám, hogy vége, de nem. Rátették még egy Vengeance nevű angol RAC csapat (80-as évek) félórás filmjét. Nem értem a dolgot, mert az NS88 kiadta ezt a félórás cuccot külön lemezen, ugyanakkor ezt a DVD-t is forgalmazza. Kettő az egyben esete forog fenn. Köszi WAR!
A helyzet ugyanaz, mint a Skrewdriver filmek esetében. Skinhead kordokumentum.
*A W.A.R.-t (Fehér Árja Ellenállás) Tom Metzger alapította, aki miután kilépett az általa liberálisnak tartott KKK-ból, illetve a John Birch Társaságból, megalapította saját szervezetét. Idővel a Skinhead-ekben látta meg a lehetőséget, mivel őket tartják a jewSA legkeményebb „rasszistáinak”, és az ő számuk abban az időszakban rohamosan növekedett. Rengeteg találkozót szervezett, hogy összefogja ezeket a fiatalokat, aminek ékes példája az AF is. Ma már inkább a „Lone Wolf” képzést részesíti előnyben, ami nagyon népszerű, és iszonyúan veszélyesnek tartják, mert ezek az egyszemélyes „seregek” (lévén, hogy nincs benne gyenge láncszem) képesek időről-időre felrázni az amerikai „társadalmat”. Egyetlen olyan rakoncátlan Skinhead csoport volt, amit még neki sem sikerült befolyása alá vonni. Ez pedig a Hammerskins. Ők mindig a maguk útját járták, de a koncerteken a sok „kalapácsos” lobogó (A lógó fő motívuma a Pink Floyd „The Wall” című filmjéből jött. Agresszív fiatalok a rendszer ellen…) bizonyítja, hogy képesek voltak együttműködésre is.
90 perc. Interaktív menü, jelenetválasztás. Élvezhető VHS minőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése